Túrabeszámolók


Kitörés

widiTúra éve: 20122012.02.15 21:41:44

Kitörés 60 - "Hó és hideg, de a szándék meleg..."


Két hete a Hó-Fejérke túra közben Zsuzska és Dnvzoli rábeszéltek erre a túrára, így szombat 14 órára Gyõrben voltam, és miután rajtunk kívül még Petifater és Norbi is csatlakozott, így egy kocsival öten elindultunk Szomorra. Kocsi lerak, buszozás Budára a Széll Kálmán térig, és indulunk nevezni a várba, majd útközben csatlakozik hozzánk még Popeye is. Elmúlt években a rajtnál tumultus szokott lenni, ezért a rendezõk tanácsára elõneveztünk, kivéve Norbit. 18 óra után pár perccel a nevezésnél vagyunk, az elõnevezõs sor hatalmas, a sima nevezõs sorban alig vannak, Norbi tíz percen belül a kezében az itinerrel ránk, az elõnevezettekre vár… Ekkor én mérgemben beállok a sima nevezõs sorba, ahol én is hamarosan sorra kerülök, de visszaállok nevezés helyett az alig haladt elõnevezettek közé, mivel az egyik rendezõ azt mondta, ha letagadom az elõnevezést, és simán benevezek akkor kiszúrok velük. Nehogy ez megtörténjek, így inkább kiszúrunk saját magunkkal, és 18:50-ig várunk a sorunkra.

Elindulunk ki a városból, és hamarosan a Diós ároknál szembesültünk az elsõ komolyabb szintemelkedéssel. Felfelé menet feltûnt, hogy nincs az úton járda, ezt fel is vetettem túratársaimnak, mire azt a választ kaptam, hogy "Szerinted lakik itt olyan, aki gyalog jár...?!"  Mire leharcoltuk a szintemelkedés, addigra üzemi hõmérsékleten voltunk, és már majdnem az elsõ EP-n. Majdnem, mivel kb. száz méteres sor állt ott, így több mint húsz percet vártunk a pecsétre. Ezután irány a Normafa, majd Csacsi-réten hamarosan még egy ellenõrzõ pont. Itt feltûnõen gyorsan végeztünk, így János-hegy felé vettük az irányt, de még mielõtt felértünk volna ismét egy EP. Miután felértünk, akkor le a hegyrõl, és át a Nagy-Hárs-hegyre, majd ismét le…

Ekkor már kicsit fáradtam, ilyenkor szoktak okos dolgok eszembe jutni, és ennek apropóján elkezdtem gondolkodni azon, hogy az még oké, hogy azok a katonák akik kitörtek anno ’45-ben, ilyen hidegben, és éjszaka tették ezt, de hogy minden hegytetõt minek jártak végig, azt már nem tudtam megérteni… Ezt a költõi kérdést megosztottam túratársaimmal is, de nem kaptam kielégítõ választ, így mentünk tovább...

Elég gyorsan telt az idõ, a táv már nem annyira, de mégis hamarosan az Újlaki-hegyre mentünk fel, majd le a hegyrõl és irány a Virágos-nyereg, ami a rövidtáv célja is volt egyben. Na itt ismét várakoztunk negyed órát kihevülten a hidegben, mire bejutottunk, és további negyedórás pihenõt tartottunk, mialatt megettük a kapott fasírtos zsemlét, és tûzforró teával melengettük fel magunkat.

Ezután hosszan meneteltünk domboldalban, ahol keskeny és csúszós ösvény vezetett, és hamarosan még egy EP-re értünk. Ezután többszöri hídon való patakátkeléssel Solymár határába értünk, ahol egy benzinkutat megrohamoztunk, és egy jót melegedtünk és pihentünk ott. Ezután hosszú emelkedõn eljutottunk Nagykovácsiig, ahol a Muflon Itatóban forró levest is kaptunk a pecsét mellé.

Nekivágtunk a Nagy-Szénásnak, majd a Kutya-hegy következett, így szépen gyarapodott a szintemelkedésünk. Kellemesen elfáradtam mire leküzdöttük, bár ekkor ismért felmerült bennem a költõi kérdés
...

Távolrõl már látszott a következõ EP fénye, ami egy tábortûz volt, majd irány Perbál. A falu elõtt még egy EP, és mivel ekkor már reggel 6 és 7 óra között volt már, így ekkor sikeresen megtapasztaltuk, hogy ilyenkor napfelkelte környékén van a leghidegebb. Itt kicsit oldalszelet kaptunk, így szinte szó szerint arcunkra fagyott a mosoly -14°C-ban mire beértünk Perbálra. Ott mindenki megrohamozta az elsõ kocsmát, így mi azt kihagytuk, és egy másikba mentünk be, ahol egy félórát pihentünk és melegedtünk.

Újult erõvel nekivágtunk a hátralevõ, alig több mint 10 kilométernek. Komolyabb szintemelkedés nem volt, így jó tempóban haladtunk az Anyácsapusztai EP-hez, majd a hamarosan elértünk az utolsó megmászandó hegyig, a Kakukk-hegyig. Messzirõl nem tûnt vészesnek, de közelrõl már elég durva volt az emelkedés. Felérve kárpótolt a szép kilátás Szomorra, így le is robogtunk a Kálvárián, ahol az utolsó EP volt.

Rövidesen a faluban voltunk, és nemsokára már csak az ezen a túrán immár hagyományosnak tekinthetõ hidegben történõ hosszas sorbaállásos várakozás volt már csak hátra, hogy bejussunk a célba.


Összességében nagyon jó kis túra volt, amely érezhetõ az évrõl évre gyarapodó népszerûségébõl is, és jó lenne ha a szervezés is vele arányosan tudna fejlõdni.