Túrabeszámolók


KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)

OttorinoTúra éve: 20112011.07.01 09:54:17

Kinizsi Százas 2011.05.28. - 2011.05.29. Táv: 100 km; szintemelkedés: 2775 m; szintidõ: 24 óra.

A héten már kezdett nagyon a terhemre lenni az a harctéri idegesség, ami a KINIZSI vészes közeledtére egyre jobban fokozódott bennem. Kedden elmentem a Hajós utcai kávézóhoz, hogy a teraszán székelõ fõrendezõségnél benevezzem Spotot a Nagy Eseményre. Babonám- és szokásom ellenére a magam "útiköltségét" is elõre befizettem. Ahogy múltak a napok, egyre rosszabb idõjárást jósoltak a hétvégére. A púpom van tele vele, hogy már hetek óta minden hétvégén megázok; ha nem szombaton, akkor vasárnap. A változatosság kedvéért most majd szombatról vasárnapra virradóan fogok megázni. Az csak rizsa, hogy túra elõtt nem szabad idõjárásról beszélni, hiszen nagyban függ tõle, hogy mekkora koffert kell magaddal cipelni. Száz kilométeren pedig minden deka számít. Attól tartok, hogy csak az idõrajt sorába beállva enyhül majd rajtam a feszkó; akkorra megszûnnek majd az aggodalmak, nem kell mást csinálni, mint az abban a pillanatban adott feltételek mellett elindulni és menni. Péntek délután már minden cucc elõ van készítve, csak annak az eldöntését hagyom az utolsó pillanatra, hogy melyik esõkabátot viszem majd magammal.

A TELJESÍTMÉNYTÚRÁZÓ MAGÁNYOSSÁGA

színes, szélesvásznú, magyar film. Két ébresztést is beállítottam, de fölösleges volt, mert mielõtt riaszthattak volna, már leállítottam mindkettõt. Még sötét van. Az ablakhoz megyek. Néhány halványan hunyorgó csillagot látok az égen. Hmm! Csillagok? Akkor nix összefüggõ felhõzet. Ez minden esetre bíztató. Rövid habozás után a mérsékelten vízálló, inkább széldzseki jellegû kabátot pakolom be. Pistivel azt dumáltuk be magunknak, hogy hideg nem lesz, és két zápor között majd jól megszáradunk. Egy nagyon korai HÉV-hez megyünk, mert nem szeretek szardíniaként összezsúfolódva kizötykölõdni Békásmegyerre. A megállóban fel- feltekintgetek az égre. A vékony fátyolfelhõzet alig észrevehetõen mozog a magasban. Nem merem feltenni a költõi kérdést, hogy ilyen szélsebesség mellett hogyan tud délelõtt ideérni a beígért nedves légtömeg, mert az ilyen kérdésekre általában elég nyersen megszoktam kapni a választ felülrõl. Békáson a korai óra ellenére meglepõen sok túrázó száll le a HÉV-rõl, és megy le az aluljáróba. Az iskolánál elég jó pozíciót foglal el Pisti. Amíg õ bebocsáttatásra várakozik, addig én reggelizek. Édes látványpék-árut eszek tejeskávéval. Jól tele lett a gyomrom, de ez könnyû cucc, hamar le fog rázódni. A következõ HÉV-rõl leszállt próbálkozókból álló sor már kiér a Csobánka tér széléig. Elmegyek egy kicsit körülnézni. Az idõrajtnál már várakozik néhány ismerõs. Röpke pofafürdõ után elballagok a HÉV felé. Újabb szerelvény érkezik, s vele Spot, aki megemlíti, hogy látta Zsoltot. Egy ideig még fürkészem a tömeget, hátha én is meglátom, de amikor az órámra pillantok (06:40), sietve megindulok a Víziorgona utcában felállított idõrajt felé. Hosszú a sor, de bámulatosan gyorsan halad. 06:50 kerül az igazolólapomra. Ez a tavalyinál húsz perccel korábbi idõpont. Kíváncsi vagyok, hogy ezzel sikerül-e világosban tovább jutnom, mint az elõzõ évben. Pistit nem is keresem, mert õ azt vette a fejébe, hogy még ma megcsinálja a túrát; Zsolt a Tatabánya felõl érkezõket bevárva késõbb indul; Tom lesérült a SÁRGÁN, úgyhogy társas magányban fogom eltölteni a túra perceit. Ennek is megvannak a maga elõnyei: Annál a fánál állok meg, amelyiknél én akarok, addig megyek egyfolytában, ameddig jónak látom vagy ameddig csak bírok, stb. Persze a társalgás lerövidítheti a távot, de ha fájdalmaid vannak, akkor inkább idegesít a sok vaker. Ennek szellemében: Start! A Kõbánya utcát teljes széltében lepik a túrázók. Az erre vetõdõ autók csak lassan tudnak továbbhaladni, de senki sem dudál. Az autóbusz nem sokkal a fordulója elõtt ér velem egy vonalba. Ennek sofõrje már nem finomkodik; repeszt fölfelé. Ugorjon félre, akinek kedves az élete. Erõsödik az emelkedõ, feszül az Achilles. [P+] a jelzés, de azt hiszem innen még vaktában is feltalálna mindenki az Ürömi mûutat megelõzõ síkra. [P-] jelzésváltás. Ilyen korán is úgy süt a nap, hogy fel kell tenni a napszemüveget. Biztonság kedvéért elhoztam a nyaktakarós sapecomat is, de azt még nem kell bevetni. Összefüggõ menetoszlopban megyünk át az Üröm-Budakalászi mûúton. Van akit már itt vár az apósa vagy a depósa... Nekivágok a köves emelkedõnek. Ez már olyan, mintha napi rutin lenne, mert csak az info táblánál - ahol jobbra kell kanyarodni - tudatosul bennem, hogy már a végére is jártam. Egy lány fél térdre ereszkedve leukoplasztot próbál ragasztani a sarkára. Gyanítom, hogy nagyon meg fogja szenvedni a további kilométereket. Még nem érzékelek nagy elõzési hullámot, látszik, hogy korán indultam. A következõ emelkedõ az Ezüst-hegyig tart. Most elõzzetek gyors emberek, mert viszonylag hosszan elég széles az út. Elhagyom a [P4] Nagy-Kevélyt elkerülõ leágazást; kezdõdik az elsõ csúcstámadás. Normál tempóban, tülekedés nélkül feljutok. Csak azért megyek közel a sziklás szakadék széléhez, hogy körülnézzek felhõügyben. A HHH irányában vészjósló, sötétszürke mocsadékot látok. Visszamegyek az ösvényre. Mögöttem ketten a Pilis-nyeregrõl, mint elsõ ellenõrzõpontról beszélnek. Szemétség lenne nem szólni, hogy ki ne hagyják a Hosszú-hegyi pontot. A roskadozó fatorony már nem éktelenkedik többé a Nagy-Kevély csúcsán; lefûrészelték lábairól, impregnálóval bekent csonkjai emlékeztetnek csak rá. Arrébb a magyar zászló sem csattog már büszkén a szélben; zsebkendõnyi nemzeti színû cafatként hever dicstelenül rúdja tövében... Odafigyelést igénylõ szakasz következik: le kell jutni a nyeregbe a csúszós mészkövekkel és gyökerekkel nehezített lejtõn. Most nem hagyom zavartatni magam az elõzni kívánóktól; aki siet, az a veszélyesebb helyeken is átugrik. Õ tudja. Én csak azt tudom, hogy még több, mint kilencven kilométer van elõttem, és sikeres teljesítés után, egészben, nem zombiként akarok leszállni a vonatról a Déliben. Mielõtt a bokrok közül kilépek a Kevély-nyereg rétjére felsóhajtok és a belógó, vastag ág miatt hátra szólok: - Fejre vigyázz! A tetõs pihenõnél csak egyetlen ember ül, és ráérõsen iszogat valamit. Nem kell igazítanom semmit, ugyanazzal a lendülettel megyek tovább lefelé a [K-] jelzés mentén. Nincs sár, különösebb akadály, lehet menni, néhol színesítésként belekocogni. Lent azért örömmel üdvözlöm a vízszintest, és balra fordulok. Kiérve az erdõ takarásából, a vakító murván inalva még elkel a napszemüveg, de felnézve a dobogókõi tornyot burkoló felhõkre, nem sokáig lesz már szükség rá. A Sumica kemping építése úgy látszik megrekedt, minden olyan állapotúnak látszik, mint tavaly ilyenkor. Régen rossz, ha már a suméroknak is elfogyott a pénze. A Csobánkai mûút elõtt / után poroznak a depós kocsik. Létfontosságú depós hely ez, mert hovatovább már tíz kilométeres távval birkóztunk meg idáig. A Szent-kúti elágazás felé tartva kicsit emelkedni kezd az út. Az elágnál most senki nem akar letévedni a [K-] jelzésen; mindenki halad tovább, egyenesen a [Z-] mentén, mintha misem történt volna. Meglepõen sokan térnek le szabályosan a köves útról jobbra, be az erdõbe. A derék favágók jó szokásukhoz híven az útra gallyazták a fákat, a rõzsén át kell kecmeregni. Amikor kibukkanok az erdõbõl, hogy keresztezzem az imént elhagyott köves utat, balra tekintek: Alig két-három ember jön a kövesen. Mosolygok magamban, mert egy közismerten notórius kispistázó is köztük van. A következõ másodpercben már az út túloldalán levõ erdõrészletben folytatom. Hosszan emelkedek. A nyúlfarknyi jobbos kitérõt elõször csak gallyakkal torlaszolták el, mostanra már teljesen visszahódította a természet, akarva sem lehet a kijelölt úton menni. Balra, fölfelé erõsödik az emelkedõ. Ha ezt legyûrtem, jobbra fordulva, szintben sétálhatok be a pontra. Hármas vonat robog el mellettem: - Sziasztok! Rudi, gratulálok a 200-hoz!

