A várakozásokat is felülmúlta az idei évben a Szent László menet teljesítménytúrára érkezõ nevezések száma, melyet a szervezõk, a MH 25. Klapka György Lövészdandár és a Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sport Egyesület Kolozsvári György posztumusz hadnagy Úr emlékére ajánlott fel.
A közel 300 túrázó a kijelölt távokon két idõpontban indult. Az aranytáv (70 km) és az ezüst táv (50 km) résztvevõi június 30-án este 8: 00 órakor, a rövid távokon indulók, a tájfutók és a családosok pedig másnap reggel rajtoltak. A gyalogság védõszentjének nevéhez fûzõdõ rendezvény nem csak nevezési létszámban, hanem a teljesíthetõ távokban is bõvült, hiszen egy 20 km-es és egy 8 km-es túrával egészült ki. A megmérettetésen, az arany távon indultak a legtöbben, ahol a leggyorsabb csapat 11 óra 30 perc alatt teljesítette a kilométereket.
A legnagyobb kihívást a sötétben való tájékozódást jelentette a hosszútávokon induló csapatoknak, de mindenkinek szembe kellett nézni az idõjárás furmányaival. Az egész rendezvényt végigkísérte a néha viharos erejû szél, és a szemerkélõ esõ, mely csak a rendezvény végére hagyott alább. Így nem csak a táv hosszával, hanem az idõjárás viszontagságaival is küzdeni kellett, melynek következtében egy idõ után alábbhagyott a lendület, és csökkent a résztvevõk teljesítménye.
A szitáló esõben, a felázott talaj szinte mágnesként vonzotta a bakancsot és a túracipõket, de folyamatos figyelmet igényelt a résztvevõktõl, hogy a Gerecse néhány keskeny és meredek ösvényén, a csúszós talajon felkapaszkodjanak.
Mire rajtoltak a rövidtávok indulói, az éjszakát és a túrájuk jó részét maguk mögött hagyó ezüst, majd az aranytáv csapatai már ereszkedtek lefelé a Gerecse lejtõin. A leggyorsabbakkal már Baj községben lehetett találkozni, közülük néhányan már nem csak önmagukkal, hanem az idõvel küzdve futva igyekeztek a célvonalig. Bár arcukon a fáradtság, és a kimerültség jelei, de bátorították a most indulókat lelkesítõ szavaikkal. Jó pár kilométerrel feljebb az aranycsapatok tagjai is szálingóznak, járásuk fejezi ki igazán, hogy több mint ötven kilométert tudhatnak maguk mögött. A község határától az erdei ösvények nehezen járhatók, az útvonalat pedig térkép nélkül is követni tudjuk, hisz a néhol bokáig érõ sárban jól láthatóak az elõttünk haladók nyomai. A Baji vadászház az elsõ ellenõrzõ pont, ahol a túrázók felfrissíthették magukat folyadékkal és némi harapnivalóval. Akik a 20 km-es távot választották, innen visszafordulhattak, akik a bronztávot, azok egy 10 km-es kerülõ után tehetik ugyanezt. Ahogy a vadászháztól visszafele ereszkedünk, találkozunk az utolsó rajtolókkal. Katonák, fiatalok, idõsek, mind-mind egy kicsit közel akarnak kerülni a természethez a kellemetlen idõ ellenére. Aztán ahogy közeledünk Baj határához, jönnek szembe a kicsik. Az aprótalpúak szüleik kezébe kapaszkodva vágtak neki a hegyeknek, de voltak, akik kis hátizsákkal, erõs lendülettel a szüleiket néhány méterre hátrébb hagyva indultak el.
Utunk vége felé az aranytáv résztvevõi már egyre lassabban lépkedtek, minden lehetõséget megragadtak, hogy megpihenjenek, és az erdõben szerzett alkalmi túrabot társaságában tették meg a hátralevõ távot. Akik célba értek, már a kollégiumban üldögéltek, és az átélt élményeiket idézték fel újra, vagy a rendezõség által biztosított zsíros kenyeret majszolva meredtek „elégedetten”maguk elé: teljesítették a távot!
Demény Andrea hdgy. |
