Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

dnvzoliTúra éve: 20112011.12.06 10:44:58


Bakonyi Mikulás 50.


 2011.12.03.


Pontosan péntek reggelig gondolhattuk azt,hogy ezúttal egy "száraz" Bakonyi Mikulás vár ránk ugyanis az említett nap délutánján Gyõrben elkezd szitálni a köd.A levegõ meg kezd lehûlni.Rakok is gyorsan a szélvédõre takarást,legalább azt ne kelljen másnap kapirgálni.Bár csak így lenne ötösöm a lottón,reggelre jégpáncél fedi az autót,az ajtó szerencsére nyitható(van úgy,hogy annyira vastag a jégréteg,hogy nem tudod kinyitni az ajtókat!),beindítom a motort,a jég vékonyka,hamar leolvad.Elgurulok Zsuzskáért,felveszem aztán irány a Bakony.Az út nedves de szerencsére nem csúszik,azért a felvezetést másra bízom,beállok egy jó tempót diktáló Audi mögé.


 Kicsit a tervezettnél késõbb érünk Zircre,ennek eredményeképp a sorállásból már kimaradunk,Pisti(Popeye)már vár ránk,összecihelõdünk,nekiindulunk.A járdákat túl jegesnek ítéljük a haladáshoz,így inkább az úttesten talpalva emelkedünk ki a városból.Az erdõben ismét a zúzmarában gyönyörködhetünk,azért a mértéke meg sem közelíti a Balaton partján egy héttel ezelõtt tapasztaltakat de azért szép.Hátteret az egészhez itt is a köd adja.Nem mondom,hogy nem örülnék már egy kis napfénynek,de amúgy én szeretem a ködöt is.Mindegyiknek megvan a maga szépsége.


Átkelünk a Pintér-hegyen,lezúdulunk Borzavár határába,megvan az elsõ pecsét,irány a Csárda-völgy.A patak most kiváltképp büdös,hihetetlen ez a durva környezetszennyezés,ha belegondolok,hogy ez a trágyalé nem sokkal innen egyenesen a Cuhába csorog felmegy bennem a pumpa.Ha valaki tudja,hol lehetne ezt a dolgot bejelenteni,kérem szóljon!Tenni kell valamit,ez nem mehet így tovább!


 Az elsõ Cuha-átkelést megspóroljuk,inkább idén is a vasúti hidat használjuk,ráállunk a piros sávra.Itt érjük utol a gyõri 30-as különítményt,Csuka Sanyiékat akik jó tíz perccel elõttünk rajtoltak.Porva-Csesznek hamar megvan,itt aztán sok az ismerõs,-rafterék-,Leviék,Viktor,a kisbéri duó Laci és Jani,M.András....örömködünk egymásnak:) Közben pecsétet gyûjtünk Anita pirosba öltözött segítõjétõl,eszünk egy péksütit,aztán irány tovább.


 A gázlók idén nem jelentenek akadályt,alig csordogál valami víz a mederben.Nézelõdve haladunk,sziklákat,vonatot,Cuhát fotózunk több-kevesebb sikerrel.Kõpince-forrásnál pecsét Repkénytõl és Droidtól,megállapítom,hogy gyönyörû környezetben dolgozhatnak idén,aztán irány a Zörög!


 Jó tempóban nyomjuk,megállás nélkül feltoljuk magunkat a Zörögre,utána megbeszéljük,hogy mindhárman azt vártuk,álljon már meg valaki kicsit pihenni.:)Mindhármunkat hajtotta a büszkeség,ebbe majdnem belegebedtünk:))A magasabb részeken itt is megjelenik a zúzmara,de már nagyon vékonyka és erõsen olvad.A távok találkozásánál pecsét,majd elindulunk lefelé.Sûrû ködbe érünk,aztán kifutunk belõle-szó szerint,a Suttonyi aluljáróig többet kocogunk,mint gyalogolunk.


 Aluljárón át,Csesznekre be,kis hídon át,Kõmosó-szurdokba be.A pontot a szurdok felõl közelítjük,a láncot valaki lelopta(?),kicsit veszélyesebb így,de megoldjuk.A(majdnem teljes) Stalker-családba botlunk,kedves ismerõsükkel gyûrik a 30-at,többé-kevésbé velük együtt jutunk el a Várkert sörözõbe.Akkora a köd,hogy a felettünk tornyosuló várat csak sejthetjük.Pedig nincs messze.Etetõpontra érve megállapítom,hogy a Várkertben az idén sem adtak alább a minõségbõl,a szendvicset ismét egy nagyon csinos lányka nyújtja:)


Bent hiánycikk az oxigén,na meg elég meleg is van,úgyhogy az elemózsiát az udvaron költjük el.Nafe falatozgat a sarokban,jól nyomja ma,25 perccel indulhatott elõttünk,itt értük utol.Persze most nincsenek vele a gyerekek.Jó a hangulat,sok az ismerõs.Kaja végén Pisti dob egy kávét,mi repetázunk a teából(jó alibi a csinos kislány újbóli meglátogatására:) aztán felkerekedünk.Tele hassal aztán nem épp kellemes felkapatni a falu határába,de csak felérünk,majd hogy még jobb legyen a kedvünk elkezd szemerkélni az esõ.Hurrá.Napsütés nuku,de legalább esik,már csak ez hiányzott:)


 Ráállunk a zöld sávra,Zsuzska fagyöngy begyûjtésére ösztökél bennünket,kevés sikerrel,így õ áll neki a mûveletnek.Vajon kinek a feje fölé akarja tartani?:)Egy kis csenevész példányt sikerül levadásznia,de nem használja fel,így a csók elmarad:)


 A Kõ-árokba csepergõ esõ kíséretében érkezünk.A haladás most egyszerûbb itt,még nincs nagy sár,a bedõlt fákat is eltakarították az útból.Látványos a völgy,mint mindig,sokat fotózok,aztán sok fotót törölök itthon minõségi problémák miatt.Már-már menetrendszerûen érkezik szembõl a 17-es távon Márti,Jani,Kiss Robi,most velük tart Schoffi és a februári Vasparipa túrán kelta harcosként megismert Tibi is.Épp Viktort állják körbe aki-ki hinné-valószínûleg mókás sztorikkal tartja szóval a nagyérdemût:)Örülünk egymásnak.


