Túrabeszámolók


HÓ-Fejérke / Piroska túra

nafeTúra éve: 20122012.01.30 20:55:37

Hó-Fejérke 35


GPS-el mért távolság: 40,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 975 m. Mivel egyszer eltértem az útvonaltól így csak azt jelzi mekkora távot tettem meg. Az utolsó ilyen túrán, amikor végig az útvonalon mardtam, 36,4 km volt a távolság és 845 m a összesített szintemelkedés.


Szokásom szerint már a rajtidõ kezdetén beneveztem, s vágtam neki a táv teljesítésének. Az idõ tiszta, de igen hideg. Készülõdés közben fáztam rendesen. Zoliék még csak Mór közelében jártak, így nem vártam rájuk. Ágiéktól gyorsan elhúztam. Kellett a tempó, hogy kevésbé fázzak. Elég lassan sikerült kimelegednem. Csak az elsõ ellenõrzõ ponton, a Gánti Szõlõ-hegynél, az-az bõ hét kilométert követõen éreztem úgy, levethetek egy réteg ruhát, illetve átválthattam a kedvenc õszi-tavaszi biciklis kesztyûmre. Ez az elsõ szakasz, illetve az egész túra, a Vár-völgyig nem igazán látványos, csak kellemes.


Az Antal-árok kaptatóján végre jól kimelegedtem. Ennek örömére, a vadászház utáni könnyû terepen megettem egy szendvicset, amit még az ellenõrzõ ponton elõbányásztam a hátizsákból. Desszertnek egy szelet csokit küldtem utána, s ezzel meg is érkeztem a pátrácosi ellenõrzõ ponthoz, ahol a pecséthez egy csoki is járt, amit szintén elpusztítottam. Mondták, nem régen puskalövést hallottak, a közelben. Továbbindulva úgy gondoltam inni is kellene. Eleinte úgy nézett ki, nem lesz egyszerû. Befagyott az ivózacskó szelepe. Mivel aszfalton ballagtam, így a tenyeremben melengethettem a szelepet, s az néhány perc alatt kiolvadt. Megúsztam, hogy le kelljen venni a hátizsákot. Az úton egy vadásszal találkoztam, aki elmondta, két szarvasborjút lõttek. Az egyiket láttam is az autójuk mögött. Ez volt hát a nem rég hallott lövés.


Kisvártatva elértem a Vár-völgyet, s megkezdtem az ereszkedést, legyen honnan fölmászni a várba. Az elején le kellett küzdeni egy jeges szakaszt is. Szerencsére nem bizonyult hosszúnak. A napsütéses idõben szépek a völgy sziklái. A várba vezetõ kaptató lépcsõi egyáltalán nem csúsztak, nem úgy, mint az utolsó Hó-Fejérke túrán, amikor csak négykézláb sikerült megmászni, száz kilométer per órás életveszéllyel. A várban, a Nyevrikel házaspár látta el a pontõri feladatokat, a saját, Várnak a várak mozgalmon kívül. Jelezték, a K+-on figyeljünk, mert lesz egy frissítõ pont, ami nem szerepel a térképen. Fotózni nem lett volna érdemes, mivel nagyon „szmötyis” a levegõ. Ez szakszerûbben, „szárazlégköri homálynak” felel meg. Lényeg, a korlátozott látás és az elmosódott horizont. Ennek megfelelõen, a továbbiakban is mellõztem a fényképezést. A hideg szél miatt úgy döntöttem fölveszem a levetett pulóvert. Valahogy nagyon hideg, huzatos szokott lenni a hegység ezen pereme. Hamar kiderült kár volt. Túl meleg.


A frissítõ pont hamar meg lett. Mivel a számításom szerint még legalább négy óra volt hátra a hazaindulásig (több mint öt lett belõle), így megittam egy decinyi bort. Beszélgettünk egy kicsit, s tempóztam tovább. A következõ monoton szakaszt igyekeztem gyorsan letudni. Csákberény közelében egyszerre csak trombitaszót hallottam. Valaki a takarodót fújja. Hoppá! Rögtön itt a Piroska emlék, s a takarodó, a megemlékezés része. Nem tudom, ki hogy van vele, de én bármennyire szép is a takarodó dallama, mégsem szeretem. Számomra ugyanis a katonai temetések talán legfájóbb mozzanata, amikor a katonatárs friss sírhalma fölött elfújják a halott számára az utolsó takarodót.