1. ellenõrzõpont, Hosszúhegy.

A rajttól egy kisebb túrának megfelelõ távolságra van az elsõ pont. Dörzsölt kispistázók ezt ki is használják. Kimegyek a hegy szélére. Nem mintha a festõi táj érdekelne, annál inkább az idõkép. A látvány mégis lenyûgözõ: a magasabban fekvõ ormok már fehér fátyolba burkolóztak. Gyerünk tovább! Majd a laza lejtmenetben pihengetek. A modern telekommunikáció ment meg éppen valakit a pontkihagyástól: Egy túrázó távirányítja vissza egy társát a Pilisszentkereszti mûúttól a Hosszúhegyre. Biztos nagyon szimpatikus volt neki a köves út. Szembe is jönnek ketten igazolólappal a kezükben. Nagy itt a jövés-menés. Leérek az ominózus kövesre. A [Z-] vonalvezetõje nagyon rühellhette, mert nem telik el öt perc, és ismét le kell térni róla. Szomorúan nézek hátra, amikor balra megint betérek az erdõbe: senki. Aztán a második hátranézésnél mégis feltûnik egy alak. - Egy, csak egy legény helyett egy leány van messze e vidéken - mondom neki, mikor egy kicsit közelebb ér. Széttárja karjait, és a combjára ejti. Valószínûleg elsõ bálozó, mert a Gete felõl kérdez. Talán megnyugtatja egy kicsit a véleményem, hogy lejönni róla sokkal megerõltetõbb. A Pilisszentkereszti, mûúton egy jólláthatósági mellényes rendezõ terel át. Nem látni a depós kocsisor végét. Amikor egyetlen alkalommal depó igénybevételére "vetemedtünk", ide kértük az elsõ támogatást. Nekem csak egy zsugor ásványvizem és két kékszínû sportnyálam volt a kocsiban, azokra jártam rá. A röhej az egészben az, hogy csak egy fél liter vízzel kevesebbet kellett cipelnem, mert két depó között is szomjas az ember. A lámpákat, meg a széldzsekit pedig nem mertem vitetni, mert mi van, ha lerobban az autó? Egy emlékezetes pozitívumát meg kell említenem a depózásnak, ha már belekaptam a témába: Életmentõ masszázst kaptam a Tokodi pincék elõtt. Leültem Gyula zseniális hokedlijára, és Erika kilazította a kõkeményre görcsölt hátizmaimat. Most is a hideg futkározik a gerincemen, ha arra gondolok, hogy milyen jólesett. Tehát egyszer a depózást is kipróbáltuk. Nem fogom se szégyellni, se letagadni... A [P-] keresztezése után alkalmi túratársnõmmel közlöm, hogy lehet felkészülni a Panoráma szerpentinre, amit egy meredek emelkedésû egyenes fog bevezetni. Sóhajt, és igent bólint. Tudja. A kis tisztásig együtt csûrünk fel, de a megkerülhetetlen sorompó alatt már egyedül bújok át. Nem bírok annyira leguggolni, hogy ne dörzsölõdjön hozzá a hátizsákom. Egy batyu átkot most is küldök a telepítõjének. Kézzel, lábbal tornázom magam egyre feljebb. Már éppen ideje, hogy megkezdõdjön a kanyargás. A leglátványosabb könyökben megállok egy másodpercre. Nem pihenek, és nem is a távolbalátást gyakorlom, hanem újfent a zuháré esélyeit latolgatom. Úgy tûnik, éppen arra készülünk, hogy belefejeljünk. A Pilis magasabb régiói már talán tusolnak is. Körülöttünk egy ritka, de határozottan észrevehetõ ködfelhõ lebeg... Most is akad, aki levágja a kanyarokat. Olyan természetesen teszi ezt, hogy arra gondolok nem is sejti, hogy nem helyénvaló az amit csinál. A vályúvá mélyített átvágásoknál nem látok se figyelmeztetõ kiírásokat sem ellenõrt. A zöm persze türelmesen rója a métereket a köves úton. Az egyik kanyar után Béla bácsi mellett megyek el. Fantasztikusan nyomja a teljesítménytúrázók doyen-je. Itt már a szó szoros értelmében a fellegekben járunk. Érezhetõen hidegebb a levegõ, mint odalenn, de ez inkább elõny az emelkedõn. A párás levegõben sokkal kevesebb folyadékot kíván az ember, mint a száraz melegben. Magasra nõtt füvet látok a jobbomon. Na, már fent is vagyok azon a sík mezõn, amelyiken átvágva besétálok az erdõbe. Hosszú, szintbeli út vár rám, kissé túl hosszú, de nem bánom, mert jó a talaja. Megpróbálom utánozni a Nordic Walking-osok szabályos lépkedését. Az egyenletes út ezt lehetõvé teszi. Ha nem esik ki az ember a ritmusból, akkor igen gyorsan lehet haladni az egész fizikumon eloszló terhelés mellett. Egy táblakarácsonyfát mellõzök. Az én letérési pontom még messze van ettõl a keresztezõdéstõl. Lestat köszön rám hátulról. Megörülök neki a kozmikus magányomban. Váltunk néhány mondatot, aztán megnõ köztünk a távolság az õ javára. Ezen a szakaszon meglepõen kevesen jönnek, ezt nem tudom mire vélni. De végre szembe jön a [Z+] és a nagy szürketörzsû fán a [Z-] társaságában balra leirányít. Nem is csúszik nagyon, szépen le lehet sietni. Azért a lábaim nagyujjaira nehezedõ nyomás érzékelteti, hogy mégiscsak meglehetõs lejtõrõl van szó. A tény, hogy leértem feledteti a kényszerpedikûr fájdalmát. Az itt megszokott sátoros ünnep fogad... Nem! Az más mûfaj. Tehát: Az itt megszokott perzsa vásár... Jaj! Ez pláne nem jó! Na, egészen egyszerûen: Az itt megszokott nyüzsgés fogad a túra elsõ nagy ellenõrzõpontján, ami egyben célja is a 25-ösöknek PONT

