| Vistar | Túra éve: 2006 | 2006.09.02 18:58:24 |
|
|
Minek menjünk le az Alföldre túrázni, amikor ott nincs semmi érdekes, se hegy, se víz, csak menni kell egyszerûen. De mégsem így van a dolog, ha megfûszerezik...
A fûszer az esõ volt, ami napok óta szorgalmasan áztatta az országot - és a tavasszal belvíz elöntötte területeket.
Péntek este egy kollégám vitt le Mezõberénybe, aki a környéken lakik (Köszi a fuvart Sanya) és a szállásig vitt. Persze ott sem volt semmi szárazon. A szállás sorházas barakkokban volt, szobánként 5 ággyal. A többiek közül egy kerékpáros túrára jött, a gyalogosok csak (!) a "negyedszázados" miatt tették tiszteletüket. Még este beneveztünk, és korán elaludtunk.
A korai kelés sikerült is, elindultunk, de Mezõberénybõl kiérve már csak ketten mentünk, a többiek elfutottak/lemaradtak. Az elsõ pontig szerencsénk volt szekérút vezetett, illetve a felázott talajra még nem engedték rá az állatokat - hogy utána mi lehetett, arra jobb nem is gondolni. Az elsõ pont a gáton volt, ahol friss vízzel kínált a pecsétõr.
Innen viszonylag jó út volt a második pontig, ahol csoki is járt. A harmadik pont elött már kezdett a talaj kényelmetlenné válni, de középen még nem volt dagonya.
A harmadik ponton minden volt kávé, szörp, lekváros és zsíroskenyér. Innen dagonya, nehezen lehett haladni, mindenki kb. 20cm-rel járt a föld felett, annyi sár ragadt rá a bakkancs talpára. Idõnként sikerült a mezõre kimenni, ott viszont belvíz volt. Aztán Bélmegyer elött kb. 2km-rel aszfaltútra váltott, ami kimondottan kellemes volt.
Negyedik pont egy kiskocsma elött volt, ott teasüteményt adtak a szervezõk. Innen az út aszfalton folytatódott. Egy kis kitérõt tett a földútra, de kezelhetõ volt a dagonya, és hamarosan visszaváltott aszfaltra.
Ötödik pecsét mellé kompót meg sok egyéb finomság is járt. Átkelve a hídon be kellett fordulni a földútra, ahol majdnem elkeveredtünk, egy régi jelzést követve, de résen voltunk. De megtaláltuk az utolsó pontot is.
Egy telek szélén volt a pont, ahol szintén friss vízzel meg csokival kínáltak minket. Aztán lassan beértünk Mezõberénybe, és a Piknik Parkba.
Ott kaptuk meg az oklevelet és a kitûzõt vagy emlékérmet(!) - na meg nyertem egy pólót is. Bár volt gulyásleves, mi siettünk a vonathoz. Ismét összejöttünk többen, viszont az egész napos szép idõ után megdördült az ég, és amint a vonatra szálltunk elkezdett esni...:-)
Érdekes volt ez a túra, mivel a szervezés kiváló volt, a jelek jól követhetõek - mindenkinek ajánlom, ha a hegyek után egy kis vátozatosságra vágyik. |
| |
