Budai 50
Az asszonytól a 30-asra kaptam engedélyt, és utólag elmondta, hogy úgy számolt, hogy délután négyre érek haza.
Én meg úgy voltam vele, hogy túl sok volt az energiám, ezért az 50-esen indultam, úgy, hogy a néhány hónapja a térdemmel kötött szövetséget - miszerint, ha nem futok, akkor bárhová elvisz, különben baj lesz - felrúgtam. Menetközben kitaláltam, hogy 7 órán belül kellene beérnem. Újlaki hegynél kétszer is elkavartam, hála a jelzés-kaparó lelki nyomorultnak. Emiatt a tervem végül is nem jött össze, úgyhogy ha ez az idegileg gyenge élõlény olvassa a fórumot, akkor nyugodtan mehet masztizni... Amúgy többen is eltévedtek errefelé, úgyhogy a többszörös orgazmusnak sincs akadálya... :-)
Pedig Telkiig jó volt a tervemhez a részidõ... Csak aztán a piroson kezdett elõjönni, hogy egész nap alig ettem valamit. Fekete-fej után két fiatal srác vissza is elõzött. Az e.p.-nél kapott csokit hiába ettem meg, a célig már nem hatott. Végülis 7:01 alatt értem be, ami talán nem olyan rossz egy kezdõ gyalogló-kocogótól.
A rajtnál még láttam piedcat-ot reggelizni, meg Tóth Petivel is viccelõdtünk a késõi rajt miatt. Gondoltam, hogy õk elég gyorsak ahhoz, hogy még lássam õket a túra során. Így is lett... Második Újlaki-hegyi elkavarásom után mielõtt visszaértem újfent a sárgára, épp akkor húzott el elõttem piedcat. Annyira visszafogottan kocogott, hogy utolértem és egy tömeges elõzés közben le is hagytam. A Virágos nyeregi e.p.-nél ért utol. Innen együtt kocogtunk tovább és felelevenítettem neki, hogy a tavalyi Bükk 900-ról, ahová qvic vitt minket, miattam késtünk fél órát az általuk tervezetthez képest. Dicsérte az arc memóriámat, mivel még csak egyszer találkoztunk, az is rég volt. Kérdeztem, hogy visszafogja-e magát, mondta, hogy persze, mivel a másnapi városi maraton résztávjára edz, ezért a pulzusát 160 alatt tartja. Aha, hát ezért tudtam utolérni. A szûk sárgán való élvezetes kocogás/futás közben le is hagytam, hogy aztán az Alsó-Jegenye völgyi e.p. elõtt több futóval együtt visszaelõzzön. Hiába, no, meredeken lefelé még mindig nem tudok úgy rongyolni, mint a profik. Itt el is búcsúztunk egymástól, mivel õ a 30-as távon indult és gyorsan frissített, én meg ettem egy zsíros kenyeret, így már nem volt esély arra, hogy újra találkozzunk.
A 30-as és az 50-es táv elágazásától kezdve jóval kevesebb túrázóval találkoztam. A Nagykovácsi elõtti kunkornál volt, aki gondolkodott, de a többség ment tovább egyenesen, ahogy kell. Telki e.p. után két sárga pólóst követtem, elég magabiztosan mentek az általam ismeretlen szakaszon. Egy idõ után elfutottam mellettük. Futni/kocogni már egyre kevésbé volt kedvem, de azért még erõltettem annyira, hogy több túrázót is lehagytam. A zöld hsz-ön felfelé haladva egyszer csak megjelent elõttem a két sárga pólós. Arra gondoltam, hogy a magabiztosságuk miatt biztos véletlenül kavartak el úgy, hogy a táv rövidebb lett. :-)
A piros hsz-ön utol értem egy négyfõs társaságot, az utolsó, kissé lemaradt tag épp akkor fejtette ki a többieknek, hogy agyhalott állapotba került és lehetne a piros hsz-bõl már sima piros. Az orgánuma megfelelõ volt ahhoz, hogy a környék szokásos lakói idõben el tudjanak menekülni. :-) :-(
A piroson utolértem Ricsit, volt munkatársamat, aki kényelmesebben haladt, és az 50-es távra kapott engedélyt a családjától. :-) Kicsit beszélgettünk, megemlítettem a front és az erõs szél öt hetes kislányomra gyakorolt "jótékony" hatását, aztán szóba került, hogy nála a 9 és 10 éveseknél már más a probléma...
A HHH-re és a János-hegyre való szép kilátás pontjától már egyre lassabban haladtam, eléheztem. Mivel a cél már csak néhány kilométer volt, ezért nem izgultam, csak próbáltam minél gyorsabban haladni. Még megzavartam egy pár pisilõ hölgytagját, ittam egy ásványvizet az utolsó e.p.-nél, aztán beszenvedtem magam a célba. Volt egy kis sor, meg volt kavarás is a nem megfelelõ reggeli nevezés miatt az érkeztetéssel is többeknek, pl. nekem is.
Találkoztam lestat-tal, aki kényelmesen nyomta a túrát. Említette, hogy gondolkozik a Mátra 88-on, meg indulni akar a Kazinczy egyik 100-as távján. Megismerkedtem tzh-val is, szóba került a régi súlya és tempója, meg a mostani közötti különbség. Hittem neki, ha csanya látna engem, nekem is javasolna biztosan 15 kiló fogyást... :-)
Közben beért Ricsi is, beszélgettünk még egy kicsit a következõ túrákról. A februári Zöld 45-ön találkoztunk elõször spontán, most május van, szóval idén még találkozunk, az biztos. Úgy legyen!
Pont négy órakor értem haza. Asszonykám örült, kislányomnak is jó napja volt kivételesen, úgyhogy nagy volt a boldogság. Persze lebuktam, kiderült, hogy a 30-as helyett az 50-esen mentem, de nem lett gond belõle. Viszont azóta is azon gondolkozom, jó-e nekem, hogy az asszony ilyen pontosan tud jósolni. :-) |
