Túrabeszámolók


Téli Berek

Conan40Túra éve: 20122012.01.31 09:11:03

 Rádpuszta 30


Sokáig a 60-as távra készültünk túratársaimmal, mint tavaly, de sajnos az idõjárás elõrejelzés, no meg egyéb családi program miatt végül a 30-as táv mellett döntöttünk. Mint késõbb kiderült, jobb is volt, hiszen igen csak lehûlt az idõ szombatra. 

Kora reggel -10 fokban indultunk el Balatonlellére. Kissé álmosan, de izgalommal haladtunk a 7-esen. Mikor odaértünk már jócskán tele volt az udvar autókkal, de szerencsére még találtunk egy helyet. Gyors szerelvény igazítás után már mentünk is nevezni, mely nagyon gyorsan és gördülékenyen folyt. Nevezés után még bedobtunk pár szendvicset és frissen, újult erõvel fél 8-kor vágtunk neki a távnak.


Tavalyról már ismerõs úton kezdtünk neki. Ezen a túrán elég sok az aszfalt és ez már az elején bebizonyosodik. Hosszan lépkedtünk a sok-sok nyaraló és családi ház között, mire elértük a mezõt, mely a hajnali fagyban szinte olyan volt, mintha havas lenne a táj. A nap épp felkelõben volt, így csodálatos látványt nyújtott, miközben dacolva a fagyos széllel átkeltünk pusztaságon. A fagyott föld miatt nem volt sehol sem sár, ez segítette gyors haladásunkat és hamar elértük az újabb aszfaltos részét a túrának. Viszonylag sok kanyar után végül kiértünk a településbõl és egy kisebb bekötõ úton megindultunk az M7-es felett átívelõ híd felé. Útközben egy borászat hatalmas épülete mellett haladtunk el, míg a másik oldalon szõlõ ültetvény kísérte utunkat, ahol a fagy ellenére dolgoztak páran. Majd átkeltünk az M7-es felett, ahol meglepõen gyér forgalom volt. A hidat elhagyva leértünk a Lovas-völgy nevû helységbe, majd megkezdtük elsõ kapaszkodónkat a Kiss-hegy kápolnája felé. Viszonylag kevés kapató után meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ahol gyors eligazítást kaptunk a további szakasszal kapcsolatban, mivel valaki más is szalagozott, így megtévesztõ lehetett az útvonal, bár mi ezt nem tapasztaltuk.


Eligazítás és aláírás után elfogyasztottuk a kapott süteményt és indultunk is tovább a következõ emelkedõ felé, mely felvitt minket a kiss-hegyi parkerdõbe, ahol egy kiírás szerint Vigyázzunk, mert vadászat folyik. Ezt alátámasztandó hallottunk is a közelbõl fegyver dörgést. Ezzel azonban nem törõdtünk, mert a túránkat immár erdõs részben folytattuk, mely jól esett az aszfalt után lábainknak. Hamar el is értük a domb tetejét és ezzel gyakorlatilag le is tudtuk a túra szintemelkedésének nagy részét. Hosszasan haladtunk a fák között, és bár sok elágazó volt, a szalagozás és a leírás kitûnõ volt, így nem lehetett eltévedni. Hamar kiértünk az erdõbõl és immár egy nagy mezõn folytattuk utunkat, melyet egyik oldalról friss vetés, míg a másikról szõlõ ültetvény szegélyezett. Kisebb "hullámvasutazás" után hamar beértünk Látránybaba, ahol megnézhettük egymás után a falu két szép templomját. A fényképezéssel egybekötött templomnézés után hamar elértünk túránk második ellenõrzõ pontjára ahol újabb aláírás került az itinerünkbe. Itt kicsit megpihentünk a kellemes melegben, elfogyasztottunk 1-2 szendvicset, majd továbbindultunk a falu vége felé.