 Elérkezünk a Mikuláshoz.


 A hangulatra most sem lehet panasz,az éneklést sem szabotáljuk el,kapunk is csokit marékszámra.Itt is ismerõs arcokba botlunk,többek társaságában cztamás és csapata vidámkodik épp a Mikivel.Mi is ezt tesszük aztán indulunk,csatlakozik hozzánk(csatlakozunk hozzájuk) a Káli60-on megismert Szabi és Peti egy barátjukkal,irány a piros kereszt jelzés!Csak egyszer jártam eddig erre,néhány szakaszon nem is ismerõs a táj,arra sem emlékeztem,hogy ennyire köves a talaj néhol.Elérjük a Csesznek felõl érkezõ piros sávot,jobbra térünk rajta.A Mogyoróskerti-árok nevû ellenõrzõ ponton pecsétet gyûjtünk be,majd némi hullámvasutazás után megérkezünk az Ördög-árok bejáratához.


 Az árokban aztán nagyot zuhan a sebességünk(egy fotó elkészítése közben zuhanok én is:),minek is itt rohanni,inkább nézelõdünk,fényképezünk.A Gizella-átjárót többféleképp lehet "átjárni",van már itt tereplépcsõ a kikerüléshez,vaslétra az átmászáshoz valamint kifeszített drótkötél a bátrabbaknak a sziklafalon kapaszkodáshoz.A tereplépcsõ kivételével teszteljük a lehetõségeket.Túloldalon ell.pont,pecsételés,egyebek.


 Aztán folytatódik a lassú haladás,csúszik minden mint a jég,átkelünk a Gizella kistestvérén,majd hamarosan szelídül az árok,gyorsabb tempóra kapcsolunk.Szembõl befut a zöld sáv,lecseréljük a pirosat,ezen jutunk el újra a Mikuláshoz.Újabb adag csokit gyûjtünk be,majd elkövetek egy nagyon amatõr hibát,nekiállok menet közben betermelni egy szendvicset.Kis híján rosszul leszek mire sikerül a gézaházai emelkedõn falatról falatra magamba erõltetni,meg is állapítom,hogy milyen okosan választottam idõpontot és fõleg helyet az evésre:)


 Az aszfaltnak ismét örülünk,aztán hamar elmúlik a jókedv miután átkelünk a 82-esen.A haladás itt elég nehézkes,nem nagy a sár,de csúszik rendesen,szerencsére nafe (akit a Mikulásnál értünk be ismét) talál egy szûk ösvényt a bozótos szélén,amig ez kitart azon emelkedünk.Aztán marad a kukoricatarló,azon jutunk el az idén kicsit elõrébb tanyát vert ell.pontra.


 A személyzet itt nagyon vidám,látszik,hogy legurult már némi alkohol,begyûjtjük a pecsétet aztán elgyalogolunk a piros négyzetig.Útbaigazítunk egy csapatot akik a jelzés rossz ágán indultak meg,majd mi is követjük a jó irányt.Ez már a levezetõ szakasz,különösebb érdekességet nem tartalmaz,a Cuha-hegyet szinte észre se venni,nem egy markáns kiemelkedés a Bakony rengetegébõl az biztos.:)


 A Harmadik-árok sem veszélyes ma,lerohanunk a Cuha-völgy nevû ell.pontra,annyi baj legyen(Heyjoe) és widi túratársak pihengetnek itt többek társaságában,váltunk pár szót,majd begyûjtjük az utolsó pecsétünket.Átkelünk a vasúton,dobunk egy balost,beállunk Zirc irányába.Itt kerülnek elõ a fejlámpák,szerencsére az utat érzésem szerint elgréderezték,nem találkozunk nagyobb dagonyákkal,keréknyomokkal.Ez a vége már elég monoton,sötét is van,nem is történik semmi,szótlanul bandukolunk,vagy nafét hallgatjuk aki lámpaszakmai elõadást tart nekünk.Aztán mégis esemény színesíti az utat nafe kisegít némi lámpafénnyel egy a sötétség rabjává vált családot.Lámpát ad nekik,lelassul a tempójukra,bekíséri õket a városba.Derék dolog.


 Nagy nehezen aztán csak eljõ a híres szennyvíztelep,mellõzzük,bakancsunkról sarat rugdalva,azt pocsolyákban tisztogatva besétálunk a suliba.Díjazás átvétele,teázás,aztán irány haza.Bár szemerkél valami az út most sem csúszik,jó tempóban érünk Gyõrbe.


 Újabb tartalmas napon vagyunk túl,rengeteg ismerõs arccal találkoztunk,ennek a túrának én ezt tartom a legnagyobb erényének.Eshet itt az esõ,lehet fél méteres hó,kinézhet egy jó kis sárdagasztás,akinek élete része a természetjárás az ilyenkor itt van,a barátok,ismerõsök összefutnak,vidáman váltanak pár szót,és ez a lényeg!A többi csak ráadás.


 Köszönöm a lehetõséget!


 Mindenkinek köszönöm a társaságot,a Rendezõknek köszönöm a túrába fektetett munkát!


 dnvzoli


És a túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas502011?authuser=0&feat=directlink