Túrabeszámolók


Erdőkerülő 25 - Foltán János Emléktúra

csibaTúra éve: 20112011.07.03 20:24:38


Erdõkerülõ 50 Schelcz Albert emléktúra


 


Végre újra egy 50-es túra. Ráadásul van benne jó pár olyan rész is, ahol még alig jártam, vagy csak nagyon ritkán. Így örömmel vágtam neki a távnak gumicuki társaságában. Mondjuk a hét közepe felé még csak a 25-ös volt a cél, de szerencsére ez felhízott a kétszeresére. Minimális csomaggal próbálok menni, és szeretném kicsit kihajtani magam, mert úgy érzem, sok az energiám. Összesen 3 zsömle, 2 rudi és 1 liter tea kerül az 5 literes zsákba, és egy polárral próbálom kitölteni a maradék helyet, de nem fér bele. Így marad az esõkabát – még milyen szerencse, hogy erre esett a végsõ választás.


Reggel 7-kor indul a vonat a Nyugatiból. Vácon már jó páran rohamozzuk meg a piros csattogót, és gethe valamint a kutyája társaságában eltöltjük a végtelennek tûnõ kilométereket és idõt Drégelyvár megállóig. A rendezõi értekezlet hiányzik már, bár ez most nem BA-s túra, de azért szóvá teszem  Vadgalthúsnak. Õ megnyugtat, hogy nekik megvolt. Ismerõs a rajtoltató gárda, el is töltünk itt egy kis idõt. Megtudjuk, hogy milyen csodás ellátás vár majd ránk a túra alatt, én dicsérem Petit, hogy milyen szép idõt hozott nekünk, de ekkor még nem tudtam, hogy mi vár ránk késõbb. Majd negyed tíz magasságában nekivágunk a távnak.


