Nagybörzsönyi Kétlevelû
Csak 2 levelet terveztünk, így kényelmesen, 11-kor rajtoltunk. A 3. és a 4. levelet tûztük ki célul, azaz a két könnyebbet - nem lévén helyismeretünk, és mivel most már korán sötétedik, nem szerettünk volna elkavarodni. Nekivágtunk tehát a 3. levélnek, Kis-irtás-puszta felé indultunk, mert errõl jobb a szinteloszlás: a másik irányból menve rögtön az elején egyben letudnánk az összes szintet, errõl több kisebb kaptató formájában kellett megbirkóznunk vele. Kényelmes 4-es tempóban haladva 2-re értünk célba, fél óra ebédszünet után nekivágtunk a 4. levélnek. Ezt a Kis-Koppány felõl kezdtük, mert a szervezõk felhívták a figyelmünket arra, hogy így a túra vége - amelyet már bizonyára sötétben kell majd megtennünk - egy betonúton fog érni minket. Erre mentünk tehát; inkább világosban kavarogjunk a susnyásban, sötétben meg jobb a beton, ahol már nemigen lehet eltévedni.
Ahogy mi azt elképzeltük!
Elindultunk szépen fél 3 körül a mûemléktemplom felé, leírtuk a kódot (nem jöttünk rá egybõl, melyik információs tábla 2. szavát kérdezik, sõt elõször a másik templomhoz mentünk, így a falu összes temploma összes ismertetõ táblájának a 2. szavát begyûjtöttük), majd a halastó mellett elhaladva felkaptattunk a piroson a Kis-Koppányra. Örültünk magunknak, hogy ilyen jól jövünk, olyannyira, hogy egyszer csak egy útvillába értünk, ahol eltûnt a piros. Hárman háromfelé váltunk, megkeresendõ. Egyikünk meg is találta a kék keresztet, én meg egy áthúzott pirosat, amirõl azt hittük, hogy az a régi piros, de jobb híján végül erre folytattuk utunkat, mondván, hogy ez is a Koppány-nyereghez visz, legfeljebb némi kerülõvel. Ez utóbb jó döntésnek bizonyult, egy idõ után ugyanis a pirosak már nem voltak áthúzva (valaki biztos csak szórakozott... jó tréfa), így kiderült, hogy az új piroson vagyunk. Rövidesen el is értük a Koppány-nyerget.
A kihelyezett útjelzõ táblát követve folytattuk utunkat a kéken, amelyen a célig kellett (volna) haladnunk. Már erõsen szürkült, az út azonban széles volt és jól járható, nyargaltunk hát rajta lelkesen. Mindaddig, amígy gyanút nem fogtunk, hogy elég régóta nem láttunk már kéket. Ekkorra már teljesen ránk sötétedett; nem volt más hátra, mint visszamenni a legutóbbi kékig.
Ez jó messze volt...
Sokat eljöttünk a helyes úttól, idõ közben töksötét lett, és egyik útitársunknál nem volt lámpa. Helyzetünk kezdett válságosra fordulni, amikor is összefutottunk két szembe jövõ túratárssal, mint utóbb kiderült, pontosan ott, ahol benéztünk egy letérést balra, vagyis ahol elmentünk rossz felé. Hatalmas kõ esett le a szívünkrõl, miközben a legjobbkor a legjobb helyen felbukkant túratársak nyomában becsörtettünk a bozótban meredeken lejtõ ösvényre.
Innentõl már sínen voltunk, bár mi még csak reménykedni mertünk ebben... egy idõ után kibukkantunk a csalitosból a beígért mûútra, amelyen lelkesen folytattuk utunkat balra. Mentünk, mendegéltünk, a mûút egy idõ után földúttá avanzsált, amely széles és eltéveszthetetlen volt ugyan, viszont a talaj hepehupás és lámpánk fényének halovány voltából eredõen minden harmadik lépésnél a nyakunkat törtük rajta. Már alig volt ép csontunk, mire elértük végre Nagybörzsönyt. Az elkavarásokkal jó sok idõt vesztettünk, hiába a jó tempó, bõ 10 percünk maradt a célba érésre a busz indulásáig. A busz pedig óránként jár, úgyhogy igen jó lenne elérni...
Õrült rohanás a célig, nyeremények szélsebes átvétele, pont el is értük volna a buszt, a célban viszont közölték, hogy a menetrend rossz, és a busz épp ebben a percben indul (a menetrend szerint óra 22-kor, így pont elértük volna, most az derült ki, hogy valójában 15-kor). Õrülten kirohantunk a megállóba, hátha késik - persze most az egyszer nem késett. Rövid hezitálás után nem csonkítottuk meg a szervezõbizottság azon tagját, aki elírta a menetrendet, inkább konstatáltuk, hogy így egy szûk óránk van a következõ buszig.
Addig legalább ettünk. Volt többféle finom házilekvár a helyi lekvármanufaktúrából, és ugyaninnét szörpök is. Bár az utóbbiak nekem picit túl édesek voltak.
Az oklevél szép és igényes, a kitûzõ nem rossz, az útleírás követhetõ, a szervezõk a buszmenetrend elírását leszámítva jó fejek. A táj szép, az utak jól járhatóak, bár dér volt, csak egy pár helyen csúszott a talaj, és ott sem vészesen. Kellemes kis túra volt, megérte eljönni. |