2. ellenõrzõpont, Pilis-nyereg.

A legközelebbi sátorhoz megyek pecsételtetni. A visszakapott ellenõrzõlapot beteszem a zacsijába, és gondosan rányomom a simítózárat. Ennek késõbb lesz jelentõsége. Meglátogatom Spotot, aki a kis kulipintyónál renoválja a KAZINCZY-n lestrapált lábát. A büfésátornál szokásomtól eltérõen nem három, hanem csak két félliteres, bubis vizet vásárolok. Az idáig kedvezõ idõjárás miatt megmaradt egy flakon sportitalom. Odamegyek egy asztalhoz, és megkérdezem két, padon heverõ hátizsáktól, hogy leülhetek-e. Lehet, hogy nem értenek magyarul, mert nem válaszolnak. - Schuldigung - mondom, és közibük ülök. Nem tiltakoznak. Eddig nem álltam meg pihenni, most ebédidõ van, megadom a módját az étkezésnek. Mindkét bubis vízbe hidratáló port szórok. Az egyiket betárazom az oldalszütyõbe, a másikat az ebédhez fogom elfogyasztani. Elõveszem a zöldséges tésztával teli dobozkámat. Otthon gondosan mûanyagvillát, szalvétát csomagoltam hozzá. Még egy pici tasak sót is tettem mellé. Ahogy leveszem a mûanyag doboz fedelét egy távoli robajt hallok. A következõ már sokkal közelebb csattan. Nem akarom elhinni, hogy csak öt nyamvadt kis percecskét nem bírt várni az Öreg ezzel a kib...tt kuglizással. A vele járó cseppek is szépen, lassan elindulnak. Dzseki elõ! Kapucni kiold! Öltözés! Ha egy sokat emlegetett etnikum kiskorú egyedei hullanak is az égbõl hatosával, én itt akkor is ebédelni fogok. Na! Tempósan tömni kezdem az arcomba a tésztát. Ahogy felpillantok látom, hogy a szembe lévõ asztalnál Zsuzska mosolyog. Gubancos köteg nudli lóg ki a számból, csak bólogatni és pápázni tudok. - Hazai? - kérdezi egy, az asztalhoz érkezõ spori. - Nem. Kínai - válaszolom, miután hirtelen, egyben lenyeltem a falatot. - Hmm! Ezek mindenhova beférkõznek - állapítja meg sommásan. A villával gyorsan elhúzom a tésztát a doboz aljáról, de ide szerencsére nem férkõzött be egy sem. Visszazárom a doboz fedelét, jó lesz még a maradék az ínségesebb idõkben, mondjuk a Getén. Munkát adok a flakonzsugorítónak és a kijárat felé irányítom lépteimet. Egyre szaporábban hullik az esõ, és még sötétebb is lett. Olyan mintha kora esti sétánkat végeznénk, pedig alig múlt dél. Sártól viszont nem kell tartani, mert öklömnyi nagyságú (!) kövekkel szórták fel az utat. Valami irdatlan monstrum közlekedhet rajta, mert a nyomtávjának megfelelõ szélességben még ezek a nagy gambik is láthatóan lejjebb süppedtek. Ahogy bukdácsolok ezen a jó szándékkal kikövezett úton, csak abban tudok reménykedni, hogy legalább nem a pokolba vezet. Szerencsére egy útvillánál lehet választani a kövezetlen ágat, aztán a következõ kis tisztásnál látom, hogy balra elkanyarodik ez a kellemetlenség. Meglepõdök, hogy milyen hamar ideértem a 40-esek régimódi bélyegzõt ábrázoló lepedõjéhez. Nemsokára meg kell kezdeni az ereszkedést a Kétágú-hegyrõl. Itt már eléggé síkos lett a talaj, de tudok menni megcsúszás nélkül. Elõttem viszont fától fáig araszol egy tag a feltehetõen kopott talpú cipõjében. Természetesen nem akarom megelõzni, még csak nem is lihegek a nyakába, hogy nyugodtan, épségben le tudjon érni. Lent, mikor jobbra elvisz a [Z-], mindig akad, aki megkérdezi, hogy biztos arra kell-e menni. Most is. - Tuti vili fix - válaszolom. - Toronyiránt is le lehet menni, de az nem a Kinizsi. Egy nyúlfarknyi szakaszra bejön a [S+] is a mélyúttal, de mire kiérünk a kitett részre már nem látom sehol. Ide már nyaktakarós sapkával, napszemüveggel felszerelve, naptejjel leápolva szoktam kibukkanni a legerõsebb koradélutáni napsütésben. Most a kapucni alól sandítok a fellegekre. Egy kicsit csökkent az esõ intenzitása, kiszabadítom a fejemet a plasztikból. Automatikus jelzésváltás következik [K-]: Megint kékülünk, és a Gete utáni Horgásztóig az OKT-n kell menni. Tanya mellé kanyarodik az akácos út, melynek homokját most lenn tartja az esõ. A Kesztölc központja felé vezetõ mûútra térve látom, hogy híg sarat hordott fel rá egy átfolyás. Egy leányzó megcsúszik rajta, és ahogy korrigálni próbál a súlypontján, csak ront a helyzeten, és szabályszerû hasast ugrik az aszfaltra. Placcs! Több