Mátrabérc elõzetes:)
Sajnos idén (is) úgy jött ki a húsvéti hazalátogatás, hogy - akárcsak tavaly - idén sem esett egybe az otthon tartózkodás a Mátrabérc hivatalos idõpontjával. Tavaly a hivatalos rendezés után pár nappal, míg idén jó másfél héttel az esedékes rendezés elõtt (április negyedikén) volt alkalmam a távot "magánszorgalomból" teljesíteni.
Idén reggel 7-es startot tûztem ki célul, hogy biztosan sötétedés elõtt beérhessek Szurdokpüspökibe. Tavaly kicsit lustább voltam, és az utolsó pár kilométer belefutott az éjszakába a reggel fél 10-es indulásnak köszönhetõen:)
Korai kelés, gyors cuccolás a zsákba, egy kiadós reggeli, és a tervezetthez képest némileg megkésve már toltuk is a távot édesapámmal a hivatalosan nem is létezõ starthely felé:)
A Miskolc-Sirok vm. táv kb. 1:15 alatt teljesítve, némi idõtöltés a természet lágy ölén (a szükség nagy úr), és gyors búcsú után már indultam is a bitumenen a vasútállomás környékén dolgozó erdészeket hátrahagyva (start: 7:39).
Éles jobbos, és indult is a kis reggeli tortna. Jó tempóban haladtam, és az embertömeg-mentes erdõnek köszönhetõen össze is futottam egy-egy megriadó õzzel, muflonnal. A reggeli frissességnek köszönhetõen hamar a gerincre értem. Felfelé kapaszkodva vetettem egy gyors búcsúpillantást a Bükkre, ahová - akkor már tudtam - a mostani hazalátogatáskor biztosan nem fogok eljutni.
Búcsúpillantás a Bükkre
A gerincen meglehetõsem megtépázott erdõ fogadott: sok helyütt nagy, életerõs fákat tépett ki, és fektetett a túristaútra a vihar. A talajt is alaposan feltúrták az élelem után kutató állatok a tél során. A keresztbedõlt fák biztosan nem fogják segíteni a gyors haladást a 14-i hivatalos rendezésen...
Egy kidõlt, életerõs tölgy a fõgerincen, Oroszlánvár után
A túra elején a délrõl be-betörõ fellegek némi aggodalomra adtak okot, de már ekkor is inkább úgy tûnt, hogy nem lesz szükség a nap folyamán a zsákban pihenõ esõcuccra.
A Gazos-kõ pazar panorámája
A Szedrejes-tetõre vezetõ csendes kis ösvényt - ami még egy aranyos kis kapucskán is keresztül vezetett régebben - az erdészet alaposan átformálta: a hegy oldalát tarra vágták, és a kitermelést segítendõ egy széles feltáróutat hajtottak, ami közel azonos nyomvonalon halad az OKT jelzéssel. A kettõ csak feljebb, valahol a mászás felén túl válik el, itt kell ismét a kissé elhagyatottnak tûnõ túristaútra térni.
A Szederjes-tetõt hátrahagyva a következõ kihívás Oroszlánvár, és az azt követõ két nagyobbacska bérc volt. Az elsõ mászás elõtt bizony jól jött vona a frissítõpont, de persze errõl nem is álmodhattam:) Az innivalót majd inkább elõveszem odafenn:) Felfelé menet végig azon gondolkodtam, hogy érdekes módon valahogy ez a mászás marad meg az ember emlékeztében, holott az ezt követõ kettõ szintben, és hosszúságban igencsak veri ezt az etapot.
Mindannyiunk kedvence: az Oroszlánvár
A csúcsra érve gyorsan feljegyeztem az érkezési idõt, és rövid pihenõ után indultam tovább a Kékes bevételére. A Cserepes-tetõ, és a Nagy-Szár-hegy igazolta az Oroszlánvárra menet a fejemben járó gondolatokat, miszerint mindkét hegy egyenként jóval nagyobb szívás, mint az õket megeõzõ, így utólag inkább csak bemelegítésnek tûnõ 'kis' mászás.
A Kékes TV-tornya bércrõl bércre közelebb és közelebb kerül
Végre a vár utáni mindkét bérc letudva, és kisebb hullámvasutazás után a Kis-Sas-kõ oldalához közeledve már tudtam, hogy nagyobb lefelé menetel, és újbóli visszamászás immár nem lesz, kezdõdik a Kékes végsõ ostroma.
Kedvenc részem a Kis-Sas-kõ oldalában, a Disznó-kõ elõtt
A Kis-Sas-kõ oldalában jó tempóban haladtam, és hamarosan a Disznó-kõre vezetõ csodálatos kis ösvényben gyönyörködtem.
