Gerecse 50
Télen elhatároztuk, hogy idén megnézzük a már sokaktól annyit hallott Gerecse 50et.
Nagyon tetszett, hogy a honlapon és a kírásban is szerepelt, hogy szerenék környezetbaráttá tenni a túrát, és kéretik a dohányzás mellõzése a túra alatt. Ehhez képest alig hagytuk el a kivezetõ beton utat, máris egy igen fiatal páros hölgyemény tagja piszkította ily módon a levegõt. Amolyan magunkban hangosan gondolkodó stílusban ezt szóvá is tettük, de persze a visszabeszélés a megvolt.
Na, de ne szaladjuk elõre. Reggel 7kor kocsiba ültünk és 8kor már tatabányán is voltunk. Itt elég döcögõsen sikerült a rajthelyet megtalálni, majd parkolni is. Utóbbi elõtt én kiszálltam és elindultam a papírmunkát és az anyagiakat intézni. Meglepõ módon alig 1-2 perc alatt sikerült itinerhez jutni. Újdonság volt számomra, hogy közölték: "írjam rá a nevem és a rajtidõt, aztán lehet is indulni". Ezt már akkor is igen furcsán vettem tudomásul, de ráírtam a neveinket, majd megvártam a párom, tollászkodás, ... aztán 8:30 került a rajtidõhöz és indultunk is. Nem mondom, hogy nagy volt a tömeg, de voltak.. mi meg követtük a nyomokat. Helyenként kerülgetni kellett kiseb csoprtokat, na meg az elõttünk pálinkázó igen bûzös fiatal tárasaságot; Hamar elértük az 1. ep-t, hogy igen sokan piknekezésbe váltottak át. Pecsét, frissítés és már indulunk is tovább.
A következõ szakaszon az elõzgetés nem ment mindenhol egyszerûen, többen nem igazán akartak lehúzodni a gyorsabb tempóban haladók elõtt. Ellenben a kifüleltük, h a szakaszon többen is haladnak, akik 50t mennek, így nem mi vagyunk az utolsók. Ellenben jó tempóban elõztük õket. A szétválás után eléggé megritkult a társaság, és a továbbiakban már kényelmesen lehetett haladni. Megkaptuk a 2. ep-n is a pecsétet, ismét frissítés és már haladunk is tovább. Így újabb ötvenesek elé kerültünk.
Tardos felé vettük az irányt. Az erdõbõl kiérve ismét hosszas betonúton értük el az ep-t. itt elfogysztottunk némi hozott szendvicset ,közben nézegettük, ahogy az ott pihenõk nagyjából 90%a a láabait/talppait vizsgálgatja. Tovább indulás elõtt beneveztünk egy fagyira, mely a hõségben igen jól esett, és már indultunk is felefele a betonúton...Az erdõben jobban haladtunk, a természet is gyönyörû volt, mint ahogy végi csodáltuk is. A kastélyt megcsodáltuk, majd otthon utána olvastam, és rövidesen mieg is érkeztünk a 4. ep-re, aztán hamar az 5.-re is. Itt egy nagyon ifjú pontõr pecsételt :-) Ekkor már tisztes tömegeket magunk mögött hagyva. Itt elõbb a vízvételi lehetõséget kerestük, amit sajnos nem találtunk, de a temetõ elõtti öregasszonyok nagyon jópfák voltak. Itt némi energiát magunkhoz vettünk, mert hisz jön a mindenki által mumusként emlegetett szakasz.. Na de sebaj, indulás... hát simán ment.. azaz azt gondoltam, hogy már fent is vagyunk, mikor mondták, hogy hamarosan egy sokkal meredekebb szakasz következik. Azért itt még bevártam a páromat. Aztán eljött a sokkal meredekebb szakasz is... de nem értettem... hisz könnyedén felmentünk - a beharangozásokkal ellentétben nem kellett fûcsomókba kapaszkodni, fától fáig haladni, .... Ezt az alig 2 km-s szakaszt potom 21 perc alatt megtettük... Persze a 6. ep-n szinte mindenki leült megpihenni, de mi tovább mentünk.
