Túrabeszámolók


Bükki kilátások

thytamTúra éve: 20122012.03.07 13:00:06

Bükki Kilátások 18Light (vagy 19?) kizárólag résztvevõi szemszögbõl!


Nem is tudom, hol kezdjem? Mielõtt írni kezdtem volna mindenképpen aludni akartam rá egy pár napot, hogy letisztuljanak az „élmények”. Kollegáimmal már korán reggel elindultunk Létavértesrõl (200 km) , hogy ismét megcsináljunk egy jó Bükki túrát. Az idõ jónak ígérkezett, egyedül csak az bosszantott, hogy a szervezõk (a terepfutó távot kivéve) egyetlenegy körtúrát sem iktattak be, ami az autóval érkezõknek nem kis gondot okoz. Mi magunk is szervezünk túrákat (Erdõspusztai-Kék, Irinyi-túra) így nagyon jól tudjuk, hogy a rajtba való visszaérkezés (különösen télen) milyen fontos a résztvevõk számára. Mi pl. visszaszállítjuk a rajtba túrázókat, de van körtúránk is, tehát ha a csoportból valaki ezt választja, akkor mehet az autóval a többiekért. Mindegy, most egy társunk bevállalta, hogy nem túrázik, az autót pedig elviszi a célba. A rajtnál megkaptuk az „itinert” és a túraleírást két külön lapon, pedig együtt sem tett volna ki egy A4-es méretet (nem tudom kinek jó a sok papír fecni?) s jókedvûen indultunk az Õrkõ felé. Az útvonal gyönyörû volt (nem hiába a Bükki Nemzeti Park része), bár a táv elsõ fele igen nehéznek mutatkozott (nagy volt a kontraszt a táv végi egyhangúsággal) és változatos talajviszonyokkal (hó, sár, jég) kellett megküzdeni, amibõl azt is láttuk, hogy az 5 órás szintidõ szûk lesz számunkra. Ehhez jött még egy-két dilemmás útkeresztezõdés, amit „egypofásan”, szembõl jelöltek ki (valószínû a terepfutók miatt) és így az Y elágazás számunkra rögtön problémássá vált. Megjegyzem rajtunk kívül többen is kísértet módjára keringtek az ilyen elágazások környékén. Nagy baj azért nem volt, aki észnél volt nagyon nem tévedhetett el. Mentünk tovább és lyukasztottunk becsülettel. Praktikus megoldás ez, az ellenõrzõ pont igazolására, de sajnos ezek a lyukasztók sem útbaigazítani nem tudnak, sem ellátmányt  nem tudtak adni a túrázónak. Az egész „light távon” nem találkoztunk pontõrrel, ami egy kicsit személytelenné teszi az egész túrát. Apropó ellátás! Több ezer kilóméter van már a hátunk mögött, de olyannal még nem találkoztunk, hogy a teljes táv alatt se egy kortyot, se egy morzsát ne kaptunk volna. (itt ragadom meg az alkalmat és tisztelettel meghívom a túra szervezõit a már fentebb említett, általunk rendezett túrára) És ezt nem a nagyképûség mondatja velem, hanem a résztvevõk iránti tisztelet. Ezen a versenyen ugyanis a 18  és 27 km-en indulókat, úgy érzem nem vették emberszámba. Õk nemcsak ellátmányt, de kitûzõt sem kaphattak a célba érkezéskor, csak mindössze egy 9x14cm-es „oklevelecske” volt a jutalmuk. Sokan, messzirõl érkeznek ezekre a túrákra, hogy majd kellemes élményekkel, és emlékekkel  távozzanak. Kár, hogy nem sok tárgyi emlék maradt e túra után. Azt sem értem, hogy miért csak tíz megrendezett „classic 43” után jutott eszükbe a rendezõknek egy „light-os” táv? És ha már eszükbe jutott, miért a különbözõ mérce? Igen, akkor egy kicsit bosszús voltam, mert ár-érték arányban ez a két táv messze alul múlta még az elhíresült béka hátsó felét is, de a táj és jópofa társaim ennek ellenére kellemes, feledhetetlen napot varázsoltak számomra. Ha jövõre elmegyünk (bár most még másként gondoljuk) csak azért tesszük, hogy megnézzük, vajon változott-e  a helyzet…..


 


Ps.: Amit leírtam, kizárólag  jobbító szándékkkal írtam, azért, hogy a kis távokon elinduló túrázó is jólesõ érzéssel térhessen haza a Bükki Kilátásokról, ne csak a terepfutó, akiknek valóban semmi okuk nem lehet panaszra. Remélem azonban ezzel senkit sem bántottam meg.