lovag is odasiet. Kérdezõsködnek, de a ruházat és a kezek bepiszkolódásán kívül nem történt baj. A Hársfa hátsóudvarán felállítottak egy gyors-söröztetõ standot, de a teraszon is nagy a népsûrûség. Nem érzem hiányát olyasminek, amit kocsmában lehet megkapni, ezért jobbra fordulok. A buszmegállóban ül pár túrázó kinézetû egyén. Lehet, hogy csak pihennek. Nem tartom valószínûnek, hogy a 25-rõl ide jönne valaki tömegközlekedni. Most balra fordulok, abba az utcába, ahol az egyik házból kedves emberek slagot szoktak kivezetni az elcsigázott túrázók frissülésére. Most is ott lóg a tankoló pisztolyos végû csõ, de alig lézengnek körülötte. Esõs idõben nem buzog a káposztalé a fejekben. Felnézek a teraszra, mert integetni szeretnék a háziaknak, de senki sem mutatkozik. - Jövünk ám jövõre is - dünnyögöm csak úgy magam elé. Nagy forgalmú út mellé érek ki. Csak úgy lehet átkelni rajta, ha elõször átlépsz egy szalagkorláton. A túloldalán, kicsit följebb, jobbra folytatódik a [K-], újfent akácossal övezett, homokos úton. Egy kistónyi pocsolya után balra kell térni egy keskeny ösvényen. A kialakult sorrenden egy darabig nem lehet változtatni, nincs hova félreállni. Nem akarok rohanni, de úgy érzem beszorultam egy számomra túl lezseren haladó társaság mögé. A beszédtémájuk pedig az üzlettel, a gazdasággal kapcsolatos, ami elõl úgy látszik nem lehet elmenekülni még az erdõben sem. Az útszakasz önmagában is unalmas, most jól meg is nyúlik. Felüdülés kilukadni a kutyakiképzõ telep mellé. Valaki egy nagy fát hiányol a közelbõl, és amikor a mutatott irányba nézek, tényleg csak egy nagy átmérõjû, fekete tányért látok. Beérek Dorogra. Az elsõ útba esõ kocsma teraszán túrázó ül egymagában, az érkezõkkel szemközt, egy korsó sör fedezékében. A túlméretezett kõ-Petõfifej által megfigyelt téren megint rákezd az esõ. Lemondóan húzom fejemre a kapucnit. A sorompónál jól körülnézek. Nem is annyira a vonatot figyelem, mint inkább azt, hogy van e rendkívüli ellenõrzõpont. Nincs. (Négybõl még nem is volt itt egyszer sem. Hehe.) Most már szinte zuhog az esõ. Itt jelzetlen szakasz következik. A Mária utcában bemegyek a második bótba, és a hûtõbõl kiveszek egy feles Coke-ot. Ez az egyetlen luxus, amit megengedek magamnak a túra alatt. Az egész üzletben csak a pénztáros van és az õt szóval tartó asszony. Megjegyzik, hogy tavaly is esett az esõ a túra napján. Jó érzés, hogy így számon tartják. Váltunk néhány szót, további jó utat kívánnak, elköszönök és megyek tovább. Az egyik árkrád alá behúzódott néhány túrázó. Én csak intek nekik, de nem állok meg, mert fene tudja, hogy mikor csitul az esõ, ha egyáltalán. A Bécsi út keresztezõdésénél pont pirosra vált a lámpa. Iszonyat hosszú a periódus. Átmennék a tilos jelzés ellenére is, de túl nagy a forgalom. Be akartam köszönni a 40-es célkocsma kerthelyiségébe, de az esõ miatt inkább tovább megyek a Csolnoki út emelkedõjén. A [K-] visszacsatlakozása után átszaladok egy buszmegállóhoz, hogy kidobjam a kiürült kólás flakont. Nem akarom magammal hurcolni a Tokodi pincékig, mint a tavalyit. Itt is áll egy pár depós kocsi. Az egyiknek a hátsó ajtajában ragasztják az oda tartozó versenyzõ sarkát. Egyenletesen szemetelõre vált az esõ. Mellõzöm a Belányi telepet. Megkezdõdik a Getére való hosszas kaptatás. Nagy a pára. Olyan nagy, hogy jelentõsen korlátozza a látótávolságot. Egy irtás mellé érek ki. A rossz látási viszonyok miatt nem tudom eldönteni, hogy ez újdonság vagy pedig erre terelték el az útvonalat. Az viszont biztos, hogy a lombok takarásának hiánya miatt a felázott, képlékeny, ultracsúszós agyagon csak araszolva lehet feljutni. Amikor újra az erdõ fedezékébe érek, javul a helyzet. Tovább javul az út minõsége, ahogy egyre feljebb jutok. Ez annak köszönhetõ, hogy mindinkább kilátszik a kõzet a talaj alól. Még permetez az esõ, de az emelkedõ miatt felhevült fejemrõl hátralököm a kapucnit. Tisztások váltakoznak köves ösvényekkel. A tisztásokról csak a ködtõl homályos tájat lehet látni. Nem ismerek fel semmit. A párától csak akkor veszem észre, hogy már fent vagyok, amikor a pont elé érek.

