Túrabeszámolók


Pilis barlangjai

DonRazzinoTúra éve: 20122012.02.24 11:27:15

Már tavaly decemberben kinéztem magamnak ezt a túrát. Szerencsére sok barlangban, zsombolyban volt szerencsém járni a Pilisben és nagyon tetszett az ötlet, hogy ezeket egy tt keretein belül kereshetem fel újra. Egy kicsit én is részt vettem a szervezésben egy GPS-track rajzolásával, de mivel a rendezõk egy-két ponton változtattak az útvonalon sajnos ez inkább hátrány, mint elõny volt az általam készített nyomvonalat használóknak.


Fél hétkor érkeztünk Szépjuhásznéhoz és a rendezõ instrukcióit követve, könnyedén kikerestük az elõre kitöltött nevezési lapjainkat az asztalról. Még bementünk az állomás büféjébe, ahol összekészítettük a feladandó csomagokat, felszereltük a kamáslikat és nem utolsósorban elfogyasztottuk a túra elsõ szolgáltatását, egy bögre teát. Kaptunk egy tájékoztatót is a túra alatt érintett barlangok, zsombolyok részletes leírásával, ezt gyorsan elsüllyesztettem a táskám mélyére késõbbi elolvasásra, aztán 6:50-kor elindultunk. Nem mentem 200 métert az emelkedõn, már egy szál hosszú ujjú pólóban nyomtam a kaptatót és mivel végig csodálatos, tavaszias napsütésben túrázhattunk, naplementéig nem is volt szükség a pulóverre. Sokszor látott Bátori-barlang után a  csúcsról induló jelzetlen ösvényen romboltunk lefelé a félméteres hóban, aztán lenn a Hárs-hegyi körúton mondta két srác, hogy megváltoztatták a túra nyomvonalát és azon az úton kellett volna lejönni, ahol a Barlangtól barlangig-on szoktunk fel. Na ekkor néztem meg az itinert elõször - ami egy legalább A3-as méretû Cartographia térkép vázlat volt – és konstatáltam, hogy nagyon sok helyen eltér az út az elõzetesen kihirdetettõl. 


Fekete-fej, Adyliget, Hosszú-erdõ-hegy északi oldala és már kaptatunk is fel a kéken – most nem olyan jeges mint a BHTCS-n – keresgéljük az elágazást. Már majdnem a Remete-hegy tetején vagyunk, amikor szalagozás vezet jobbra és egy egész jól kitaposott ösvényen érjük el a Hétlyuk-zsombolyt. Vissza a kékre, majd jól ismert szakasz következik a Zsíroshegy felé. A hó helyzet egyelõre sokkal jobb, mint amire számítottam. Igaz, néhol csak az elõttünk lévõ három túratárs nyomát használhatjuk. Közben az idei tavaszi túrák várható sártengerérõl diskurálunk, ami a néhol fél méteres hótömeget látva, nem lesz gyerekjáték. Közben meg is érkezünk az Ördöglyuk-barlang egyik bejáratához, aztán pecsételés után a túrán leghosszabb pont nélküli  - majd’ 7 kilométeres – szakaszára indulunk a Háziréti-horgásztó felé. Ebbõl az irányból sem gyakran jövünk a zöldön, én még talán sohasem láttam a sokat járt jelzést ebbõl az irányból. A városi szakasz jeges utcái után majdnem befordulunk a Szarkavár felé, amikor meglátjuk, hogy a szalagok a fõút mellett visznek. Az itinerben is ez van, tévedés kizárva. A 10-es út felé vezetõ Km+ jelzésen néhol térdig süppedünk, majd egy - közúti veszélyeztetés bûntettét kimerítõ - átrohanás után a túra legjobban behavazott szakaszán kell végigverekednünk magunkat. Még jó, hogy csak pár száz méter volt.


