Mivel elõzõ hétvégén megjártuk a Pilisnek épp azt a részét, melyen a heti túra szervezõdött, így gondoltuk, hogy megnézzük a Hegymászó túrát. Nem volt kétséges, hogy a 37 km-en megyünk, mely az itiner szerint 34,3-ra sikeredett.
Rajt:
8:35kor értünk a rajtba - 9ig lehett rajtolni a kiírás szerint, ahol gyorsan kitöltöttük a nevezési lapot és azonnal ki is hullott a hajunk a tömegtõl. Természetesen beálltunk a sor végére jó túrázókhoz méltóan és vártunk...vártunk.. és közben egyhelyben totyorogtunk.. és vártunk.. és közben szörnyülködni kezdtünk a lehetlen állapotról az elõttünk álló TTT-tõl jött taggal együtt és megállapítottuk, hogy bizony állnak még itt elõttünk olyanok, akik a 37 kilin akarnának indulni, és meg van az esélyünk, hogy 11kor már útra is kelhetünk... Majd 10p elteltével gondoltam, hogy megnézem mi van a sor elején. Persze nem volt kiírva, hogy a hosszútávosoknak hol van a külön nevezés. Bátorkodtam megkérdezni, hogy esetleg nem lehetséges e, hogy a hosszútávon indulók elimduljanak? Mire igen stílusosan az alábbi választ kaptam 3/4 9-kor!!: "a 37re 9ig lehetett indulni (hatás szünet 1 pillanatra, órára néz) és különben is 1h ráhagyást kellett volna hagyni a nevezésre, és 7kor már itt kellett volna állnunk". Ez a mondat kellõképpen elöntötte az agyamat - mind a tartalma, mind a stílusa végett. És eldöntöttük, hogy akár mikor is, de ha már itt vagyunk, bizony el fogunk indulni, méghozzá a 37 kilin!
N10 elõtt valamivel egy fiatal szervezõ elkezdett körbejárni, hogy van e még olyan, aki a hosszú távon indulna? Persze! Voltunk még páran! És máris a sor elején találtuk magunkat, közben a többiekkel a nevezztetõ elõtt megbeszéltük a kritikán aluli állapotokat. Aztán pontban n10-kor sikerül megszereznünk az 1. pecsétet még az udvarban. Aztán nagy léptekben távoztunk az udvarból.
És a többi:
A 2. ellenõrzõpontot hipp-hopp elértük, annak ellenére, hogy egy nagyobb gyerekcsoportot követtünk az egylábnyomos ösvényen. Itt a 6 kilisek már fordultak is vissza. Tovább haladva sem volt gond, végig ki volt szalagozva, így az itinert tájékozódás céljából nem kellett használni. Minden ep-n volt innivaló - ill. a 3. ep-n nagy meglepetésre üveges vízbõl lehetett választani, mondván, hogy a köv. ponton magunknak kell pecsételni. A 2. ponton csoki, a 7. ep pedig alma is várt ránk. A pontõrök nagyon kedvesek és kommunikáció képesek voltak, ill. a túra útvonalát illetõen is teljesen képben voltak. A pontõr kutyusokról meg már ne is beszéljünk  . A 8. ep-nél felajánlották (persze csak viccesen), hogy kocsival visszavisznek a célba, de jó barlangászhoz és hosszútávfutókhoz híven nem éltünk a lehetõséggel.
A késve indulás ellenére kényelmes tempóban haladtunk, élveztük az õszi napsütést, a gyönyörû kilátást.
Cél:
A célbe érve meginvitáltak bennünket babgulyásra, mely extra volt, de nagyon finom - bár nekem picit csípõs és unikumra, mellyel antiként nem éltünk. A szendvicsezést is kihatuk, de azért még pár pohár szörpit és vizet magunkba döntöttünk.
Itt már a hegymászók körében a jövõ évi neveztetés volt a téma, melyet szeretnének gördülékenyebbé tenni.
Itiner: egy szinttérpép vagy egy szint információ a megtett távok mellé elférhet
Kitûzõ: esetleg a távot - jelen esetben 37 km; vagy XL, mint a kiírásban - , fel lehetne tüntetni
Ellátás: látszott és érezhetõ volt, hogy komoly sportemberek álltal lett szervezve, akik tudják, hogy mennyire fontos az elvesztett kalóriák pótlása
|
