Túrabeszámolók


Pinceszer/Vincézés - Pincézés

nafeTúra éve: 20122012.01.25 20:33:52

Vincézés-pincézés 25


GPS-el mért távolság: 30,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 825 m. Mivel két alkalommal is eltértem az útvonaltól így csak azt jelzi mekkora távot tettem meg. A tavalyi beszámolómban megvan a korrekt adat.


Szokásom szerint már a rajtidõ kezdetén beneveztem, s vágtam neki a táv teljesítésének. Az idõ kicsit szeles, de tiszta. A meteorológusok, csak déltõl fenyegetõztek esõvel, ami szerencsére nem jött be, csak jócskán késve. Mit mondjak? Nem bántam! Elég korán lekerült rólam a szokásos egy réteg ruha, hiszen rögtön emelkedõvel kezdtem. Hamar fölértem a várba. Szép volt, ahogy az alacsonyan álló nap megvilágította a házakat. Néhány fotó, s már indultam is tovább. Kérdéses volt, milyen lesz a lépcsõ lefelé? Ha nagyon csúszósnak néz ki, akkor visszafordulás. Szerencsére nem vészes, így leóvatoskodom. Két túrázót, akiket a vár elõtt értem utol, elõreengedem, ne tartsam fel õket, mivel a meredek lejtõkön igen lassú vagyok. Olyan elõnyre tettek szert a völgyig, hogy csak a „túljelzett fánál” érem õket utol. Addig azért még le tudtam egy jó kis kaptatót, hóval és jéggel. A hó teteje, azonban még kemény, jól tapad, lehet haladni, csak a jeges részeken kell vigyázni.


A „túljelzett fánál” megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s két fehérvári ismerõssel szaporáztuk tovább lépteinket. Tartottam a következõ szakasztól, mert tud nagyon sáros lenni, de ezt most megúsztuk, még nem olvadt ki. A Kis-nyíres-völgy bejáratánál elbúcsúztam az ismerõsöktõl, elmentem megkeresni, a Szappanos-völgy nagy kanyarja fölött látható fakeresztet. Több idõmbe került a megtalálása a számítottnál, mivel elfelejtettem feltölteni a GPS-be a völgyben felvett régi koordinátákat, s túlmentem rajta. Elég sokat kellett visszajönnöm, de végül meglett. Kellemes ösvény vezet hozzá, bár figyelni kell, mert elég sok kõ bújik meg a fûben. A kereszttõl készítettem néhány képet, láttam néhány túrázót lent a völgyben, s elindulta vissza az ösvényen, majd le a völgybe. Annyira sikerült a lábam elé nézni, elkerülendõ a köveken bukdácsolást, hogy sikeresen megfejeltem egy homlokmagasságban lévõ karvastagságú vízszintes ágat. Pedig nem is pincéztem! Nem egy nagy élmény.


Végre lent a völgyben. Az út sokkal csúszósabb, mint fönt a Szentegyházi-hegyen, de azért haladok. Elértem a Fertés-völgyet, s most szerét ejtettem a felderítésének. Gyönyörûek a sziklái. Szerintem szebb, mint az Ugró-, illetve a Szappanos-völgy. Az út gyalog jól járható, alig csúszik, mégsem haladok, mivel lépten-nyomon, megállok fényképezni. Megérte a Strázsa-hegyig tartó 3,9 km-es kitérõ! Visszafelé a völgy fölött, a peremhez közel vezet az út. Le-letérek róla fotózni. Egy idõ után, már kilátni a Vértesbõl is, a Strázsa-hegyrõl pedig Csákberényre is szép rálátás nyílik. A hegyrõl egy mellékvölgyben leereszkedve visszatértem a kiírás szerinti útvonalra, s azon értem be Csákberénybe. A Vértes Gyöngyében, a pontõrök megörültek nekem, végre elõkerült a hiányzó ember!


Pecsételést követõen megittam egy tonikot, s mentem tovább. Eddigre kiolvadtak a földutak, s a Gémförtés-völgybe vezetõ út jó sáros. El is döntöm, ha ilyen lesz a zöld háromszögjelzés is, akkor az alternatív Z+-on megyek le. Szerencsére, már a Gémförtés-völgyben sincs sár. Itt is gyakran állok meg fotózni, bár azért szedem a lábaimat, mivel túl sok idõ ment el a két, összesen majd 7 kilométeres kitérõvel, s Áginak sokáig kell várnia rám. A szél néha elég hangosan zúg a fák ágai között, azonban szerencsére nem tudja elnyomni a cinegék, szívet melengetõ „nyitni kék” énekét. A hegység peremén, a zöld háromszögjelzésen csodálatos a kilátás, de a goromba, hideg szél hamar elûz. Mivel az út száraz, így bevállaltam a zöld háromszögjelzésen történõ leereszkedést. Egy fél-, és egy másfél méteres jeges részt leszámítva könnyûnek bizonyult. A Piroska emlék után rátértem a K+ jelzésre, s azon mentem Csókakõig. A Sáfrán pincénél megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet. Megettem, a kapott piskótaszerû sütit, ittam egy teát, s ballagtam tovább. A tea jó forró, így menet közben ittam meg.


Szerencsére, ez évben, már a K+ jelzés nem csak a térképen létezik, hanem a terepen is, így könnyû követni. Az aszfaltról letérve, egy alaposan bepincézett túrázóval találkoztam, majd a célig, illetve ott, még jó néhánnyal. Ütõsek a csókakõi borok, fõként egy-két arcon látható sérülést elnézve. Néhány túrázóval szemben kiütéssel gyõzött a maligán. A faluban áttértem a kék négyzetre, majd a kék jelzésre, s azon értem be a célba. Megkaptam az emléklapot, a mini köcsögöt, ettem egy kis zsíros kenyeret, amit teával öblítettem le, vásároltam némi bort, s hazafelé vettem az irányt. Érdekes, de a félédes traminival szemben, ami elég nehéz testes bor, a száraz tramini szerintem kimondottan könnyû (ezt persze nem az alkoholtartalmára értem).


Kellemes, szép idõs teljesítménytúrán vagyok túl. Nem bánnám, ha az év többi teljesítménytúrája is ilyen lenne, mint ez az elsõ.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó, tavalyhoz képest javult. 1000 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás térképlap, emléklap, mini köcsög járt (ehelyett szívesebben kapnék kitûzõt). A rajtnál stampedli pálinka, Csákberényben csoki, a harmadik ellenõrzõ ponton tea és valamilyen piskóta jellegû süti, a célban zsíros-, vagy margarinos kenyér, hagyma, forralt bor és tea volt az ellátmány.


Tettem föl néhány képet az egyesület honlapjára: http://furediturazok.lapunk.hu; a fotók közé, Vincézés-Pincézés 2012. néven