2011
Röviden: vidám, tartalmas év volt.
Bõvebben: jártam – jártunk, egy alkalom kivételével Kerek repkény társaságában – pár túrán, ebbõl egy szintidõn túl teljesült, valamennyi pedig rendezõi bejárás és per vagy szalagozás keretében. Sikerült néhány kilométert megtenni, a hozzájuk tartozó szintemelkedéssel, mittudoménmilyen átlagsebességgel (a vonatot/buszt azért mindig elértük, ha kellett) a pontos értékekkel nem fárasztom a Nagyérdemût, hiszen még én sem tudom ezeket. Szeretném megköszönni útitársaimnak a társaságot, a sok biztatást és az együtt töltött idõt – remélem, számukra legalább akkora élményként maradnak meg ezek a túrák, mint számomra. Külön köszönöm az autós fuvarokat -rafter-nek, Bubunak, laci069-nek, suvlajnak, Vakond87-nek és természetesen az otthoniaknak – nélkülük vagy lehetetlen, vagy nagyon-nagyon nehéz lett volna sok túrára eljutni. Köszönöm a rendezõknek a rengeteg munkát, idõt, energiát amelyet beleölnek abba, hogy sokan jól érezhessük magunkat a természetben, köszönöm a lehetõséget, hogy részt vehettem ezeken a túrákon. Köszönöm a túrázóknak, hogy megtiszteltek jelenlétükkel azokon a rendezvényeken, ahol próbáltam kivenni a magam részét a szervezésbõl. Köszönöm továbbá a rengeteg érdekes túrabeszámolót, útleírást, fényképet és videót azoknak, akik ezek elkészítésére és közzétételére hajlandóak idõt áldozni.
Néhány emlékezetesebb pillanat, nagyjából sorrendben:
- nem is sejtettem, hogy még egyszer valaha megtalálom a Szarvas-árkot, pedig igen (A Budai-hegység Távoli Csúcsai);
- a jetik szabadságon voltak, a helyettük rendelt krokodilok azonban megfelelõ pótlásnak bizonyultak, fõleg a Pes-kõ-lápán fölfelé (LeFaGySz – Bükk);
- az Istállós-kõ egyáltalán, egyáltalán nem viccel (LeFaGySz, Less Nándor Emléktúra);
- a lajtakörtvélyesi kocsmában marha drága a kávé, de legalább tudnak magyarul (Trigonála);
- jó érzés volt leülni a nádas mellett, termoszból teát kortyolni, hallgatni a csendet (Téli Berek);
- az év nagy büszkesége számomra, hogy sikerült húgomat elvinnem teljesítménytúrázni – még soha, egyetlen alkalommal sem jött el – és megcsinálta mindet szintidõre (Bükki Kilátások, Andezit, Bükki Házak – de fõleg a Bükki Kilátások, ahol hét percet hagytunk bent);
- Elvis idén a Tar Péter-hegy oldalában, éjjel adta a legzúzósabb koncertjét (Börzsönyi Forrástúra, tavasz);
- van valami különös báj abban, hogy a cseh-szlovák határon öt magyar igazít útba négy részeg cseh turistát (Lazová Stovka);
- jövõre megint több vizet kell rendelni a Cuhába, mert lassan túl egyszerû lesz átkelni a gázlókon (Cuha, Bakonyi Mikulás);
- életem elsõ kerékpáros teljesítménytúráján ér életem elsõ durrdefektje – tisztelet és köszönet Vereb derék lakóinak, hogy kábé húsz perc múlva ismét menetkész lettem (Velence 50K);
- tényleg átfestették a kódokat (Gyapjaszsák);
- jó móka a lasztonyai országút közepén ücsörögve nézni a csillagokat (Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában);
- attól, hogy valamit nem teljesítménytúrának hívnak, még lehet akként kezelni (Barangoló-Barlangoló);
- a gát még jó idõben, langyos nyárutói éjszakán, rövid távon is képes kicsinálni (Ember a Gáton);
- az automata fordítóprogramok hasznossága: „ez a mezõ szélén út és csendben elhagyta az erdõ béka” (Nyitrai Százas);
- egyszer volt az életben 2011.11.11. 11:11 (11 km a XI. kerületben);
- a sótlanság leplezésére alkalmas például a borókabogyó, a vanília, az ecet és a karamell (Tanúhegyek nyomában – konyha).
Jövõre a történet folytatódik. Remélem. ;)
-Kékdroid-
|