3. ellenõrzõpont, Nagy-Gete.

Itt félre szoktam vonulni az árnyékba, hogy kosztoljak, és ha kell szerelvényt igazítsak. Most nincs egy zsebkendõnyi száraz hely se, úgyhogy eldöntöm: Ki kell bírni a Tokodi pincékig! A nyaktörõ lejtõn egy olyan manus mögé szorulok be, aki uszályként húzza maga után a piros esõköpenye alsó szélét. Iszonyúan kell koncentrálni, mert mindig csak az utolsó pillanatban tudom meg, hogy milyen kõ, gödör, gyökér, satöbbi bukkan elõ az uszálya alól. Lemaradni nem lehet, mert már itt fújtatnak a nyakamba'. Egy-egy nagyobb kõbe még meg is akad a köpeny, ilyenkor mindig majdnem rálépek. Nagyon szívós anyagból van, mert nem szakadozik. Lehet, hogy sátorlapként is funkcionál. Lassan kiérünk a fák és cserjék közül, kezdõdik a vízmosásos, vörös köves, bokaficamító lejtõ. Sikerül kihallgatni egy telefonbeszélgetést, ami nagyot javít a hangulatomon: A mögöttem jövõ srác megkérte a hátországát, hogy nézzenek utána a neten a környék csapadékhelyzetének. Azt a jó hírt kapta, hogy 16 és 17 óra között elvonulnak térségünkbõl azok a felhõk, amelyekbõl csapadék hullhatna. Az örömtõl majd' kiugrok az esõkabátomból. Éjjel nem kell majd bõrigázva, átfázva botorkálni. Felharsan a telefonom csengõje. Pisti nevét látom a kijelzõn. Jesszusom, csak nincs valami baj? - Mi a lófilé van? - jelentkezek be. - Itt ülök a Kakukk teraszán, és iszom a sört - tájékoztat Pisti. - Menj a forró csudába, vazze! - üvöltöm a telefonba. - Itt tiplizek lefelé a Getérõl, ezen a kõgörgetegen, és akkor ilyen baromságokkal zaklatsz? Remélem néhány zöld légy már beledöglött a sörödbe! Klikk! Ha már úgyis félre kellett állni a telefon miatt, akkor leveszem a dzsekit és elpakolom. Eppicit még permetõl, de a kedvezõ internetes prognózis tudatában vetkõzök. Eközben Spot rohan le mellettem. - Mi van a lábaddal Attila? - kérdem. Tré, de megyek, amíg bírok - válaszolja. - Áh, nekem is meg kell mûteni a talpamat a Tokodi pincéknél, mert olyan érzésem van, mintha kilukadt volna. Na, csá! Nem sok van már ebbõl a fránya kövesbõl, leérek az útra. Jobbra, az eddigi [K-] jelzésen az megy, aki Tokodon be akarja fejezni. Ez meg se fordul a fejemben, ezért balra indulok, de csak pár métert megyek ebben az irányban, mert nem kell elmenni egészen a Horgász-tóig. Valójában még soha nem láttam, most is csak annyit érzékelek, hogy az útra ömlik belõle a víz. Tehát jobbra térek egy bokrokkal takart, keskeny ösvényre. Nehezen észrevehetõ [K+] látszik egy vékony kis fácskán. Meg kell mászni egy meredek löszfalat. Rettentõ jó, hogy most nem száll a képembe a csapás pora az elõttem járók léptei nyomán. Fent, az ösvény két oldalára kidögölve fekszenek néhányan, pedig most egyáltalán nincs - az itt egyébként szokásos - forróság. Ez már az a hely, amit a K100 teljesítõk csak Katlanként emlegetnek, mert általában itt megreked a meleg levegõ. A Gete utáni leharcolt állapot-, valamint az égetõ napsütés hatására e helyütt sokakban felszokott borulni a borjú. Erre a szakaszra mindig tartalékolni kell néhány deci folyadékot. Most viszont el lehet mondani, hogy ideális kirándulóidõ van: A napot felhõk takarják, de már nem esik; kellemesen hût és szárít a szél, de a port nem tudja felkapni. A karalábészagú repceföldbõl szagtalan - ha jól saccolom - búzaföld lett. A Hegyes-kõ tõlem jobbra van. Örvendetes, hogy újdonságként karók vannak leverve, amelyekre [K+] jelzést festettek. Az is jelezve van, hogy hol kell jobbra fordulni. Amikor bekanyarodok, elém kerül a Hegyes-kõ. A hozzávezetõ út közepén is az a kalászos lengedez, mint a táblában. Az égen nagysebességgel jönnek, mennek a sötét felhõk, de az esõt elfújta és felváltotta a szél. Az elázott gatyám is teljesen száraz már. Ha a túra alatt már nem esik több esõ, akkor úgy tûnik, hogy nagyon jól jártunk az idõjárással. Mi van már megint? Pityeg a mobilom, beleesett egy Emese. Tom írta, aki a Pilis-nyereg és Klastrompuszta között beszerzett térdsérülése dacára sem tudott lemondani a KINIZSI érzésrõl, és elvállalta a 40-esek indítását. Azt írja, hogy kedvesével a rajtban elvégezték a feladatukat, és már a Dagályban is voltak, és, hogy go-go-go. Úgy látszik nem hatott a jókívánságom, amit reggeli találkozásunkkor mondtam nekik, miután megtudtam, hogy Békásról úszni mennek, vagyis, hogy fulladnának meg... A Hegyes-kõ mellé emelkedik az út. Valahol itt jön vissza a [K-]. Innen már csak lefelé kell menni leszámítva egy-két huplit. Mivel lelátni a pincékre, bõdületesen soknak találom az ereszkedést, ami rám vár. Nyomja is a nagyujjaimat a cipõ. Tudom értékelni a pillanatot, amikor leérek a Tokodi mûútra. Már messzirõl kiszúrom magamnak a buszmegállót. Majd jól beülök oda egy lábápolásra. Sajnos ez másnak is eszébe jutott, telt ház van a bódéban. Na, majd az etetõponton - gondolom magamban. A végtelenül kedves tokodiak idén is folytatták azt a nemes tradíciót, hogy a pincéknél frissítõvel kínálják a KINIZSI SZÁZAS idáig elvergõdött résztvevõit. Még egy dobogó is fel van állítva az etetõ szaletli mellett, de mindenhol fetrengenek, ülõhely egy fél csányi sincs. Mindegy! Találékony nép a magyar: Rádobok két hosszában kettévágott csemegeuborkát egy zsíros kenyérre, és felmegyek az egyik pincéhez, ahol éppen nincsenek otthon. Leülök egy gerendára és megeszem a kenyeret. Na, lássuk a lábom! Leveszem a cipõt, zoknit, de a legnagyobb meglepetésemre vízhólyagnak nyoma sincs. Biztos csak a talpcsontom akarja átszúrni a talpamat. Nagyon megnyugtató. Ha már így nekivetkõztem, akkor zoknit váltok. Púdert is szórok a csukámba. Tiszta, száraz érzés. Megjavul a hangulatom és elõbányászom a kínai kaja maradékát, amit még a Gete-tetõn akartam elfogyasztani. Kissé savankás már a nudli a gezemicével. Kulináris élvezethez nem fog juttatni, de a túléléshez jó lesz. Bõ sózással, mindennemû teketória nélkül bekebelezem. A tokodiak ballonos vizét nem veszem igénybe, inkább a saját italomat iszom, hogy minél kisebb súlyt kelljen feltornászni a Kõsziklára. "Bemosom a hajam, kimosom a hasam, ééés már indulok is." Így is sok idõ ment el a lábpreparálásra. Már az épületek között kezdi az emelkedõ, de az igazi csak egy kis füves, gyümölcsfás után jön. Ez se egy nagy etvasz, de azért a keskeny, vályús ösvény megnehezíti. Elcsigázott mozgású túratársat elõzök. Ez ösztönzõen hat rá, mert a Kõszikla emléktáblájáig a sarkamban van. Idefent erõsebb a szél, bemenekülök az erdõbe. A kényelmes mélyútban sietek lefelé Mogyira. Keresem, hogy hol kell balra letérni egy ösvényre. Amit kiválasztottam, annak a bejáratánál, egy fán csak az Élet Gyöngyei jelzés sárga pöttyei láthatók. Arra konkrétan emlékszem, hogy tavaly a mélyútból is jól lehetett látni a [K-] jelzést. Visszalépek, és látom, hogy a mélyútban folytatódik a [K-]. Hát, akkor nyilván arra megyek, biztos elvétettem az ösvényt. Hosszan, folyamatosan jönnek a megerõsítõ jelek. Balra már csak a letérõ ösvény kijáratát találom. Az egyik fán egy kaparás és alatta megint az Élet Gyöngyei vannak. Úgy értékelem, hogy újabban a [K-] marad végig a mélyútban. (Hétfõn Spot elmondta, hogy õ az ösvényen ment, és beljebb már volt [K-] is.) Részemrõl ennél több törõdést már nem érdemel a téma. A temetõ mellõl aszfaltoson érek le Mogyorósra. Térátrendezés folyik, betonkeverõ teherautót kell kerülgetni. A buszbódéban most nem csoffadozik senki. Egy elsõ bálozó megkérdezi, hogy merre kell menni. A Kakukk felé mutatok egyenesen, és elmondom, ha jön visszafelé, akkor a buszmegállónál forduljon rá jobbra az emelkedõs, szilárdburkolatú utcára. Spot már visszafelé jön. Elmentünkben összecsapjuk jobb tenyereinket, mint gól után a játékosok.