Kiérve a faluból ismét egy pusztaságba értünk, és bár hideg volt, az út annyira száraz volt, hogy porzott. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint a helyi kissebbség, mely dacolva a magas benzinárakkal, folyamatosan ott korzózott körülöttünk rozzant autójukkal, nem kis port felverve. Az autó hamarosan távozott és mi folytattuk kanyargós utunkat a mezõn át, melyet néha egy-egy nagyobb befagyott tócsa szegélyezett. Így értünk el a Tetves-patak hídjáig, melyen késõbb majd újra át fogunk kelni. A hidat elhagyva értük el a 67-es utat, melyen átkelve az út jobb oldalán elõször földes, majd aszfaltos úton haladtunk rádpusztai ellenõrzõpontunk felé. Útközben megcsodáltuk az emberi butaság újabb példáját, hiszen szemét szegélyezte az erdõ szélét minden mennyiségben. Utitársam elõ is rukkolt egy a tv-ben látott dokumentum film részleteivel, mely a hulladékfeldolgozásról szólt. Így beszélgetve értük el elõször a már tavaly is megcsodált borászat impozáns épületét, majd a romtemplom mellett felállított ellenõrzõ pontot, ahol meglepetésünkre pálinkával is kínáltak minket. Utitársaim közül egyikük el is fogadta, nekem viszont vezetnem kellett még, így nem élhettem a lehetõséggel. Az aláírás begyûjtésével, valamint a romtemplom megtekintése után a tavalyi évvel ellentétben visszafelé vettük az irányt, mely kissé hiányérzetet keltett bennünk, de nem volt mit tenni, várt minket a délutáni program és a hideg sem nagyon változott. Viszont legalább most napközben nézzük meg azt a szakaszt, ahol tavaly kicsit elkavartunk.


Megkezdtük utunkat a túra utolsó ellenõrzõ pontja felé, mely egy az itinerben is szellemesen megjegyzett "A híd túl messze van" szakasszal kezdõdött. A tavalyi év során ide már teljes sötétségben érkeztünk, így nagyon hosszúnak látszódott, most viszont láttuk, hogy meddig kell elmenni és így már nem tûnt olyan vészesnek. Hamar el is értük a hidat, hogy a túlpartján folytassuk utunkat visszafelé a másik oldalon. (Itt zárójelben megjegyezném, hogy én a szervezõk helyében tennék a hídra, vagy a túlpartra egy ellenõrzõ pontot, vagy legalább egy ember nélküli jelölõ pontot, mert visszafelé a hídról láttuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki kihagyja ezt a szakaszt. Tisztelet persze azon kivételeknek, akik becsületesen végigjárták az utat.) Elhagyva a patak töltését, beértünk a halastavak közé és így nappal már láttuk, hogy merre tévedtünk el tavaly (valamivel többet gyalogolva), így legalább újdonság is volt a túrában, mert most a kijelölt utat követve a tavak között haladtunk. Elhaladtunk pár favágó munkás között és megérkeztünk az utolsó ellenõrzõ pontra, mely az Irmapuszta nevet viselte. Itt is megkaptuk az aláírást és egy pizzás csigát és elindultunk vissza a cél felé.


Utunk hátralévõ részében hamar elértük az M7-es felett átívelõ vadátereszt és követve a földutat, nem sokára elértük a már reggel is végigjárt mezei utat, majd a házak közötti aszfaltos utat és délután 1 órakor beérkeztünk a célba. Meleg fogadtatás közepette megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, majd invitáltak bennünket a Rudi tanyára egy meleg babgulyás elfogyasztására.


Összegzésül a túra szervezése remek, bár rengeteg az aszfalt, de ezzel tavalyról már tisztában voltunk. A gazdasági válság sajnos rányomta bélyegét a túra ellátására, mely tavalyhoz képest valamelyest visszaesett, de kárpótolt minket a meleg étel a végén és a figyelmes és nagyon kedves pontõrök minden ellenõrzõ ponton. Elõzõ túratársam beszámolójában található javaslattal én is egyet értek, nem lenne rossz egy a Rádpusztáról induló 30-as táv szervezése is, mivel véleményem szerint az a szakasz sokkal érdekesebb és kevesebb aszfalt van benne, mint az elsõ 30-as szakasz esetében.


Túratársaim nevében is köszönöm a túrát, szerintem jövõre is eljövünk!


Túra trackje