Pálos 70
Zarándoklat és teljesítménytúra- „ a két út megfér egymás mellett, de össze nem keverhetõ”…
..igen, több volt, mint egy szokásos túra, mert rengeteg pozitív élményt kaptunk útközben, a lelkes pontõröktõl, akik nagyon készültek; a szellemiség: idézetek és versek az útvonalleírás mellett; az esõ, amely mindig elkerült minket..
De 74 km az 74 km, s bármennyire is lelkesítõ a zarándoklat a hívõknek, ez bizony a testrõl, a fizikumról is szólt: jobban meg kellett volna gondolni, ki mennyit bír; tapasztalatlanul nem elindulni.
A megfelelõ táv választásához önismeret kell: itt kapcsolódik össze a testi és szellemi felkészültség.
Sötét és hideg volt a hajnal, mikor 4 óra után a Sziklatemplomba igyekeztünk. A 70-es táv söprését vállaltuk Vagdalthússal. A szokatlanul korai, 5 órás rajt elõtt 20 perccel már jó néhány túrázó várta, hogy nevezhessen. Kicsi fennakadás volt az elején, ám Olahtamásék rutinjának hála hamarosan már gördülékenyen ment a rajt.
Folyamatosan vetítettek egy rövidfilmet, ez mutatta be a rajt mottóját: „Te melyik farkast táplálod?” A rajtidõ végéig volt lehetõségünk szétnézni a Gellérthegy belsejében kialakított templomban. A benti teremben aprólékos munkával kifaragott berendezés nyûgözött le.
Az elsõ emeleten sajtos pogit reggeliztünk, s mivel ráláttunk a rajtasztalokra, elõre tudtuk,bõven akad majd dolgunk. Néhányan úgy indultak neki, mintha a vasárnapi szentmisére mennének.
Vagdalthússal 8-kor indultunk, napsütésben.
Az itiner, melyet most vezetõfüzetnek neveznek, 32 oldalra rúg a színes borítóval, térképpel. Kb. 40% útvonalleírás, a többi filozófia és az érintett helyszínek rövid története.
Rögtön a Gellérthegyre mentünk fel, a panorámaúton furcsa volt, hogy egy ilyen „alapvetõ” helyen mindketten ekkor jártunk elõször.
Hamar utolértük a késõbb indulókat, ám õk 35-re neveztek, nekik bõvebb a szintidejük, úgyhogy mi bátran vethettük bele magunkat a belvárosba.
Városmajornál pecsét nélküli állomás: összegyûjtött kövekbõl lehetett vinni egyet: „ Életemben sok-sok terhet hordozok, melyektõl szabadulni szeretnék. Ezeket szimbolizálhatja most egy kõ vagy kavics..” Színes kérdéseket plakátoltak ki: Milyen felesleges terheket hordozok? Mitõl szeretnék szabadulni? „
A János kórháztól a kútvölgyi Mária-kápolnáig kutyA csatlakozik hozzánk. Õ nálunk is késõbb indult, de futó tempóban. A kápolnában elsõ pecsétünk mellé kis Mária- függõt kapunk, egy rövid verset, s szentképes-imádságos képet. Jellemzõ volt végig, minden ponton, a nagyon lelkes és kedves személyzet! A vallásos vonalat azonban sehol sem erõltették tolakodóan.
Tovább megyünk Normafa felé, útközben kiderül a füzetbõl, miféle (számunkra) új „borzas falevél” jelzések vannak erre: „Lébény-Santiago de Compostela felé vezetõ Sz. Jakab zarándokút sárga kagyló jele”. Négy zarándokút találkozási pontja a Szt. Anna rét, felmerül a kérdés, vajon nem lesz már sok ebbõl?
A Szt. Anna kápolnánál 2. pecsét, lehetõség a falra írt „Megbocsátok neki/Bocsánatot kérek” felsorolást folytatni. Igeüzenetes pogácsából választhatott mindenki egyet. A pogikba 1-1 pici alufóliába tekert papírra nyomtattak bibliai idézeteket. Mindegyikbe mást. Szinte megható volt, mennyi munka és kitartás kellett elkészítésükhöz.
Átsétálunk a János-hegyre, majd leereszkedünk Szépjuhásznéhoz. Útközben találkozunk olyan sporttárssal is, aki be se nevezett, csak úgy elindult egy füzettel.
Utolérjük a „narancssárga felsõst”, aki elõttünk indult pár perccel. Meglepõdünk, állítása szerint azért nem állt meg pecsételni az elsõ ponton, mert edzésben volt, sietett felfelé és nem lett volna sportszerû, ha meg áll mielõtt felér. Próbáljuk tudomására hozni, hogy ez másképp mûködik: kell a pecsét..