4. ellenõrzõpont, Mogyorósbánya, Kakukk vendéglõ.

Baloldalt, a kerthelyiségen keresztül megyek be, így rögtön a pontõrök elé toppanok. Sikerül valakinek - aki a söntés felõl jött -, az orra elõtt benyújtanom a lapomat. Nem volt direkt, de nem áll rá a szám a bocsánatkérésre. Ha megpróbál kioktatni, nem szólok semmit, csak jól megcsavarom az orrát. Ha erre õ rátapos a sajgó nagyujjamra, akkor én jobbal beijesztek, és ballal lekenek neki egy hatalmas frászt. Õ gyomorszájon vág? Én összegörnyedek, és lesem a kellõ pillanatot, hogy fejemet felrántva szétzúzzam az állkapcsát. Végül egy jól irányzott jobbossal a lengõbordája alá, padlóra küldöm. Ha ezért a pontõr megjegyzést akarna írni az ellenõrzõlapomra, akkor... - Túlvagyunk a felén szólal meg az illetõ. - Túlvagyunk - válaszolom. - És a durvább dolgokon is túlvagyunk, már csak az éjszakát kell túlvészelni. - Aha. Hát, akkor további jó utat! - Jó utat!... Visszamegyek a buszmegállóhoz, és ahogy azt idejövet az érdeklõdõnek magyaráztam, jobbra fordulok, de elõbb még a kútnál iszok fél liter friss vizet. Béla bácsi érkezik. Összezavarhatta az építkezés, mert tõlem kérdezi, hogy merre van a Kakukk. (?!?) Negyvennyolcszoros teljesítõ! Kiemelkedek a faluból és megállapítom, hogy itt mindig égetnek valami mûanyagot. Még ezt az esõ utáni friss levegõt is egy pillanat alatt el lehet rontani. Az aszfaltot köves szekérút váltja fel, ami a [K+] felkötéséig emelkedik. Innen erdei séta következik. Kétszer bukkanok ki megmûvelt földekre a sûrû lombsátor alól. Egy útelágazásnál két elõttem haladó tag tanácstalanul tekintget körül. Csak annyit mondok: bal. Befordulva már látni egy lombokkal takart [K-] jelzést. A következõ keresztezõdésnél jól látható, nyilazott jel mutat jobbra. Enyhe emelkedõvel kezd az ösvény, majd tisztességesen ráerõsít. Az egyik elõttem haladó szuszogva megkérdezi, hogy meddig tart ez még. - Ha keresztezünk egy szintbeli utat, akkor már látótávolságban lesz az Õreg-kõi pihenõ - válaszolom. Odafent egy népes társaság kérdezés nélkül azzal fogad, hogy pecsétet nem adnak, de a krumplikás paprijukat szívesen megosztják velünk. Itt egy "õrizetlen" feltételes ellenõrzõpont van. Mindig bosszankodok, ha nincs itt pontõr. (A négy alkalomból háromszor nem volt.) Bõdületesen nagyot kispistázik, aki nem csûr fel ide. Ez a hely megérdemelne egy fix ellenõrzõpontot is. Ha pecsétet nem akarnak adni az itt piknikezõk, megköszönjük a kedves kínálást, de krumplit nem kérünk; élesen balra fordulva lemegyünk. Lejjebb, a kritikus útvillának a bal ága idén már jelezve van, nem kell dilemmázni. Hosszú lejtõzés után leérünk egy kapuhoz, ami egy nagy mezõre nyílik. Jólesik a szemnek a késõdélutáni fényben elnézni a távoli, homályba veszõ hegyekig. Leírhatatlan nyugalom árad a vidék minden egyes négyzetméterébõl. Néha a nap is talál egy-egy rést a felhõk között, hogy kárpótoljon a nappali szürkeségért. A mezõ füvébe átlósan futószõnyeget tapostak az emberek. A kerítés mellett indulok el, hogy a sarkában balra forduljak. Hátra nézek. Most nem megy senki az átlón. Megint kanyarodik a kerítés, most jobbra. Innen már egy mini lejtõvel be kell menni a lombsátor alá, egy patakhoz. Nem is nagyon látni, mint inkább a csobogását hallani. Képzelõdök? Liheg valaki a hátam mögött? Nem volt emelkedõ, ami indokolná, hogy valaki ilyen szaporán szedje a levegõt. Nem is látok senkit, amikor hátranézek. Megint lihegést hallok, de most már biztos vagyok benne, hogy nem képzelgek. Ismét hátranézek, megint senki, de amikor lejjebb pillantok, egy helyes kis bigli néz fel rám. - Hát te? Hová mész? - kérdezem. Válaszként leül a Szentkúthoz nyíló kapu elé, és várakozóan néz. Kinyitom, hogy mindketten beléphessünk. Nem emlékszem rá, hogy itt kapu lett volna. Ha volt is, mindig nyitva volt. Rögtön a forráshoz megyek arcot mosni, és flakonba tölteni néhány decit a harapnivalóan ízletes vizébõl. Bõven nyakalok belõle. Ami megmaradt, abban italport oldok fel, és kiegészítem fél literre. A másik flakonommal is így teszek. Közben túrázók érkeznek. Kérdezem, hogy kié a kutya, de nem vállalja senki. Biztos környékbeli, mert nagyon otthonosan mozog. Betárazom a vizeket, és továbbállok. Elvileg itt is lehetne feltételes pont, de amikor ideértem kihalt volt a környék. A murvás egy kerítés mellett visz. Mögötte magyar szürkék és egyéb jószágok. Valaki a kerítéshez közelebb álló marha orra elé tartja a telefonját. - Miért nem a füléhez tartod? Így nem fogja hallani, hogy ki keresi... A vécék be vannak zárva. Egy próbálkozó éppen most pattant le az ajtóról. Kár, pedig én is szívesen belátogattam volna szervizelni. Tovább megyek a templom felé. Páran - akik látják, hogy merre tartok - megtorpannak, és elõveszik az itinert. Néhány másodperc elteltével inkább a többiekhez csatlakoznak, és a jelzetlen úton, a szaléziak magánterületén mennek le az országútra. Én a [K-] jelzésen, magányosan, jó nagy kerülõvel jutok le, pont az idõsek otthona elé. Jobbra át a flaszteren! Amikor újra csatlakozok a "karavánhoz", nagyot néznek, hogy miért onnan jövök ahonnan. Bevallom, tavaly engem is megvezetett a WC-vel szembeni kéktúra bélyegzõ kék-fehér jelzése. Becsatlakozok egy pár mögé. Kicsit lassabban hagyjuk magunk mögött Péliföldszentkeresztet, mint szeretném, de nincs lelkierõm kielõzni. Egy kicsit pihenek menet közben az országúton. Elég már az aszfaltból, forduljunk balra! Földek mellett tartunk az erdõ felé. Három, terepszínû gyakorló ruhás, ifjú harcost érek utol. Ezek sem szaggatják az istrángot, és egymás mellett mennek; megint menet közbeni pihenés lesz. Amelyik a lábát húzza, vízhólyagokról beszél a többieknek. A másik az elfásultságot utálja a legjobban, a harmadik gyötrõje a térdfájás. Az erdei emelkedõn átmozgatom a megfáradt tagjaimat. A cirkó régi motorja gyorsabban kezdi keringetni a lét a vízköves csövekben. A dombtetõ után megint lehet egy kicsit lazítani. Bele is kocognék egy irinyó-pirinyót, de megint csatárláncban mennek elõttem. Az éttermi cigarettázás, illetve tiltása a téma. Amikor anno megszületett az elsõ rendelet e tárgyban, vagyis meghatározták, hogy legyenek az étterem egyik felében a dohányzó-, a másik felében a nemdohányzó asztalok, akkor Hofi az egyik számában rögtön reagált rá. Egy uszodai hasonlattal élt: Egy medencét kötéllel osztanak ketté, és kijelentik, hogy a kötéltõl balra belepisálós- a kötéltõl jobbra nembelepisálós a medence... Valaki utat