Az elején nagyon szép akácosban haladunk, kellemesen, szinte már titokban emelkedik az út, de azért néha jobban mutatja, hogy megyünk fölfelé. Pénzásás elõtt kezdjük befogni a többi túrázót. A pont elõtt még készül egy fotó, majd a pecsét mellett eszünk is egy keveset az ellátásból. Innen ismerõs az út Csánki-kertig. A Teleki túra miatt már szinte megszámlálhatatlanul sokszor jártam erre. Ahogy átbukunk a csúcson és lejtõsre vált az út, felvesszük a kocogós tempót. Közben még gyönyörködünk a Csóványos felé nyíló kilátásban, megcsodáljuk a Telekin lévõ pontõri helyünket és az akkor eszkábált padunk maradványait, majd robogunk tovább. Egyre több ember mellett megyünk el, majd nemsokára a ponton vagyunk. Pecsét mellé finom forrásvíz és pogácsa jár. Nehezen szabadulunk, mert a pontõrök legszívesebben felhizlaltak volta. Innen csatlakozik mellénk egy túratárs, akivel pár kilométer kivételével a célig együtt megyünk. Kiderült, hogy egy egyetemre jártunk, így elõkerül egy-két történet, amik a régi szép emlékeket hozzák elõ újra. Emiatt az idõ is gyorsabban repül, szinte észre sem veszem és máris a K4-nek az aljában vagyunk. Ezen a szakaszon még soha nem jártam, így nagyon várom már, hogy milyen lesz. Jó meredek emelkedõvel nyit a jelzés, de azért késõbb megenyhül, és a csúcs felé közeledve egyre szebb panorámát nyújt nyugat felé. A ponton megvan az újabb pecsét, majd robogás lefelé. Lejtõket megfutjuk, néha még a síkon is belekocogunk, és hamar a Hárombarát-nyeregnél leszünk. Itt egy kicsit kavarunk, mert egy korábbi úton mentünk el balra, és csak késõbb vettük észre, hogy ez nem a K4. Nyír-rétrõl szintén csodálatos a panoráma, majd jön a Musli-forrás. Még mindig nem nagyon akar folyni, de most nincs rá szükség. Itt átkelünk a még oly pici Kemence-patakon, majd visszaérve a mûútra elkezd csepegni az esõ. Mellette, mint ha jég is esne, de ezt egyenlõre csak a földön lehet látni. Aztán a Krozslák-kút közelében egyszer csak elkezd suhogni az erdõ, jön a szél és rázendít az esõ is rendesen. Esõkabát elõkerül, majd az esõ mellé jön már egy kicsit jelentõsebb jég is, de a Foltán-keresztnél megenyhül. A ponton újabb pecsét. A pontõr érdeklõdik, hogy még mennyien lehetnek mögöttünk. Válaszunkkal annyira nem aranyoztuk be az életét, de ha még tudta volna, hogy mi várt rá pár perc múlva. Ahogy elhagyjuk a keresztet olyan jégesõ köszönt ránk, amint még szinte életemben nem láttam. Borsótól a mogyoró nagyságig szakad a jég, szinte rendesen fáj, ahogy ráesik az emberre. Fél perc alatt olyan állapotba kerülök, mint ha ruhástól megfürödtem volna egy tóban. Az idõ sem túl meleg, és érzem, ahogy egyre fagy át a lábam, kezdenek merevedni az izmok. Így innentõl megállni, sétálni nem akarok, ergo marad a futás, már amennyire a talaj engedi. Kisebb-nagyobb vízfolyások jelennek meg az úton, igazából már nem is nagyon nézem hova lépek, mert vizesebb nem lehetek. Csak arra kell figyelni, nehogy elcsússzunk. Gumicukinak ez egyszer össze is jött, pedig igazi sárdagasztó csuka volt rajta. Ezen a szakaszon megfordul a fejemben, hogy nekem ennyi elég volt, és Királyrétnél kiszállok, sõt még a Kárpátok-kulcsosháztól az aszfalton megyek be a 25-ös céljába. Aztán valahol a kulcsosház közelében eláll az égi áldás, és kezd a nap is kisütni. Rögtön melegebb lesz, az aszfalt meg úgy gõzölög, mint egy gejzír, én meg egyre jobban érzem magam. Kiszállás már csak a kósza gondolataimban jelenik meg, és mászunk fölfelé a K4-en. Jó kis kaptató ez, de legalább gyorsabban száradunk. Majd a nyiladékon bekocogunk Királyrétre. Pecsét mellé még választani is lehet 3 féle kajából, amit én egy sörrel is leöblítek. Közben Oszi is befut, aki most pontõri szerepben ügyködik. Kapok egy váltás száraz zoknit, ami életet, vagy inkább lábat ment. Jó fél órát eltöltünk itt, majd már minden kétséget kizárva megyünk tovább. A Z jelzés hamar elröpül, és úgy érzem, hogy percek alatt Kisinócon vagyunk. Itt az aszfalton begurulunk Kóspallagra, ahol a szokásos kocsmában újabb pecsét, majd tovaszállunk. Utolsó durvább emelkedõre hangolódok, bár még mondják, hogy van a Róka-hegy is, de az azért nem volt olyan vészes. A hegyre fölfelé kicsit szétszakadunk, de a „csúcson” bevárjuk egymást, majd szintén kocogás a Szokolya elõtti földek széléig. Itt egy páran átlósan átvágnak a réten, de mi maradunk a jelzésen, bár kétségtelenül a kispista útvonal csábítóbb volt. Wass Albert túrákon nem szokott még derékig érõ fû lenni, de most már nyár van, vagy mi a fene. A szokásos kocsmában megvan az újabb pecsét, majd a település szélén lévõ utolsó kútból frissítünk. Balra gyönyörû a panoráma, ilyen látványt nehéz otthagyni.  Innen szintén kocogás a P+-ig, ahol kis hullámvasutazással, a sínek mellett az utolsó emelkedõ felé közelítünk. Itt sikeresen benézzük a jelzést, és az aszfalton indulunk el fölfelé, de egy idõ után gyanús lesz, hogy nincs jel. Elõször megpróbálunk átvágni a jelzésig, mert nem lehet olyan messze, de ez nem is olyan egyszerû, mint ahogy elõször gondoltam. Olyan sûrû lesz idõvel az aljnövényzet, hogy képtelenség haladni, így inkább visszafordulunk. Sok értelme nem volt, egy kullancsnak esélyt adtam a vérszívásra, de még elõtte röpült a kezemrõl. Így vissza az aszfalton, majd már a helyes úton megkezdõdik az utolsó mászás. Az eleje inkább dzsungelharcra hasonlít, de aztán kiszélesedik az út. Vagdalthús személyében teljesedik ki az utolsó pontõr, akit jól le is cseszünk, hogy jégesõt rendelt nekünk. Pár perc után elköszönünk egymástól, és indulunk az utolsó kb 2,5km-re. Nemsokára kiérünk a hétvégi telkek mellé, ahol a lejtõ is hívogat, így a célig marad a kocogás. Még Nógrád elõtt egy újabb gyönyörû arcát mutatja a természet. Csodálatos látvány, ahogy a sötét felhõk között két kis részen átszûrõdik a nap fénye. Negyed hét magasságában beérkezünk a célba, ahol megkapjuk a díjazást. Nagyon szép az oklevél és a kitûzõ is. Eszünk még pogácsát, iszunk eleget, majd elindulunk vissza az állomás felé. Itt még utoljára rázendít rendesen az esõ, de ez már senkit nem érdekel. Legalább azokat biztos nem, akik már a célba értek.


Egy nagyon szép nap végére tettünk pontot a vonatozással. Gyönyörû volt a Börzsöny, mint mindig, még azt a „kis” jeget is elnézi neki az ember. A rendezés nagyon jó, szóval le a kalappal mindenki elõtt, aki hozzájárult a túrához!


 


 


Mért adatok (GPSmap 60CSx &SRTM_HUN):


-          táv:      48,445km


-          szint:   1517m