A budaszentlõrinci pálos kolostor romjainál 3. bélyegzésünket kapjuk, itt is a bárány alak és a hely neve szerepel a pecséten. Pogácsa, alma és forrásvíz mellé szentképet választhatunk.
A lila Mária-úton megkerüljük a Hárs-hegyet Hûvösvölgy felé, útközben a Tótasszony sírját érintve. 20 km után a máriaremetei kegytemplomhoz jutottunk, a templom környékén sokaság, talán esküvõ. A szabadtéri oltárnál pecsételnek, csoki, keksz, víz itt is van. Rövid szünetet tartva elõnyt adunk a lassabban haladóknak.
Kék Mária útra váltva továbbra is városi séta, útközben „keresztes” folyadékot szerzünk, az Alsó-Jegenye völgy így még hangulatosabb: ) A solymári Szarkavárhoz érve pár csepp esõ ijesztget két percig. Csoki és pecsét után tovább, gyönyörû az ég: felettünk ragyog a nap, elõttünk a Pilis- tetõ esõben és a Kevélyek felett is sötétkék az égbolt. Akik az elején indultak bizonyára többször megáztak.
Nagyon egyedi jelzést is láttunk: hungarocellre festett szabvány kék M jelzést rászúrtak egy bokor ágára.
A Jenõi-torony környékén több 70 es távon indulót utolérünk.
-Melyik távon vagy? – Háát, még nem tudom. – mondja a szõke lány szatyorral a kezében és nagy táskával hátán. Táv/ idõ szerint látszólag esélye sincs a kompot elérni. Próbáljuk meggyõzni, hogy az õ érdekeit is szolgálná, ha átnevezne, de tiltakozott minden megoldás ellen, makacsul ragaszkodott hozzá, hogy õ bizony addig megy, amíg eléri a határait és össze nem esik. Összekeveri a keresztutat a teljesítménytúrával..
Három fõs családból anya- fiú belátja, jobb, ha lemennek Csobánkára, a 35-ös céljába.
Az apa csak azért is megy tovább egyedül. Rá még visszatérünk…
A távok szétválásánál 1 óra elõnyünk volt, itt semmivé vált. Nekünk is igyekezni kell, 5- ös átlag felett a komp miatt, ám rengeteg idõt elvett a lemaradozókkal való foglalkozás.
De kell a kihívás, anélkül uncsi:)
A csobánkai Szent-kútnál a 40-esek rég átmentek, az utolsó 70-esek még ott idõztek. Sütemény, innivaló itt is van. Elõnyt adunk, majd a rendezõkkel telefonálva egyértelmûvé válik: akit utolérünk, Klastrompusztánál szálljon ki.
Felmászunk a Hosszú-hegyre, 34 km után végre belevetjük magunkat a Pilisbe. Közben egy anya két lányával triót érünk utol. Vagdalt az anyával beszél, én pedig a lánnyal, akinek már 15 évesen van 40-es túrája, neki menne. De a húgának és anyjának nem: szomorú, de jobb nekik, ha a mûútnál lesétálnak P. szántóig.
Klastrompuszta elõtt nagyon szép a vöröses naplementében fürdõ hegyek látványa, majd a pont elõtt lámpánk is elõkerül. Újabb két 70-est érünk utol, õk nem akarnak kiszállni. Hangsúlyozzuk, bizony 5 felett, sietõsen kell menni a kompig.
A pálos romoknál Peták Istvánék fogadnak minket. Kicsit idõzünk a ponton, elemcsere és aztán hajrá elõre! Sötét lett, ilyenkor feléledek : ) Ki kell lépni, 27 km-re szûk 5 óra, benne egy meleg kajás ponttal, elõtte a Pilis-nyereggel.
Szentlélekre olyan lendülettel érkezünk, hogy a buszfordulónál csak a bal oldali kocsmát látom meg, a jobb oldali szalagot nem, túlmegyünk vagy 100 métert.
Vissza fel az iskolába, ahol fûtenek és meleg étel mellé pálinkával is kínálnak. El is röpül az idõ, sietni kell.
Egy km múlva újabb pont a romoknál, ahol tábortûz, molnárkalács, süti van.. a szolgáltatásra szavunk sem lehet, itt nehéz eléhezni..: )
De elõttünk az Égett-hárs, tempót diktálva elõre megyek. Az apa akinek a családja többi része 35-re átnevezett, és a fiú, akinek az anyját és testvéreit a szántói mûút felé küldtünk le-lemaradozik. A fiú próbálja tartani a lépést, adunk neki egy Advilt, az Achillese fáj. Az apa egyre jobban lemarad, Vagdalt bevárja többször és mondja, hogy sietni kell a komp miatt. -Nem fáj semmim, csak nekem ez a tempóm.. Hm, a kompnak meg ez a menetrendje!-gondoltam magamban. Ha más nem, a fia elmegy érte kocsival Basaharcra, ha mégis lekésné. Saját magunk útját nem kockáztathatjuk mások túlvállalása és konoksága miatt.
