Kedves Barátaim!
Idén csakúgy mint tavaly a 15-ös távra neveztem be. Az indulás már egy hónappal ezelõtt eldöntött volt, csak a kérdéses idõjárás volt a változó tényezõ. Ezt mindenki tapasztalhatta, hogy milyen is volt, így külön nem térnék ki az országos helyzetre.
A Tarra való induláskor az utcára kilépve megcsapott a kemény hideg, azonban havazás ekkor még nem jelentkezett. Szerencsére az állomáson már több túratárs is jelen volt és bár nem ismertük egymást, azárt mégis nyugtatólag hatott. Tarra a vonat ügyesen leért és a nevezés is a tavalyihoz képest gyors volt. Itt kell elmondanom, hogy a kis vaskályhás vasutas váróterem nagyon romantikus és hangulatos, azonban ez a túra kinõni látszik ezt a helyet. Bár most csak csökkentett létszám volt, mégis tömeghatás alakult ki.
Maga a menet egyszerû volt, legalábbis ami az útvonalat illeti. Egy-két kisebb emelkedõvel volt fûszerezve és a falukat nem számítva nagyrészt erdõkben futott. A talaj nagyrészt nem hogy havas, de korcsolyapálya volt. Az igazi segítség a havazás megindulása volt. Így a jégen némi tapadás keletkezett. Szentkútra mindenképp érdemes nyáron is eljutni, mert szép ez a völgy.
Mindenképpen kiemelném a szervezõk barátságát és viselkedését: nagyon jól éreztem magam a velük való beszélgetéskor. Köszönet Nekik a kitartó kenyérkenésért és teafõzésért.
Jövõre ha lehet újra eljövök. |