kér, és a farhullámain én is továbblavírozok. Együtt közeledünk a Bika-völgy felé. Egyik évben faszenes grillezõt telepítettek a perverz depósok, közvetlenül a túra útvonala mentén, a Bajóti mûúttól nem messze. Az arra haladóknak jojózott a nyála, amikor megérezték a rácson piruló házikolbászok, hurkák illatát. A mûúton már lesem a szódásballonokat, és készítem az ellenõrzõmet, hogy belemélyeszthessék a szúróbélyegzõt. Frissítés van, szúrás csak tavaly volt. A frissítõs úgy tudja, hogy idén Pusztamaróton lesz egy sunyi pont. Valaki rákérdez, hogy a ballonok mögötti szörpökbõl, sütikbõl és egyéb élvezeti cikkekbõl is lehet-é fogyasztani. - Csak, ha nem dobtad el a kupont, amit a Pilis-nyeregben a kezedbe nyomtam - hangzik a szigorú válasz. - Na, akkor csipegessünk valamit! - mondja a túratárs, akivel leértünk a frisspontra. - Csipegessünk! - mondom én is, és hanyagul benyúlok a farzsebembe a kuponért. Szép komótosan letakarítjuk a süteményes tálcát. A sós sütemény most különösen ízlik. Bort vagy egyéb italt nem kívánok, csak szódával egészítem ki az izós kotyvalékomat. Közben többen is érkeznek. Az egyik tag a tavalyi (!) kupont húzza elõ a zsebébõl. Hmm! Én egy évben egyszer legalább kimosom a túragatyámat... - Béla bácsi, gyere egy kicsit frissíteni! - szólok az országúton sietõ sportembernek. - Mi már töltekeztünk egy kicsit az elõttünk álló hosszadalmas emelkedõ elõtt. Még néhány lépés a Bajóti mûúton, aztán jobbra bemegyünk az erdõbe, hogy kiégessük magunkból az imént bevitt kalóriákat. Ilyenkor jó, ha tudod mi vár rád, mert annak megfelelõ lendülettel vágsz neki. Az elsõ rész egy erõsebb, de viszonylag rövid emelkedõ, amit egyenletes tempóban le lehet gyûrni. Egy nem régi irtásra érkezünk fel, ahol balra, majd pár méter után jobbra kanyarodunk. Egy távvezeték mellett emelkedünk. Ez egy igazi gumi út. Amire lentrõl azt hiszed, hogy már a tetõ, nos az csak egy pár méteres pihenõ. Még lejt is egy kicsit, hogy aztán a vezeték alá bekúszva emberes emelkedésbe csapjon át. Jó, hogy pár órája elállt az esõ, mert a dzsindzsa alulról totál eláztatna. A láthatatlan csonkokba minduntalan megbotlani idegekre menõ, de ez a rész is mindjárt megvan. Felérve jobbra kanyarodunk a Domoszló-völgy felé, hogy a köves peremén emelkedjünk lazán. A könyökhajlat után lenézek a másik ágra. Gyéren jönnek, senki ismerõs. Amikor a vadfüggöny megritkított köteleihez érünk, még csak a szürkület kezdetén tartunk. Az irtás másik oldalán, a második függönynél egy nagyon sûrû erdõbe lépünk be. A Radványi nevet emlegetik elöl. Sajnos tavaly óta két új mászókával nehezült népszerû túránk változatos útvonala. Ezekkel együtt haton kell majd átmászni, az elsõnek már neki is láthatunk. Utálom ezeket, fõleg sáros idõben. Ahogy bemásztunk, úgy ki is mászunk. Meg kell dolgozni azért, hogy elmászhassunk Pusztamarótig. Most már észrevehetõen szürkül. Rögtön az esõházhoz megyünk, és a sunyi pont felõl érdeklõdünk. Nincs. Engedélyezek magamnak egy leülõs szendvicsevést. Alkalmi túratársam a továbbmenés mellett dönt. A vacsora idejére felveszem a kiskabátom, mert egyre gyakrabban támad fel a szél. Kaja után bemegy még egy magnézium tabletta és egy alvás gátló zsebkávé bonbon. Homlokomra biggyesztem a fejlámpát, és indulás. Vacogok az elsõ métereken, pedig csak pár percet ücsörögtem. A murván nem gyújtok még világot, amennyire csak lehet elodázom a mesterséges fény bevetését. Autó jön szembe, természetesen világítással. Pár másodperc, míg megint megszokja a szemem a sötétséget. A sorompóhoz érve már nincs mese, tök sötét van, jön a sziklás rész, muszáj felkapcsolni a lámpát. Szeles és szélárnyékos helyek váltogatják egymást. Cipzárhúzogatással próbálom szabályozni a klímát. Permetcseppek kerülnek a lámpám fénycsóvájába. Nagyon remélem, hogy csak a szél verte le õket a fákról, és nem egy újabb esõ elõhírnökei. Amennyire lehet gyorsítok, hogy minél elõbb elhagyjam ezt a sziklás, oldalra csúszós ösvényt. A permetezés nem erõsödik, de nem is szûnik. Hullámokban még lehet érezni a medvehagyma szagát. A sziklás ösvény egy rövid lejtõvel ér véget, hogy aztán földes erdei útként kiemelkedjen a Gerecse üdülõ elé. A verebes Tecsóban vásárolt, olcsó LED lámpám fénye nem láttatja a talaj állagát, ezért néha olyan érzésem van, mintha lekvárba lépnék. Itt már jármûvek gyúrták fel az utat. Nem túl vészes, hamarosan jól járható lesz az út. A nappal rendkívül szép, de éjszaka fölöttébb monoton szakaszon a néha viharos erejûvé fokozódó szél fúj ébresztõt. Ha ez így folytatódik papír zsebkendõt tömök a füleimbe, mert nagy a huzat odabent. Már a Schandl hárs szélesen kapaszkodó gyökereirõl verõdik vissza a derengõ lámpafény. Ez egy jó viszonyítási pont, nem csak úgy gyalogolok bele a gerecsei éjszakába. Késõbb a névtelen öreg tölgy az út másikoldalán, megint egy ilyen támpont. Fáj a sarkam. Nem a járófelülettel van gond, hanem az Achilles körüli területtel. Tulajdonképpen nincs is olyan porcika a lábaimban, ami ne fájna, de hál' Istennek a járásom nincs akadályoztatva, ezért még ura vagyok a lépteimnek. Amennyire lehet, a botok közvetítésével, a karjaimmal segítem a járást és az egyensúly tartását. Lejteni kezd az út a jobboldalon húzódó kerítés mellett. Korán kezdem kutatni a keskeny, balos letérõt. Már másodszor megyek le egy-egy magas fûvel benõtt, jó vizes kitérõre. Aztán a vártnál sokkal késõbb érek az említett letéréshez. Most nincs dzsungel körülötte, jól észrevehetõ. Nem sajnálom az idõt, megállok és körülnézek. A letérõvel szembeni kerítésoszlopon már ott a [K+], ami lemegy Tardosra. Megállapítom a jövõre vonatkozóan, hogy nem kell itt kinézni a szemét az embernek, ösvény után kutatva, hanem jobbra, a kerítésen kell észlelni az elsõ [K+] jelzést, és rögtön befordulni balra. Kész! Beljebb, már megint van [K-]. Innentõl már nem önámítás arra gondolni, hogy nemsokára a pontra érhetek. Elõször a Gerecse-tetõre felmenõ [K3]-et kell látnom, aztán ugyanezt, amint Tardosról feljön. Késõbb, jobbra, odalenn a völgyben autók fényei villannak, amint közelítenek vagy távolodnak a ponttól. Az utolsó támpont egy nagy feketeség jobbra, ami éjszaka egy hatalmas irtást takar. Emellett hosszan vezet az út. Ketten állnak félrehúzódva. Valamit keresnek egyikõjük hátizsákjában. A lány éppen azt kérdezi társától, hogy milyen messze van még a pont. Alig telik el tizenöt másodperc, és feldereng elõttem a tisztást bevilágító reflektorok fénye.

