Túrabeszámolók


Pinceszer/Vincézés - Pincézés

gesztenyeTúra éve: 20122012.01.23 16:52:01

Vincézés-pincézés 15, 2012.január 21.


Ez a túra volt 2012. elsõ családi teljesítménytúrája számunkra. A rajtba 9 óra körül érkeztünk. Mi még nem vettünk részt soha ezen a túrán, így meglepett és nagyon tetszett a rajt helyszíne: a boros pince, a tehenek, a ló. Borkostoló jegyet is vettünk, mivel mondták, hogy kostolásra is lesz lehetõség a túrán.  Negyed 10 körül rajtoltunk és irány a csókakõi vár. Már felfele menet figyelni kellett, mert néha bizony csúszott alattunk a talaj. Azt is láttuk, hogy többen szembejönnek a vár irányából, akkor még nem értettük, hogy miért. A várból szép volt a kilátás, de a lépcsõk csúsztak. Ezután továbbindultunk a leírás szerint a várkapuval szemben lévõ átjáróhoz, majd a lefele vezetõ lépcsõkhöz. Hát nem kellett volna! Rettenetesen csúszott és gyerekkel nagyon féltem, hogy egy rossz lépés komoly következményekhez vezethet. Kapaszkodva, négykézláb, fenéken lefelé haladva sikerült valahogy levergõdni. Akkor már nagyon bántam, hogy nem a hosszabb, de biztonságosabb kerülõutat választottuk. Ezután továbbindultunk a Buhin völgy bejáratához. Itt még mindig télies viszonyok uralkodtak, jég, lefagyott hó. Idõközben elég nagy tömeg gyûlt össze, ami az elsõ ellenõrzõ pontig kitartott. Ismét felfelé tartottunk majd a völgy tetején jobbra fordultunk az 1. ep felé. Pecsételés után egy darabig még kitartott a tömeg, majd lassan ritkulni kezdett. Mi a Z+-en haladtunk. Volt egy alternatív lehetõség - saját felelõségre a Z3-ön- de ezt most a jeges lépcsõk után inkább kihagytuk. Az idõ szép napos és tiszta volt, és lassan a terepviszonyok is inkább a tavaszt idézték, és nem a telet. Kellemes erdei ösvényeken értük el a Piroska emlékmûvet, majd ráfordultunk a K+-en az aszfaltútra. Következett az Ezerjó borút, ami nagyon hangulatos volt és itt várt a 2. ep is a Sáfrán pincében. Itt kaptunk teát, be lehetett váltani a borjegyet majd tovább haladtunk Csókakõ irányába. Itt volt köztünk egy kis vita, mivel a többség a K+-en haladt a falu felé, de nekem a GPS már korábban jelezte a K4-et, amin be lehetett menni a faluba. Mint utóbb kiderült, ez a régi jelzés volt. Végülis mindegy, több irányból is meg lehetett érkezni a faluba, ahol még betértünk a Kis pincébe is, itt elvitelre is vettünk bort, mivel én - aki vezettem - csak otthon kostólhattam. Kisfiunk kipróbálta a mustot, de valamiért a gyomra nem tolerálta, pedig a mustnak semmi baja nem volt, én is azt ittam. Innen már gyorsan megérkeztünk a célba, ahol a kitûzõ helyett kis köcsögöt kaptunk - nagyon tetszett - volt vajas, zsíros kenyér, forró tea és forralt bor. 


Összességében nagyon jó kis túra volt, hangulatos és külön tetszett, hogy nem voltunk a szintidõ szorításában, nem kellett hajtani a gyereket, meg volt adva, hogy 17 óráig kell beérni. Köszönjük a szervezõknek, hogy itt lehettünk.