A következõ 10 km-es rész kicsit hosszúnak tûnt, hogy nincs közte ep. A táj erre még csodáslatosabb volt és sikerült megtudnunk túratársaktól, hogy a fõúton a sátorhoz kell menni, mert ott van a hammm. Ez kellemese érintett minket. Alma volt bõven, amibõl dupla adagot vettünk - zsíros kenyér helyett is -, vizet viszont nem szívesen kínálgatták, mert "már elfogyott 45 palack, és még rengetegen jönnek ..." Azért sikerült a szénsav mentessé vált szörpimre annyi szódát szerezni, hogy újból fogyaszható legyen. Aztán ismét egy jókora tömeget magunk mögött hagyva haladtunk tovább Koldusszállásra.
A 7. ep-ig igen sok kisebb-nagyobb fõként fiatalokból álló társaságot elõztünk meg. Pozitív véleményem nincs róluk, sokan az út szélén ülve cigiztek (de lagalább nem menet közben, h hosszasn élvezzük a nem természet illatát), és ami nagyon megütötte a fülünkat a beszélgetéseik során: "milyen rajt idõt írjuk, hogy szintidõben beérjünk?" Ez a kérdés gyakorlatilag a célig elkísért. Itt kanyarodnék vissza ahhoz, hogy a szervezõk által semmiféle adat/idõpont nem került fel induláskor az itinerre. Persze azért akadt néhány becsületes fiatal - fõként fiúk -, akik küzdöttek a szintidõvel és még futni is elkezdtek, hogy beérjenek (a lányok erre már csak az öltözetük alapján is alkalmatlanok lettek volna... amolyan igazi túra öltözeükkel..).
A 8.ep-n gyors pecsét, aztán gyorsz számolás, hisz már csak 6,5 km van hárta és ilyen tampóban 18:45re már bent is vagyunk. Vagy nem... miután az ep-t elhagytuk, a lefelemenetek erõsen fennakasztották páromat, és már csak döcögõsen tudta a lejtõket venni. Az egyenesek azok viszont rendse tempóban mentek. Azonban érdekes módon a célig nem túl sokan elõztek vissza... már-már meg tudtuk volna a visszaelõzõket számolni két kezünkön.
A 9. ep pecsételése után megtudta, h ez egy régi szslagszakadás, ami már azóta magától összeforrt, így nincs mit tenni vele, csak a terhelésnél figyeljen..
A Turulhoz ismét csak a beton....
Aztán a magam részérõl hamar lefutottam a lépcsõkön, bevártam a párom és aztán hamar be is értünk. Itt az itinerünket megtekinteve a szervezõk nyugtázták, hogy "óhh, hát bõven szint idõn belül".
Ami tetszett:
- a környezetbarát túrakiírás
- a váltakozó nehézségû szakaszok (1 szintes, 1 alig szintes, majd szintes, ....)
- az útvonal - az erdõ friss levegõjéba hol hosszabb hol rövidebb szakaszon az igenis érzehetõ medvehagyma illata (ha szeretném, tutira nem a piacon venném :-)) )
- a gyors rajt és a pontokon való gyors áthaladás
- a pontokon lévõ eü. szolgálat
- az egyértelmûen kijelzett út
Ami nem tetszett:
- a dohányzó fiatalok és azok oda nem illõ öltözete, továbbá ahogy lenézik a sporttársakat
- hogy nem ír a szervezés rajt idõt, és bárki bármennyit sunnyoghat vele, amit elég sokan meg is tettek. Ez nem a sportszerû magatartást erõsíti.
- a rettentõ sok beton - van olyan túra, amin azért nem veszünk részt, mert igen sok a betonos rész benne
Hogy mi lesz jövõre, azt még nem tudjuk. De nem lételemünk, hogy visszatérjük a beton végett.
|