Túrabeszámolók


Tanúhegyek nyomában

kekdroidTúra éve: 20112011.12.12 08:32:58

Tanúhegyek nyomában 40


Ugyanaz, de mégsem. A hegyek maradtak a régiek, a kilátás sem változhatott sokat róluk, de ebbõl most – a változatosság kedvéért – sem a túra elõtti napon, szalagozáskor, sem a túra napján nem lehet sokat érzékelni. A hat hegy között ugyanúgy lapos az út, az emelkedõk és az ereszkedõk ugyanúgy rövid szakaszokra koncentrálódnak, melyeket hosszú kifuttatási lehetõségek kötnek össze – sajnos, az ember tehetetlensége elég csekély ahhoz, hogy a leszaladás (leszaladás? inkább leszánkázás, jó eséllyel nem az ember hátsóján) során nyert lendületét a következõ hegyre való felmászáskor hasznosítani tudja. Ezúttal arról írok, ami változott:


A szalagozók száma és személye. Ezúttal Hevér Éva, Kerek repkény, Budai-H.G., Popo, Gudluking és jómagam alkotjuk a társaságot, Repkény és Popo azonban kitagozódnak menet közben.


Az eljutás módja és ideje. Nem kell Kerek repkényért betérni Veszprémbe, sõt, egyáltalán nem kell Veszprémet útba ejteni. Marad az óvatos zúzás az autópályán, a kerülés a majdnem vadonatúj 710-esen és a kanyargás a ködös 71-esen, szarvasokkal.


A kávé a pékségben. Az most nincs. A fatörzs fantázianevû kakaós kalács viszont jó választásnak bizonyul. Sõt, két helybéli kislány utánam szalad az ottfelejtett túrabottal a templomig. Köszönet érte!


A szalagok típusa és száma. Szigorú számadású mûanyag lifegõk lifegnek, sorszámozva, 4040-tõl fényvisszaverõ csíkocskával ellátva. A 20A és a 20B távokon is készül róluk könyvelés egy kinagyított térképre, pozíciójukat akkurátusan rajzolgatjuk. A rendszer próbaüzeme a végeredményt tekintve sikeres, további tapasztalatok a seprûknél. A sorban való kikötözés hosszadalmasságát ellensúlyozza a kikötözhetõ szalagok erõsen véges mennyisége.


A zúzmara mennyisége a fákon. Idén nincs hó, a fák mégis fehér köntösben fogadnak. A köddel párosítva igen hangulatossá válik így a környezet.


A kilátó a Badacsonyon. Elõdjéhez hasonlóan Kisfaludy nevét viseli, ám stabilitásban felülmúlja azt. Magasságban is. Vélhetõen kilátásban is, de efelõl most nem tudunk meggyõzõdni.


A Bujdosók lépcsõje. Alacsony, de elérhetõ korlát segíti a mozgást. A maihoz hasonló nyálkás, csúszós idõben életet menthet, de lábakat mindenképp.


Szigliget vára. Épül, szépül. Kár, hogy a környékbeli büfék nyitva tartásával kapcsolatban nem tudok változásról írni, ugyanúgy zárva találjuk mindet.


A mûút a Szent György-hegy felé. Ezúttal találkozunk a Gethe-famíliával, így máris vidámabbá válik a kutyagolás a ködben.


A Horváth-pince. Közelgõ családi eseményekre készülve vételezek három liter Szürkebarátot, amely jelentõs gondok forrásává válik a hétvége késõbb bekövetkezõ részében.


Szent György-hegy. Egyáltalán nincs kilátás, viszont a bazaltorgonák alatt jobban csúszik az ösvény, mint eddig bármely szalagozáskor. Popo meglátja a felhordott felszerelést és kicsatlakozik.


A Szent György-hegy alja. Plüssfiguraszerû kismacskák jönnek élelmet koldulni, de csalódottan kell távozniuk. Kerek repkény a buszmegállóban úgy dönt, térdkímélõ céllal nem folytatja a bejárást, viszont fázhat a Somló Volán tíz percet késõ buszára várva.


Gyulakeszi. A szokásosnál vidámabb a pultoslány, fõleg, hogy jelentõs vásárlást tartunk nála. Éva meghív egy kör kapucsínóra. Köszönöm.


Csobánc. Sötétedik, ködösödik. Már mi is alig találjuk a lefelé vezetõ ösvényt. A várból tényleg évrõl évre több kerül a felszín fölé. Derék.


Káptalantóti és a Tóti-hegy. Új, létezõ kék háromszög jelzés födi el a Kalóz Kéket, dicséretesen. Besötétedik, Gudluking lámpája az egyedüli érdemi fényforrás a környéken. Az enyémmel csak valami fehéres fénymaszat érhetõ el. Bubuéval szintúgy. A Tóti-hegyrõl még éppen látszanak a környezõ falvak fényei, halványan, vibrálóan. Fent bónusz gumicukrot majszolunk.


Gulács. Innen most semmiféle kilátás nem nyílik, hiába nézek bambán a sötétbe. Hideg van, szerencsére a gumicukor nem fagyott meg.


Badacsonytomaj. A rendezõség részben az aulában pizzázik, részben a Lacus Pelsoban. A pizzériával rokon nevû tésztafélét választok, ízlik. Aztán alvás.


A túra napján konyha: berzso, Noémi, Repkény, Imre, én vagyunk a konyhászok a kiadóablak belsõ oldalán. Pygmea tesója és az õ párja pedig jelentõs mosogatási erõt fejtenek ki. (Továbbá megismerjük a gáztûzhely-tilalmat és a sótlanság leplezésére alkalmas fûszereket, vagyis a konyhásnéni-lét kulisszatitkait.) A túra résztvevõi pedig konyhásznak az ablak külsõ oldalán, szerencsére idén is számos ismerõs – fel sem tudnám sorolni, és most tényleg! - és ismeretlen tisztel meg részvételével, nagy köszönet érte. :)


A fogyasztási statisztika:

35 kg kenyér, számos típusú zsírral és még számosabb típusú lekvárral.

Kb. 5 bödön zsír fogyott el, de ez csalóka szám, mert a bödönök mérete erõsen szórt.

Kb. 12 üveg lekvár is elfogyott. Volt ám mindenféle jó köztük, egyszerre három-négyfélét tudtunk kínálni.

280 l tea. A Nagyérdemû idén inkább szomjas volt, mint éhes.

Önfogyasztás (kis epszilon): a napközben megevett kenyérvégek után este legyûrtünk egy gyros tálat, meg egy pizzát ketten Repkénnyel, utóbbit akkor, amikor Morcsi visszatért a kulcsosházból és beszámolt a hegyi konyha tapasztalatairól. Ekkor már bezárt az üzem, a lovak közé dobódott a gyeplõ, és még Bubu sem evett valami sokat, pedig még bõven jutott volna mindenféle zsírospapiból.


-Kékdroid-


Képek