BUÉK!
Új év, új tervek.
Idén elõször egy hevenyészett tervet készítettem, melyben benne foglaltatik az MVTE-arany megszerzése is. Ezért jöttem el erre a túrára, és nem bántam meg.
Nem keltem túl korán, mivel éjjel egy másik túrára készültem, és nem akartam túl sok holt idõt a kettõ között. Viszont éreztem, hogy bújkál bennem valami kórság, így óvatosabb is voltam a szokásosnál. 9.14-kor indultam a rajtból, ahol rengetegen voltak, 761-es rajtszámmal. Megfogadtam, hogy sétatempóban megyek, hogy ne fárasszam ki magam estére. Közben tíz percenként egy zsepi telefújása.. Az elsõ kis emelkedõn elõzött Márton Dani, aki már a második kört futja. Ez biztató, én is kielõzök egy hangosan beszélgetõ négyesfogatot. Aztán hamar vetkõzés, a Sárga kiizzaszt. Régi Piros érkezik balról, több helyen látszik a nyoma. Apropó, a Baltás Jelzésgyilkosnak le kell vágni a tökeit! Lazán bûncselekmény annak a rakás fának a barbár megvagdosása, legalább utána gombaölõzné le. Idióta. Az Újlaki-hegy meredek és csúszós oldalán majd' kiköpöm a tüdõmet,nem jó elõjel. Visszaveszek, meg a gépet is elõ, hiszen gyönyörû szép kék az ég, meg ki nem hagynám az adótornyokat. Hamar lendülök át a 3as6ár-hegy csúcsán, irány lefelé! Túl vagyok az elsõ holtponton, a csúcsról is szikrázik a Duna a napfényben, különleges látvány. Még nem olvadt fel az út, így könnyû a járás, a Fenyõgyöngyénél feltételes pont van. Hamar fenn vagyok az Árpád-kilátónál, ahol túristák hada pihen, és kutyák marakodnak. Innen a Zöld sáv-on egy jó kis lejtõ vezet az Apáthy-sziklához. Épp belekocognék, amikor hátrafordul két arc, és.. a régi legjobb barátaim azok! Hihetetlen, nagy örömködés, innentõl együtt megyünk. A sziklán meglepõen erõs szél fúj, leszaladunk inkább. Itt betonos utcák vannak, villanegyed. Át a régi 56-os villamos (ma 61-es..) Nagyhídja alatt, majd felkacskaringózunk a János-hegy alá. Közben elfogyasszuk a rajtban kapott Kroszant-ot, olyan mû, hogy a Mekis hamburger elbújhat mellette, de jó. Némi gazolás után -ez szégyen Budapest közepén, hogy így kell kinézzen egy túristaút!- letérünk jobbra. Norbert sporttárs vizet kér. A Z+ elérésénél újabb pont, innen megnyomjuk kicsit, meg belefutunk egy százfõs nyugdíjas-csapatba. A Nagy-Hárs-hegy megizzaszt némileg, de nem kispistázunk egyenesen, van elég idõnk. A kilátóba csak felcsal a jó idõ, bár zsepi-táram vészesen fogy. A barlangnál kötél segíti a kerülést, de nem vesszük igénybe, inkább át a lyuk felett, majd lekocogás a kisvasútig. Innen már nincs sok hátra, a hûvösvölgyi Nagyrét mindenkiben gyermekkori emlékeket ébreszt -én például itt tanultam sífutni. A szocreál vurstli most is ott a szélén, bezártan, nem változott semmi. Még pár lépés, és benn vagyunk a célban. Célidõ:13.32. Táv. 19 és fél km. A célban pecsételtetek a Budapest-kupa füzetbe is, meg átveszek egy borítékot Tarnai Mátétól. Némileg borsosnak találom a túra árát, de a boríték tartalma megváltoztatja ebbéli véleményemet: az oklevél mellé egy gyönyörû jelvény is jár! A kitûzõt és a teát már a rajtban megkaptuk. A teából repetázunk, és virsli is van, amit amúgy csak túra végén bírok megenni, mert nem szeretem. Összefutok Lestat kollégával, akivel már az esti etapot tervezzük. A túra méltó lezárása a buszállomás melletti, gyönyörûen felújított kiskocsma.
Összefoglalva: szép idõnk volt, az Újlaki-hegyen meg az Árpád-kilátónál is már rég jártam. Ki gondolta volna, hogy pár órával késõbb jön a hóvihar...
|