"Virág Benedek" Pálos 35
A 40. hétvégére egy tucat teljesítménytúra teljesítésének lehetõségérõl tájékoztatott bennünket a TTT mûsorfüzete. Akik elköteleztük magunkat túrakiírásokhoz, rendezéssorozathoz töprenghettünk. Válasszuk a Zselicet a 30 bónuszpontért, vagy tovább gyûjtsük teljesítéseinket a Budapest Kupához , azok közül is melyiket teljesítsük? Baráti körünkhöz tartozik az a tanárnõ, aki már többször részt vett zarándokúton, magvas beszámolóit, televíziós nyilatkozatait örömmel hallottuk. A sokak által "átkosnak" nevezett idõkben gyakran kaptam katonai behívót, szolgálati helyem a Gellért - hegy gyomrában kialakított katonai bázison volt. Azt, hogy mi mindent formált itt a természet az évmilliók során, mit épített hozzá a civilizáció az elmúlt századokban, ennek teljes feltárása még várat magára. Az "együttmûködésnek" egyik, talán legszebb ötvözete a Sziklatemplom. Innen indult a Pálos 70 illetve a "Virág Benedek" Pálos 35 zarándoklat és teljesítménytúra. Az utóbbit választottuk.
Példaértékû útvonalleírással a kezünkben, tömény tömjén illattól mentes, de õszinte áhitattal átitatott légkörû térbõl, a Sziklatemplom elõterébõl indultunk útunkra. A Budai Zöld (Panoráma) úton értük el Szt. Gellért szobrát, majd tiszteleghettünk vallásalapítóink és filozófusaink szobrainál, néhány tíz méterrel arrébb rácsodálkozhattunk Budapest makettjére. A Hegyalja út keresztezése után a Tabántól a Diós - árokig ellenkezõ irányból járhattuk végig a TTT jubileumi rendezésének befejezõ szakaszát, közben Városmajorban a templom melletti állomáson adott volt a lehetõség, hogy egy szimbolikus terhet (kavics) válasszunk, azt magunkkal "cipeljük" a Normafáig, hogy ott megszabaduljunk tõle (terhünktõl). Számtalanszor jártam a Kútvölgyi úton, eddig nem tudtam, hogy itt ekkora érték található, annak mi az elõzménye, története. Szívet melengetõ érzést generált az itt kapott, résztvevõknek ajándékozott nagy- és dédanyáinkat visszaidézõ korok emléke a Mária - medál. Szuszogós úton (Z+) jutottunk föl a Normafához, majd tovább az Anna kápolnához. Számtalan itt megszerzett információt új ismeretként értékelhettünk, mely ehhez a néhány száz négyzetméterhez köthetõ, kötendõ. A pogácsába sütött bibliai idézet eredeti ötlet volt. A résztvevõk izgatott kiváncsisága még az arra sétálók figyelmét is felkeltette, többen éltek is a felkínált lehetõséggel, elfogadták a rendezõktõl az "igepogácsát". Gyakran járt úton jutottunk el a budaszentlõrinci pálos kolostor romjaihoz, ahol a hajnalban sütött pogácsa és zamatos alma mellé szellemi táplálékot is kaptunk, rövid áttekintést a rend eredetérõl, a mindennapokról, a jövõbe vetett hitrõl. A továbbiakban megkerültük a Hárs - hegyet, majd a Tótasszony útja, Nagy - rét, Zsíroshegyi út - Máriaremetei kegytemplom következett, ahol egyben (ismét) bélyegzõ és frissítõ pont is volt. Többen meglepõdtek, hogy a kínálatban a tea és jófajta kekszek mellett feketekávét is kínáltak. Máriaremetét nem a megszokott, hanem a kék Mária út jelzésen hagytuk el. Idõnként találkoztunk a Magyar Zarándokút sárga kettõskeresztes nyilával, majd a Paprikás - patak völgye mentén haladva értük el Solymáron a Szarkavárat. A szokásos szívélyes fogadtatást rögtönzött történelemóra követte, közben kóstolhattuk a csokoládét, sajtospogácsát.
A zöld négyzeten a vasútállomás érintésével elhagytuk a települést. Következõ, egyben utolsó állomásunk a célállomás volt. Ezen a közel 10 kilométeres szakaszon zömében a kék Mária út jelzések és a Pálos túra feliratú szalagok navigáltak bennünket. Útközben sok - sok magántúrázón kívül többször találkoztunk esõfelhõvel, de az esõ elmaradt. A Solymár - völgyben a Jenõi - torony utáni hullámvasutazást hamarosan pulzusszámemelõ emelkedõ követte, majd bõ egy kilométer megtétele után elértük az országos kéket. A hoszú távot teljesítõk balra, mi jobbra fordultunk, hogy a Kis-Kevély alatt elérjük a piros sáv jelzést. Az Oszolyra fölvivõ sárga + után néhány száz méterrel feltûnt egy kedveskedõ - bíztató felirat : még 800 méter a célig, majd 100 méterenként megismétlõdött a bíztatás. A célban ismét szívélyes fogadtatásban volt részünk, teljesítésünket oklevéllel, kitûzõvel jutalmazták. Többféle savanyúság a zsíros és margarinos kenyerekhez, ropogós héjú kenyér a házikészítésû gyümölcslekvárokhoz. Bár akkor még a hõmérséklet nem feltétlenül tette szükségessé, szomjoltáshoz a tea is biztosítva volt.
Annak ellenére, hogy elsõ rendezésen indultunk, nem tartottam attól, hogy az ismeretlen vagy a kevésbé ismert szakaszokon aggódni, netán bosszankodni fogunk túránk során. Azt viszont kellemes csalódásként éltem meg, hogy mekkora munkát fektettek a rendezõk az elõkészítésbe, a szervezésbe, a rendezésbe. Ritkaságszámba ment a pontokon való szívélyes fogadtatás, újszerû az idézetek kifüggesztése, megosztása a résztvevõkkel, az arra járókkal. Félõ, hogy lehetõséget meghaladó volt a szolgáltatás. Többször fültanúi lehettünk, amikor az ellenõrzõ pontoknál felmerült a kérdés, lesz - e folytatás? Természetes, hogy erre a választ a pontõrök megadni nem tudták, de többen nyilatkoztak arról, hogy amennyiben lesz, õk nagyon szívesen jönnek, fogadják a résztvevõket. Bár így lenne ! |
