Fóti Somlyó 30
Kihagyhatatlan. A legelsõ Fóti-Somlyó volt a legelsõ teljesítménytúrám, s aki ott volt, emlékezhet a körülményekre: masszív fehér terep, egész napos metszõ jeges szél, hófúvás. Az addigi 10-12 kilométeres laza túrák után egy kötött program 33 km-en át, a végére kb. elfogytam, megszûntem, így indult a teljesítménytúrázó pályafutásom. Rutintalanságom, amelyben akkori túratársam, öcsém is erõsen osztozott, igen mókás túrafelszerelést aggatott magamra. Õ kb. egy utcai cipõben, parasztlengõ mackóalsóban nyomult, a végére a bokája jégcsap volt. Én egy pufi sínadrágban, alatta egy Reebok velúr kosarascipõ, felül nagyapámtól megörökölt vaskos télikabát. Bedunsztolódtam. Ez volt 2005. Akkor megfogadtam: ezen a túrán mindig ott kell lenni aznap. S a következõ évtõl már sepertem is, 2009-ig folyamatosan, volt rajtoltatás is kétszer, pontõrködés is egyszer....
S most itt vagyunk, 2011-nél, ismét nagyon vártam. Év végi hangulatos bulitúrává nõtte ki magát számomra, a személyes kötõdésen túl (azért ez volt az elsõ anno, mert Gödön laktam 24 évig, a gyerekkor, hiába). S most, 2011-ben ismét Göd a cél, igaz, nem Felsõgöd, hanem Alsó, na de Göd.
Immár harmadszor, rajtoltató pozícióban ér minket a reggel. A közvetlen busz Gödöllõre Vácról már nincs, de Õrbottyán, Üdülõtelep nevû megállóban (? érdekes vég- és induló állomás... kb. a semmi szélén) pár percnyi várakozás után átszállással jutunk el a célvárosba.
Útközben a vasútállomás felé nyitva a MOL-kút, energialötyi, muszáj, erõst iccaka értünk haza Kárpátia-koncertõl. A királyi váró királyi élmény, tényleg. Ennél jobb rajthelyszínt el sem lehet képzelni! A kiállítás a festményekkel, a mozdonnyal szenzációs. Aztán nincs idõ a kultúrára, csak jönnek a kezek, a nevdíjak, adunk itinert, Bíborral kb. a rajtprocedúra két órája alatt ébredünk fel, bár ez inkább már az elsõ vonat mezõnyének sûrûsége alatt sikerül.
Aztán eljön végre a gyaloglat ideje. Ma nem seprünk, csak kirándulunk, mert kirándulni jó. Fóti-Somlyó van, ez nekem ünnepnap. Túl az élményen, az év lezárása mindig, ráadásul egy csodálatos túraév vége. S ekkor még nem is tudtam, milyen kerek lesz a végére a nap.
Belehúzunk, már friss a láb és a kéz, nem kocogunk, maximum egy-két lejten, de a lényeg, hogy jó tempót megyünk. Az elsõ helyszín, amit igazán várok, a Gyertyános, szeretem ezt a kilátót. Szép, mégha most nem is megyünk fel - nem is tudnánk. Aztán ledagonyázunk Mogyoródra, az aszfalton kocogunk egy jót, cipõk relatíve tisztulnak. Pygmea szokásos pontja, tavaly magam is itt voltam, reménykedem benne, hogy csokitorta van. Van. Újabb pluszpont. Átigazolunk Fótra lassan, Öreg-hegy, majd a névadó domb. Kivételesen kimarad a Fáy Présház, bennünk van a bugi, pedig itt mindig stabil megállót szoktunk tartani, bodzapálinka, birspálinka, túrógombóc, fejbõl megy az étlap, de most eltesszük az élményt legközelebbre. B_Feriék mandarint adnak, Sz_Zsu a kocsiban pihen, kifõzetlen gyümölcs, de így is finom. A Somlyóra fel a tanösvény visz, végre egy jó kis kapackodó, majd a csúcstól rutinból mennék tovább. De nem lehet. A geoládaoldalon már olvastam, hogy természetvédelmi õrök megállították a népeket, hogy tiltott zónába nem mehet senki, megszûnt a jelzés is, pedig hogy rákészültem a jó kis meredekre. 2005-ben micsoda mûlesiklás volt onnan! De marad a zöld sáv, majd némileg új variációban a zöld kereszt beiktatásával megyünk a Magas-hegyre. Mennyivel szebb volt ez 6 éve, még a tarvágás elõtt, csupa hóban... most kies.
Az iszaplerakó csavarja az orrot, de hát ez mûfaji sajátosság. Jön lassan a fenyvesben kanyargás, közelítünk Gödhöz, szív megdobban, esõ elered, ekkorra már egyre népesebb mezõnyt érünk be, tartok is tõle, az agyagban tapogás közben, hogy nem férünk majd el a Sári kocsmában. Pedig erre semmi ok, stabilan van helyünk, terünk, még fröccs is akad. Nyugodtan éljük a közösségi életet így hétköznap délután, felsorolhatatlanul sok ismerõssel, mivel 30 percenként jár a busz. Azért csak hazaindulunk. Jó volt, megint.
Visszatekintek a Fóti-Somlyó után a túraévre, mint mindig, aztán számolgatok. Ezen a túrán volt az 1., és mi derül ki? Ezen a túrán, 2011-ben megvolt a 200. Ennél jobban ez nem jöhetett volna ki, köszönöm a fõszervezõknek, s hogy részese lehettem bármilyen minõségben ismét!
|
