Hajdú 50
Három év után újra itt.
Ezúttal magammal csábítottam két legkedvesebb túrázó barátomat is, hogy hármasban járjuk végig ezt a szép túrát, mely méltatlanul perifériára szorul kis országunkban.
Lehetne nagyregényt írni errõl az 50 km-rõl, a táj változatosságáról, a mindvégig jó hangulatunkról, azokról a szép tavakról, szekérutakról, a kisvasút világvégi állomáshelyérõl, az útmenti kék-kutak hûsítõ vizérõl és még folytathatnám de helyette inkább csak kiemelnék egyetlen nézõpontot, konkrétan, hogy milyen állatokkal találkoztunk, hogy milyen állatokat láttunk a nap során, egyfajta ízelítõként, hogy aki arra jár és természetkedvelõ mire is számítson. A teljesség igénye nélkül egy kis felsorolás, hogy miket is láttunk:
- Milliónyi kis madarat melyek egész nap énekeltek
- Marhacsordát melynek nyomában kullogtunk az elsõ 4 km-en
- Mézeshegyi tónál egy éppen 4kg-os pontyot, melyet érkezsésünkkor emeltek ki a vízbõl
- Bakcsót mely csak gubbasztott a tónál kishalra várva, azt sem bánta, hogy figyeljük
- Sok-sok cserebogarat hisz' szezon van
- Siklót nem egyet
- Legelészõ lovakat
- Fürjet nem élõt
- Rétisas párt, melyek zuhanórepülés-bemutatóval kápráztattak
- Kócsagpárt, melyek kecsesen repültek
- Kecskéket
- Sok-sok vadkacsa párocskát
- Két hatalmas mangalicát, melyek olyan váratlanul jelentek meg Haláp elõtt az erdõben a kis erdei úton, hogy megszólalni sem tudtam meglepetésemben
- Fekete harkályt
- Birkanyájat
- Vadnyulakat és õzeket
- Barázdabillegetõt, sokat-sokat
- Piócákat és gõtéket
- Gólyákat
- ...
Ilyesfajta képet mutat egy "unalmas alföldi" túra.
És akkor szeretném megköszönni a rendezõgárdának, hogy immár 20. éve megteremtik a lehetõségét annak, hogy akinek kedve van megismerje Debrecen környékét kicsit másképp. Mert egy jó rendezéshez tényleg nem kell több mint látnivalókban gazdag táj, tökéletes helyeken lévõ ellenõrzõpontok és az a vendégszeretet, kedvesség amellyel bennünket az út során végigkísértek. Köszönöm! Megyünk még. |