Út a panorámába: gyönyörûszép, hívogató ösvény a Disznó-kõre. Nem engedtem a csábításnak:)
Izzasztó mászás, és máris a Sas-kõ oldalában találtam magam. Innen enyhülés, gyönyörködés a Kékesre veztõ utolsó átvezetõ szakasz sziklaképzõdményeiben, a várva várt kereszt, és hirtelen azon kapom magam, hogy ismét csak meredeken kapaszkodok fölfelé, de már tudom, ez az elsõ 20 km utolsó izzasztó emelkedõje.
A Sas-követ hátrahagyva gyönyörû sziklaképzõdménykben gyönyörködhetünk
Végre felérek. Ha csupán pár perccel is, de a bûvös 4 órán belül vagyok. Jó 20 perces pihenõ, a készletek utántöltése, és kissé nehézkes vízszerzés után tovább indulok. A Kékes szintjét térdszaggató tempóban leadva ismét csúnya látvány tárul elém: jó adag vastag törzsátmérõjû, túristaútra is dõlt óriási bükkök állják utamat.
A Kékes után is némi tumultus várható, hacsak addig el nem takarítják a kidõlt fákat...
A Vörösmarty túristaházig repülnek a kilométerek, majd hamarosan a mûút keresztezõdése, és kezdõdik a Csór-hegy meghódítása. Odafent, alaposan izzadva és lihegve egy idõsebb túristahölggyel találkozom, aki kicsit hülyének néz, de sebaj:) A nem létezõ pontban "pecsételek" - feljegyzem telefonomban az érkezési idõt - és indulok is tovább. A Bagoly-kõ felcseperedett cserjése ismét csak meglep: emlékszem mikor pár éve itt még könnyedén be lehetett látni a tovarohanó, dombok között hullámvasutazó túristautat. Rövidke pillantás Parádsasvárra, egy fotó, és usgyi tovább.
Alant Parádsasvár terül el vala:)
Gyors szintleadás, újbóli találka a mûúttal, és ismét kedvenc helyeim egyikén lépdelek a Nagy-Lipót elõtti hullámvasúton, gyönyörû, ragyogó napsütésben. A Kékest nemrég még oly szürkére festõ fellegeknek immáron se híre, se hamva.
A Nagy-Lipóthoz közeledve
Hamarosan megkezdõdik a kemény mászás, ám a fáradtságért a tarvágásnak köszönhetõen a jobbról egyre inkább kitárulkozó, az elsõ 20 hátrahagyott kilométer bérceit gyönyörûen mutató panoráma kárpótól.
Az elsõ 20 km bércei, a Kékessel
Egy újabb fájó pont, a hiányzó frissítõállomás a Mogyorós-orom mászása elõtt, dehát így van ez, ha az ember "versenyen kívül" kínozza önmagát:) A monoton mászás enyhül, végre a távvezetéket is elérem, már csak egy utolsó kis kaptató, és bent is vagyok a galya-tetõi parkolóban. Veszek egy kólát, egy vendéglõben pedig egy pohár sörrel jutalmazom meg magam, miután lejegyeztem ismét a pontos érkezést. A vendéglõs érdeklõdik, és pontosan tudja, hogy nekem biza jó 10 nappal késõbb kellene errefelé járnom jópár-századmagammal:) Úgy tûnik, jó bevételi forrás számukra a rendezvény, és számon is tartják az évnek e neves napját.
Evés-ivás, és már indulok is a kilátótorony felé, hogy utána végre kipihenhessem magam az Ágasvári mászásig rám váró könnyed kis szösszeneten. Gyorsan haladok az enyhe hullámvasúton, a számoma oly kedves Piszkés-tetõi Obszervatóriumig, majd enyhe lejtéssel hamarosan kezdem is ereszkedésem a Mátraszentlászlói sípályán. A tea-pontot ismét ki kell hagynom, pedig igazán szervezhettek volna egy próba fõzést a rendezõk így 10 nappal a rendezés elõtt:)
Mátraszentlászló: ez a rész is nagy kedvenceim egyike:)
A Vörös-kõi kilátóig jó tempóban haladok tovább. A kilátó tövében megpihenek, keverek egy kis Isostar-t, és már indulok is tovább Ágasvár meghódítására. Az Ágasvárig vezetõ út kicsit hosszabb, mint amire emlékeztem. Bár többször jártam errefelé, a jellegtelenebb részeket az agyam ismét csodálatos hatékonysággal tömörítette. Végre elérem a jellegzetes dózerút-találkozást, és tudom, innen már nem sok a kék háromszög kiágazás, és a kedves kis mászás:) Elõtte még megcsodáltam a szentimrei pályák hófoltjait, amik a tömörítésnek köszönhetõen még tartották magukat a jóval 10 fok feletti hõmérséklet ellenére is.
