Túrabeszámolók


Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!

ToteszTúra éve: 20112012.01.03 11:29:39

 Nem akartam túl korán indulni, ezért a nyolc órakor, a Keleti Pályaudvarból induló sebesvonatot céloztam meg. Lustaságból már az elõzõ este összeraktam a szendvicseimet, amiket el is pusztítottam a gödöllõi úton. 


A Királyi Váróban nagyobb tömegre számítottam. A nevezés után még szüttyögtem egy kicsit, majd elindultam a kastély felé. A bemelegítõ etapon kocogva vígan suhantam el a többi túrázó mellett. A kastélynál utolért két futó, akikhez becsatlakoztam. 


Mindig gyönyörû a gödöllõi Erzsébet-park. Átvágva rajta gyönyörködhettem a napsütéses télben (ami inkább az õszre hasonlított). A Mária út átvezet az újonnan épült M31-es autópályán, így egy felüljáróra felmászva juthattam át a túloldalra.


A Jakabi-erdõ elágazásánál fordultam rá a Szár-hegy és Mogyoród felé vezetõ útra. Erre már kevésbé sütött a Nap, egyre ködösebb lett az idõ. A Hungaroringen megrendezett verseny hangjai messzire elhalladszódtak, ezért nem lehetett kiélvezni a természet zajait. 


A Szár-hegy után Mogyoród felé vettük az irányt. A tavalyi túrával ellentétes irányból, a régi hármas út felõl közelítettük meg a túra egyik legszebb pontját, a Gyertyános-kilátót. Nagyon szeretek ide felmászni, mivel sokat járok egyébként is a környéken. 


A lefelé vezetõ úton másodszor is sikerült rossz irányba mennem, amivel mások is így voltak. Ezért az autópálya mellett kellett a felüljárót megközelíteni, ici-pici kerülõvel és szintezéssel. A Gombai cukrászdában ismét két sütibõl választhattunk, ami mellé egy jó nagy adag forró tea is járt.


A túra innen Fót felé haladt. Felmászva a mogyoródi sportkomplexumhoz el is értem az Öreg-hegy felé vezetõ gerincet, amely enyhe emelkedéssel ér be Fótra. A Fáy présházat elhagyva fordulhattam rá a Fóti-Somlyó csúcsára vezetõ ösvényre. A túra legkeményebb emelkedõjét túlélve az emberektõl zsúfolt, szûk északi oldalon haladtam. 


Leérve a Somlyóról figyelmesen kellett átkelni a forgalmas csomádi úton, majd a vasúton. 


A Magas-hegyen majdnem sikerült rossz irányba mennem, de szerencsére még idejében észrevettem a helyes szalagozást. A Csomádi Iszaplerakó Telepen kellemetlen bûz csapta meg az orromat. Mivel volt nálam sál, volt mivel csillapítanom az undorító szagokat. (Elfért volna egy KO a testszagnak dezodor) 


A hajrához érve már egyre több etapot futottam meg, tartva a tempót a közben hét fõsre duzzadt társasággal. Átkelve az M2-esen, majd a Gödi-erdõn ért be a csapat Gödre. Kis kacskaringózás után pedig már a túra végállomásán, a Sári kocsmában pecsételtünk. 


A vonatra egy órát vártam, közben a rendezõktõl kapott mandarint majszoltam. Köszönöm a szervezõknek a lehetõséget, jövõre is biztos, hogy lenyomom a túrát.


Az év utolsó teljesítménytúráján 5 óra 15 perc alatt abszolváltam a 35 km-es távot és a 694 m szintemelkedést.


Képek ITT