Csákberénybe beérve kellemetlen meglepetés ért. A vértes Gyöngyében várható tumultust elkerülendõ, a Lókötõben szerettem volna meginni egy kávét, az alkohol felszívódásának segítésére. A hely azonban sajnos megszûnt. Irány az ellenõrzõ pont. Elég sokan voltak, bár nem annyira, mint az utolsó alkalommal. Gyors pecsételtetés, majd sorban állás kávéért. Megittam, s már kezdtem is a második kört. A Z+-en leérve az Ugró-völgybe, megnéztem van e mobil térerõ. Volt. Tettem egy kísérletet Zoliékkal. Sikerült elérni. Még a pincesor mellett talpaltak, így javaslatot tettem egy találkozó pontra. A Fertés-völgy bejáratát javasoltam. Elég jellegzetes pont. Több tájékozódást segítõ dolog is van. Sajnos ebbõl az egyiket, a kõbõl épített iszapfogó gátat és medencét nem mondtam. Az idõ eltöltésére fölmásztam a Strázsa-hegyre, s a Fertés-völgyön keresztül ereszkedtem le, az Ugró-völgybe. Jött is néhány túrázó, de Zoliék sehol. 5-10 percet járkáltam le-föl, és kísérleteztem a telefonnal, de sikertelenül. A hideg tovább hajtott. 2-300 m-enként megnéztem van e térerõm, s ha volt kísérleteztem a hívással. Zoli nem elérhetõ. Hívom Ágit, hogy ne izguljon, én fogok késõbb beérni. Helyette, csak a hangpostafiók válaszol. Ezek szerint Zolinak tartózkodási helyén nincs térerõ.


Az idõt eltöltendõ, a Szarvas-Förtés-völgy elõtt fölkapaszkodtam egy barlangot megnézni. Elég kicsi. Vissza a völgybe, s növelem egy kicsit a tempót. Az egy héttel ezelõtti hónak és jégnek, már csak itt-ott van nyoma. Az egyik ilyen hely, a Kis-nyires-völgy, de ezzel vége is a kaptatónak. Hamar megvan az utolsó ellenõrzõ pecsét a Kató-hegyen. Kiváló az EP elhelyezése, az esetleges „Kispistázás” megakadályozására. Megyek még vagy száz métert, s a következõ telefonálási kísérletem végre sikeres. Kiderült, Zoliék, már az utolsó lejtõn vannak Csákberény elõtt. Ezen az utolsó szakaszon aztán én is jól rákapcsoltam, ha már hiába vesztegettem el vagy másfél órát. A simább részeken bele-bele kocogtam. Csak a felújított Piroska-emléknél álltam meg egy fotó erejéig. A hátra lévõ szakaszt gyorsan letudtam, s beértem a célba.


Megkaptam az oklevelet és a kitûzõt. Megettem a virslit, amit egy kis forró teával öblíthettem le. Evés közben, egy kisgyerekes apukával beszélgettem. A kis kört csinálták, egy várnézõ kitérõvel. Kis gyerekkel ez a legjobb verzió. Átvettem a tavalyi Észak-Dunántúl Kupát, beneveztem az ideire, beszélgettem egy kicsit, majd hazafelé vettem az irányt. Úgy látszik, már hagyomány, hogy sosem tudom a záró túrán átvenni a kupát. Elsõ rendezéskor lett volna esélyem rá, csak épp otthon felejtettem az igazoló lapot, a többi záró túrára nem tudtam, illetve a mezõföldire pedig nem akartam elmenni.


Kellemes, a Vár-völgytõl kezdve, pedig több helyen, látványos túrán vagyok túl. Az eddigiek közül most bizonyult a legkönnyebben járhatónak, de a megszokott hideg nem maradt el.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000/900 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás térképlap, oklevél, kitûzõ járt. A Pátrácosnál csoki, Csókakõn bor és alma, a célban pedig virsli és tea volt az ellátmány.