A lila M-n ereszkedünk P.marót felé, a fiú néha üvölt ha rosszul lép, de jön.. feleannyi idõsen mint a másik férfi, felfogta, hogy ha ezt vállalta sietnie kell, nem pedig a neki kényelmes tempóban sétálni.
Basaharci házakból buli hangjai szûrõdnek ki, majd a vízpart közelébe érünk, ahol érezhetõen hideg van és a szél is fúj.
Jól idõzítünk: 23:27-re odaérünk a komphoz. A tûznél meleg tea mellett pihenhetünk. Itt újabb embert értünk utol: egy hölgyet, aki a rajtidõ elején indult. Olahtamásék pontõködnek, õk is jönnek az utolsó komppal át. Többször nézik a jelzett utat de nem jön senki. 4 perccel késõbb indulunk a komppal. Éjfélkor átkelni a Dunán: hangulatos és hideg.
Már majdnem átérünk mikor látjuk, hogy az apa akkor ér oda. Pár perccel késte le.. mi szóltunk már 35 km-nél neki.
A túlparton az éjszakai, bulizós Szob. Ismét négyen haladunk, már ráérõsen hiszen 4-es átlag kell a hajnal 2 órás célzárásig. A lila M úton felsétálunk a Sukola-keresztig. Útközben mécsesek égnek a bokrokra akasztva: „Remény 200 m” felirat bíztatja az érkezõket. 100 méternél szintén. A keresztnél utolsó pont, itt is rendkívül kitartó a személyzet: délután négytõl voltak itt és még a vasárnap délelõtti zarándoklaton is.
Nemsokára látszanak Márianosztra fényei, mutatjuk a kivilágított templomot: ott a cél. Az még nagyon messze van! –mondja a hölgy mécsessel a kezében. Be- bevárjuk; nehéz már a járás neki. Hideg szél fúj szembe az aszfalton. Elhaladunk a falutábla mellett, azokra gondolok, akik nem jutottak el idáig.
A kolostor utcájából a fiú már befut a célba, a hölgyet pedig magunk elé engedjük. Csodálom õt, amiért ilyen vékony talpú topánkában végig bírt menni, polifoammal, nagy táskával.
A vezetõfüzet végére értünk, egy Reményik vers zárja a sorokat: „.. A Béke itt kezdõdik. Bent: Csend. Isten hozott.”
Ezekkel a szavakkal és a Békét adok neked! szlogennel éles ellentétben állt a cél: persze csak nekünk. A beérkezõk mécsesei mellett elhaladva éppen csak átadtuk a füzetet és átvettük az oklevelet ( kitûzõ már elfogyott) letámadott minket az apa, aki lekéste a kompot.
A fia addigra átvitte õt nosztrára. Vajon azért, hogy minket okoljon? Felháborodottan ordított, mintha a mi hibánk lenne, hogy õ nem bírt végigmenni. Ha nem a templom mellett vagyunk, olyat kap tõlem, hogy megcsókolja az anyaföldet!
Nem volt igaza: 1. Nem a kijelölt úton ment a komphoz. 2. Mi fél távnál figyelmeztettük, hogy jóval erõsebb tempó kell 3. Ha nem a horgászokkal beszélget a Duna parton el is érte volna a kompot 4. A résztvevõk saját felelõsségükre indulnak, az emberi hülyeségért és egoista makacsságért nem felelhetünk.
Kár, hogy elrontotta a végét egy résztvevõ. Viszont a másik 272 reméljük jól érezte magát!
Javaslatok:
-Jövõre ha lesz, kihangsúlyozni, hogy csak tapasztalt és gyakorlott túrázók induljanak a 70-en
-Összefoglaló táblázat az e.p.-k nyitva tartásával, a követendõ jelzésekrõl, hogy aki nem akarja végig olvasni a 28 oldalt,az is könnyen áttekintse
Rengeteg tapasztalatlan induló volt, akik azt se tudták mit jelent x km, hol vannak és mit csinálnak. Nekünk jutott a „hálátlan” feladat, hogy õket kitereljük. Ám összességében nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, a törõdést és lelkesedést a pontokon! Olahtamáéknak pedig a hazafuvart és a pénteki szállást! | 