A ponton, a fõszervezõ édesanyja õrködik és kínál minket zsíros kenyérrel. Kiderül, az elsõ három „versenyzõ” nem részesülhetett az ellátmányból, mert a hótorlasz miatt nem volt egyszerû megközelíteni a tavat. 10 perc pihenõ után indulunk tovább a Fehér-hegy oldalában, a változatosság kedvéért megint csak  zöld jelzésen. Szeretem ezt a szakaszt. Egyszer sötétedéskor jöttem erre egymagam, a katonai lõtéren innen kb. 300-400 méterre a katonák épp a kézigránát hajítását gyakorolták. Az egyre elsötétedõ völgyben olyan volt, mintha rám lõttek volna. Hangulatos 20 perc volt. Visszatérve a jelenbe, most elõször más túrázókkal is találkozunk, egy nagyobb csoport igyekezett fel a Kevély-nyeregbe. Felérve A4-es lapokkal kitáblázva, hogy az 5. ep-ig tovább kell mennünk a zöldön, aztán ugyanide vissza kell majd jönni és a sárgán folytatni az utat a Mackó-barlang felé. De elõbb még pár percet ereszkedünk, majd jelzetlen úton érjük el a Természetbarát-zsombolyt. Pár évvel ezelõtt, amikor elõször voltam itt kötéltechnikát gyakorolni, egy hatalmas bubo bubo szállt ki a balrang száján. A rendezõ mesélte, hogy õ is többször találkozott vele. Ma úgy tûnt, nincs otthon. Irány vissza a nyeregbe, sárga jelzés, Mackó (Kis-Kevélyi) –barlang, pihentetõ síelés az OKT-ig, majd a simára dózerolt szekérúton trappolunk a Macska-barlang felé. Nagyon erõsen tûz a nap, érzésre van vagy 10 fok. Egy hete a Börzsöny éjszakain nagyjából 25 fokkal volt hidegebb egy-két helyen. Most elõször hó helyett, sarat dagasztunk. Csak reménykedni tudok benne, hogy késõbb nagyobb magasságokban nem ez lesz. Kapunk egy-egy Sport szeletet is, nem is jön rosszul egy kis vércukor emelés a Hosszú-hegy elõtt. Szerencsére inkább hosszú mint meredek, így érzésre hamar felérünk a következõ ep-hez. A zsombolynál napfürdõzik a pontõr, gyújtóssal is készült a tûzrakásra, de úgy néz ki ma nem lesz rá szüksége. Szántódi-nyereg után egy kicsit felmegyünk a Pilis oldalába, ahol a télen-nyáron bõvizû Trézsi (Szeretet)-forrásnál teával várnak a pontõrök. Aztán a nap elsõ igazán saras ösvényén ereszkedünk a Orosdy-kastély mellet a PS- jelzés szekérútjáig. Egy család békésnek tûnõ tacskó-féle korcsa megharapja István térd hajlatát. Nadrág szakad, felületi bõrsérülés. Hápogás, hogy Pixike ilyet még sose csinált. Blabla. Legalább a nadrágot megtéríti.


Klastromig a szokásos monoton szakasz. Elég keskeny sávon taposták ki az elõttünk járók, így kellemetlen a haladás benne. Mondjuk annál jobb, mint amikor a tavalyi Sárga tt-n az egész út egy nagy sárfolyam volt. Legény-barlanghoz jó saras-latyakos a kaptató, lefelé a szûz hóban síelek el a többiek mellett. A Vörös-út emelkedõjén folytatódik a túra, aztán meglepõdve látom, hogy nem kell elmenni a Klastrom-szirtek felé a Z+ jelzésen, hanem tovább a piroson. Itiner elõ és kiderül, hogy itt egy szalagozott részen fogunk átmenni az S- jelzésre, de elõbb még megnézzük a beomlott Desotto-víznyelõ bejáratát. Elég sokszor jártam már erre, de ezt még sosem láttam. Jó ez a túra, mivel ismerõs tájakon is sok újat lát, tanul az ember. A Pilis-nyergi-víznyelõknél újabb ep, majd hamar eljön a nyereg is. Itt A4-es lap hirdeti, hogy aki nem bírja a kiképzést, az a Z+-en elindulhat a cél felé.