No, ez a hó lehet, hogy 14-ig még elolvad:)
Az Ágasvár meghódítása - mint minden évben - idén is kellõen mazochista elfoglaltság volt így a jópár hátrahagyott kilométernek, és jópárszor száz méter szintnek köszönhetõen, de azért ez a hegy is véget ért egyszer:) Odafent rövid pihenõ, majd bokaszaggató lemászás. Az ágasvári túristaház teraszának fakerítését épp festette a tulaj. Állítólag már két éve elkészült, nekem most tûnt csak fel:), pedig azóta a mai alkalom elõtt kétszer is jártam arrafelé:) A tulaj feleségével rövid szóváltás, õ is pontosan tudja a 14-i dátumot, és meg is van lepõdve az "elõteljesítésen". Dehát mi mást tehetnék, ha 14-én már 1800 km-rel északabbra leszek?:)
A Csörgõ-patak völgyébe gyorsan leérek, jobbos, és már tûzök is Mátrakeresztes irányába. A völgyben meleg van, polár le, és egy szál pólóban apasztom tovább a métereket. Csodálatos, igazán nyári idõ!
Az út mellett hamarosan egy újonnan "kiépített" forrás, ami a "Borcsa" névre halgat. No, emellet nem megyek el, megkóstolom vizét, és a flaskámat is inkább belõle töltöm újra, mint a mátrakeresztesi közkutak egyikébõl.
Mátrakeresztesen rövidke kis pihenõ, és indul az utolsó megpróbáltatás, a Muzsla-mászás. Tudtam, hogy ez általában közel 1.5 órás elfoglaltság számomra:) Azért lassan telt a táv, a szint, és végre kiértem az Ólom-tetõ mászásához átvezetõ közel vízszintes kis szösszenetetre, ahol eszembe jutott, hogy a zsákban lapuló banánnal megszponzorálhatnám testemet a felfelé mászás küzdelmes perceiben:) A banán elpusztult némi víz kíséretében, és már apasztottam is az Ólom-tetõ helyzeti energia elõnyét:) Az Ólom-tetõre menet kötelezõ balra nézni, hogy láthassuk a távolban elterülõ Kékes, és az elõtte fekvõ, régen hátrahagyott Galya-tetõ vonulatát.
Jobbra, hátul a távolban a Kékes, tõle balra, elõrébb Galya-tetõ, az Ólom-tetõre menet
Mielõtt a tetõre értem, egy újonnan készült odúval is találkoztam:)
A zsír új odú az Ólom-tetõ tetejéhez közeledve:)
A tetõt letudva a Muzsla elõtti kedves kis hullámvasutazás várt rám, amit mindig elfelejtek, hogy 2 vagy 3 pukliból áll-e. Ha jól emlékszem, kettõ volt, de nam vagyok benne biztos:) A puklikat letudva végre feltárult elõttem a jellegztes, meredek, a csúsra vezetõ dózerút, aminek mászása közben csak az az egy vígasztalja a túrázót, hogy ma már több ilyen nem lesz!:)
A lemenõ nap fényében megsodáltam a csúcsot, és a valakik által idõben hátrahagyott "Hajrá nemtomkik, még 7 km" kõvel lesúlyozott feliratot, ami azóta az esõs idõ miatt könnyen lehet, hogy alaposan szétázott:)
A csúcskõ
A Muzsla után újabb hullámvasút, aminek a végén az ember már el sem hiszi, hogy Magyarországon valahol is 700 méter alá lehet süllyedni:), mígnem a húszezredik kis pukli után végre lefelé adja az orrát az út, és vad gyorsasággal tör alá a Diós-patak völgyébe.
A Muzsláról efelé menet ért a naplemente
A lelkes drukkerek lefelé is elhelyeztek pár távjelzõ feliratot, amit így ismeretlenül is köszönök nekik:) A völgybe érve pikk-pakk Szurdokpüspökibe értem, és 11 óra 54 perces menetidõ után leállítottam a stopperemet.
Kívánok mindenkinek sikeres teljesítést, jó szerencsét, és gyönyörû idõt a 14-i, hivatlaos túrához!
A beszámoló végére még egy érdekesség: a telefonon rögzített képek készítési helyei gyönyörûen kirajzolják a Mátra-gerinc jellegzetes "S" alakját:) |