Kohász-kék 42
Ahogy készítettem a TTMR nevezésemet, rangsoroltam a túrákat óhatatlanul visszaemlékeztem a tavalyi évre. Tájak, túrák, jólesõ emlékek.
A pillanat amikor a nyakamba akasztották az érmet a Less Nándor 48-on, vagy amikor a szervezõk tapssal fogadtak a Bükk-fennsík 50-en örökre velem maradnak. Voltak nagy elfáradások és feltámadások. Tévedések (miért is indultam neki megint) és eltévedések is (szerintem jó irányba megyünk, de nem tudom hol vagyunk a térképen). Kellemes és kellemetlen találkozások. Jó év volt.
Kicsit elkalandoztam.
Miért írok fél év késéssel egy túráról? Mert megérdemlik! A legjobb TT-k rangsorában nálam holtversenyben 1.
Rengeteg energiát fektettek a túra szervezésébe, ehhez képest sajnos nagyon kevés résztvevõ volt. A rajtban egy idõs bácsika igazgatott el minket - nem feledem szép surranó volt a lábán:) A leírás jó, a festések szépen karbantartva, szalagozás 1-2 kivételtõl eltekintve szintén jó. Idõ kellemes, táj szép. Mi kell még? Ahol nem volt kitaposva az ösvény, ott nagy munkával utat vágtak a túrázóknak. A pontõrök mindenhol nagyon kedvesek és felkészültek voltak. Arlói-tó elõtt a pontõr messzirõl integetett merrõl kerüljük a mocsaras részt, saját vizébõl adott volna inni pedig kb. 500 méterre volt egy közkút... Járdánházán egy keresztezõdésben csak azért volt egy szervezõ nehogy rossz irányba menjünk. Életem legfinomabb barna sörét a helyi kocsmában ittam, jó ötlet volt oda pontot rakni. Hangonyi-tónál finom volt a pontõr bodza szörpje. Bartóklápa után a kerteknél kellett leereszkedni. Balról-jobbról kerítés, az út végén pedig egy hatalmas bernáthegyi állt, láthatóan nem akart elengedni. Egyébként is tartok a "gazdátlan" kutyáktól...szerencsére volt ott egy házaspár, akik elárulták hogy van gazdája, csak most nincs itt, a telket õrzi, de ki tud jönni. Ha nincsenek ott, szerintem még most is az úton lennék.... Akasztóhegyen csokit kaptunk, mi inkább a pontõr pogácsájából kértünk, erre mindet nekünk akart adni. Annyira lehetett érezni a szervezõkön hogy "adni" akarnak, örülnek minden arra járó túrázónak,hogy ez a jólesõ érzés átragadt rám is. Végig nagyon jól éreztem magam, talán túl jól is. Annyira belefeledkeztem a tájba, hogy többször sajnos nem jó irányba mentem, viszont egy csöppet sem bántam, legalább többet láttam. Egyszer még telefonos segítséget kértünk: Hangonyi-tó után kukorica tábla végén, út mellett vagyunk nincs jelzés infó alapján egy fiatal hölgy pillanatok alatt úgy helyre igazított, mintha mellettünk állt volna. Célban megtudtuk: figyelték az átlagunkat és látták hogy az alapján már a következõ ponton kellett volna lenünk, fel akartak hívni mi van velünk, de nem adtuk meg a telefonos elérhetõségünket. Azt hiszem ehhez nem kell semmit hozzáfûzni.
Nagyon jó túra volt, szép tájakon, nagyon jó szervezõkkel.
Köszönet odaadó munkájukért!!
|
