Túrabeszámolók


Fürkész/Csillagváró/Éji vadász / 7 Mérföldes tekergés

zemTúra éve: 20112011.07.10 21:37:45

7 mérföldes tekergés - Szent Iván Éj 2011


 


Éjszakai túra, ami nagyon bejött már máskor is. A gyerkõcök izgatottan készülõdtek, töltögették-tesztelték a fejlámpáikat, bíztak a jóidõben. Minden összejött, hamar odaértünk, tudtuk, hogy a tömeget kicselezve a tó-strand túlsó felén érdemes parkolni, mert a bázis (Véndiófa fogadó) - bár nagyon jó - de keskeny utcácska.


Korai rajtot követõen bíztunk a gyors lejárásban is, de kitûzve az volt, hogy egy táv lévén, szintidõ nélkül - élvezzük az egész túrát, tájat, fotózhassunk nyugodtan. Nos a rejtvények ebben segítettek. Idén a szervezõk kissé magasabbra tették a lécet: a megfejtendõ keresztrejtvényt a célig nem sikerült megoldani, bár nagyon igyekeztünk. De nem elégedetlenkedtünk, útközben is csupa nyugodt és vidám ember töprengett a feladatokon, a felnõttek is kisdiák módra kérdezve-egyeztetve, a "tanítók" , vagyis a cél elõtt még gyorsan megoldva töltögették az itinerül is szolgáló lapokat. Egyedül akkor láttunk aggódó arcokat, amikor kisgyerekesek másztak fel a halomsírokhoz és már erõsen sötétben, alig ellátva lámpával - nem találták az utat. De ebbõl nekik kell tanulniuk...


Szóval a keresztrejtvény gondosan lassította a tömeget, bennünket is. Egy idõ múlva feladtuk, hogy mindenre azonnal megtaláljuk a választ, és így jókor értünk be a Gaja-szurdokba - volt, hogy tökéletes csendben, csak magunkban haladhattunk. A víz kissé zavaros volt (elmúlt napok esõzései után nem csoda), újabb táblák is voltak, tudott újat adni, mutatni a környezet. Felmásztunk a Vaskereszthez, egyedül itt hiányoltuk kissé az ajánlott útvonal pontosabb leírását, sokan nem tudták merrefelé menjenek az Erdei Szentély irányába. Hála a nálunk levõ GPS-nek, meg az elmúlt idõszak 7 mérföldes túráinak ;-) - gond nélkül tudtunk segíteni sokaknak. A horgásztónál jó volt megpihenni, innen sokan rövidítették a távot, így abszolút nyugodtan lehetett haladni a túra hátralévõ részében, elõzgetni sem kellett. Rövidíteni szabad volt, és igenis kellenek a szabad túrák, ahol nagyszülõk kisunokákkal is sikerélményekkel, nem beleszakadva túrázhatnak.


A halomsírokhoz éjjel menni még nem volt szerencsém - kifejezetten izgalmas volt. Az út benõve, de csodálatosan illatos mezõ vitt fel, szentjánosbogaraktól kísérve. Igazi békés élmény volt, amibõl hosszú ideig táplálákozik az ember. Visszaérve Bodajkra még a Szoborpark és a Kálvária várt meghódításra, ezeket már sötétben kerestük, és gyönyörködtünk a kivilágított körbevevõ környezetre, mint csillogó ékszerdobozra. 


A célban kis sorbanállás (ezen lehetett volna egy körforgalommal javítani) után megnéztük  a helyesen kitöltött rejtvényt, büszkék voltunk magunkra, hogy legalább a rovásírásos felsõ-segítõ szóból jól vizsgáztunk, megfejtettük a hurka szót, és a denevéres végkifejletet is jól tippeltük.


A szolgáltatások színvonala kiváló volt, túró rudi, zsíroskenyér, italok, kitûzõ, csodás emléklap stb. A választható citromos vízrõl (a szénsavas és savtalan mellett) pedig sikerült kideríteni, hogy sajnos esélytelen, hogy bolti forgalomban megtaláljuk, összeköttetés révén tudják a szervezõk a gyártótól közvetlenül beszerezni. No nemcsak ezért, de ezért is  - nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy a Kalandozók Klubja nevû csodálatos szervezõ brigád csökkenti a rendezéseik számát! Egy fantasztikus csapat, akiknek túráira mindig örömmel megyünk, nem lehet bennük csalódni. Szükséges lenne az ilyen magas színvonalú túrák fennmaradása,  a sok más megfáradt rendezõével szemben, amirõl az ember nem szívesen ír beszámolót sem... ha már jót csak a környezetrõl lehet ...


Hálásan köszönöm az egész csapatunk nevében a túrát, a rendezõk munkáját, lelkesedését!