Mi nem adjuk fel ilyen könnyen, inkább lekocogunk a mûútig, majd azon átkelve ereszkedünk a P+ jelzésig. Egy quad által kijárt nyomban emelkedünk a Shaolin-falu mûútjáig, ahonnan 3 perc alatt benn is vagyunk a következõ ep. helyszínéül szolgáló étteremben. Itt gyümölcsteát készített nekünk a séf, ami mellé egy Twixet is benyomok, legyen energia a következõ bõ 200 méter szintre Dobogókõig. A szalagozást itt felváltják a fényvisszaverõ csíkok, amivel tévedhetetlenül ki van jelölve az útvonal. Mivel nemhogy jelzetlen, de papírtérképeken sem létezõ utakon járunk, erre szükség is van. Két kilométert egy széles erdészeti úton megyünk, ahonnan balra letérünk a következõ ponthoz, ami a rendezõink által 2008-ban feltárt Disznós-árki barlang. Meglepetésre itt is kapunk egy pohár teát, ami nagyon jól esik. A szekérútról ezután meredek kaptatón kell felmásznunk a Z+ jelzésig, ahonnan már gyerekjáték elcsúszkálni a Báró Eötvös menedékházig. Itt az OKT pecséttel igazoljuk magunkat, majd pihentetõ lejtõs szakaszon gyalogolhatunk a Zsivány-sziklák közelében lévõ Hideg-lyukakig. Itt is önpecsételõ a rendszer, de mivel kezd sötétedni nem álldogálunk sokat.


Az Ördöglyuk-barlanghoz érve vesszük fel a lámpákat, majd a Mária-padnál fordulva elkezdjük az utolsó célig tartó emelkedõt a Vaskapu-völgyben. Pár perce megyünk csak, amikor újabb részfeladat adódik, egy nem gyengén meredek hegyoldalba kell felmászni a Pilis-barlanghoz az utolsó pecsétért. Valahogy elkalandozhattunk felfelé menet, aztán amikor már egy ideje nem láttunk sem lábnyomot, sem fényvisszaverõt, ránéztem a GPS-re. Sikerült teljesen máshol feljönnünk és majd kétszer olyan magasra másznunk, mint ahol a barlang van. Hurrá. Légvonalban megcélozzuk, öt perc vergõdés után el is érjük. A barlangtól lenézve látjuk, hogy minden fán egy jelzés. Ezt elég nehéz volt benézni, de nekünk mégis sikerült. Leszánkázunk a jelzett útra és egy jó fél óra alatt felérünk a Boldog-Özséb barlanghoz, a túra céljába. Elõre számolgatva, fél napos menetidõt terveztem, amibõl csak 5 perccel csúsztunk ki.  Az elmúlt egy órában már kezdtem eléggé megéhezni, így nagyon jól esett a dupla adag babgulyást(?) ülve, kényelmesen elfogyasztani.


Sajnos sokaknak okozott bosszúságot –aminek kicsit én is részese voltam-, hogy a TTT oldalon nem a túra végleges nyomvonalát tükrözõ track-et töltöttük fel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az itiner és a közel tökéletesen jelölt útvonal miatt, könnyen végig lehetett találni a pályán. Elsõ rendezéshez képest szerintem rendben volt minden, a most tapasztaltak pedig segíteni fogják a rendezõ gárdát, hogy jövõre még jobb túrát hozhassanak össze.


„KSH” adatok (három GPS átlaga, barometrikus magasságméréssel, SRTM programmal):



Pilis barlangjai 50 nagy:  62.8 km 2401 m szint


Pilis barlangjai 50 kicsi:  50.7 km 1928 m szint


Pilis barlangjai 30 kicsi:  29.5 km 990 m szint 


Pilis barlangjai 30 nagy   37.1 km 1456 m szint