5. ellenõrzõpont, Bányahegy.

Villany leó! Célirányosan megyek a billogért. Következõ sátor: tea citromgerezddel. Jó, hogy a pont bevált elrendezésén, nem változtatott a rendezõség, mert így nekem már nem kell keresgélnem semmit. Kellõ távolságra a sátraktól tûzimádók ülnek körül egy jól megrakott máglyát. Így kéne tennem nekem is ahhoz, hogy föl se bírjak állni, nem hogy továbbmenni. Egy éppen feltápászkodó lány arra panaszkodik társainak, hogy nagyon elmacskásodtak a tagjai, pedig kb. harminc évvel- és kilóval kevesebb, mint én. Egy zsebkávé után kunyerálok még egy pohár teát. Ezzel a feltöltéssel elleszek Koldusszállásig. Nem tudom, hogy mit álmodtak a rendezõk, de ha véletlenül nem lenne ott itatás, akkor is kihúzom a finisig a nálam levõ kevesebb, mint egy liter izóval. Persze ez csak a mostani kedvezõ idõjárás mellett lehetséges; melegebb idõben tartalékolnék még egy kis itókát. Hát, akkor ugrás a sötétbe! Beveszem magam az erdõbe, de azt is mondhatnám, hogy az erdõ lassan elnyeli sudár, sportos alakomat. (Nem röhög!) A kellemes dõlésszögû úton a lovak közé lehet dobni a gyeplõt. Talpam azt súgja fejemnek, hogy finomabbra is zúzhatták volna ezt a követ, mielõtt ideszórták. Sebaj! Ahogy távolodunk a bányától, úgy gyérül, majd szûnik a szórat, s vele a fájdalom. Most érzem igazán elõször azt a túrán, hogy beszélgetnék valakivel vagy talán inkább hallgatnám a mondanivalóját; legalább kilökné a fejembõl azt a múlt századi Bergendy számot, amelyben Rózsi azt bizonygatja, hogy: "Újra jobb ma minden, újra jobb ma minden, újra jobb ma minden nekeeem". Az alkalomhoz jobban illenék az a szintén õsrégi, de örökérvényû szám, ahol Máté Péter meggyõzõen panaszolja, hogy: "Úúúgy fáj, úúúgy ég". Nem vagyok a Slágermúzeum hallgatója, de valahogy a túrázós éjszakákon mindig ilyen régiségek találnak meg... Na, mi lesz azokkal a rozoga mászókákkal? Nagyon utálom õket, és szeretnék már túlesni rajtuk. Vagyis éppen, hogy nem túlesni, hanem túlmászni. Egy négyes sorozatban kell legyõzni az összes hátralevõt. Bokor tövén összeomlott létra, mutatóba egy darabka rozsdás kerítéssel; ez az elõjelzõje az akadályversenynek, de addig van még egy pár kanyar. Egyenes végén hideg fényburok: túrázók várják, hogy sorra kerüljenek a létránál. (Szobafestõk elõnyben!) Amikor odaérek átdugom a botjaimat a kerítés hálóján, és pár másodperc múlva már mászhatok is. Rövid, kõsziklás ösvény vezeti be az utált dzsindzsás fiatalost. Tavaly kiritkították a dzsungelt, de már megint összeérnek a vékony ágak. A lámpafény a levekrõl vakít szembe. Dögletesen hosszú az út a következõ mászókáig, és labirintusszerûen kanyarog. A kerítés melletti szakaszon is sokat botladozok, mire megint beállhatok a sorba. Ketten beszélgetnek. Valószínûleg depózók, mert kevés cucc van náluk. Hosszú utunk során nem elõször hallom emlegetni a vazelint, mint a túrázás egyik nélkülözhetetlen kellékét. Az egyik tag azt mondja a másiknak: ... - és ha odaértünk én négykézlábra ereszkedek, és bekeni a (Itt a humán kipufogó vulgáris neve áll, birtokos szerkezetben.) vazelinnel. - Sõt - folytatja a beszélõ, olyan hanglejtéssel, mint akinek hirtelen jó ötlete támadt -, ha te négykézlábra állsz, neked is bekeni... Most, hogy így szóba került a dolog, már nekem is kezd viszketni. Nagyot néznének, ha harmadiknak bepucsítanék. Egyelõre átmászunk. Már közvetlen a létrázás után lehet látni (fõleg nappal) a következõ másznivalót, ahova egy felszántott mezõn való átdöcögéssel jutunk el. Ahogy mászok fölfelé, úgy megy fel bennem a pumpa, mert tudom, hogy olyan benõtt, megbúvó mészkövekkel aknásított terület következik, ahol nappal sem sikerült még úgy végigmennem, hogy ne rúgjak bele valamibe. Most sincs ez másképp. Újdonságként beszorul a cipõtalpam két kõ közé. Ez így, a nyolcvanadik kilométer felé már fölöttébb bosszantó tud lenni. A következõ mászóka többszörösen kitüntetett mászóka: Ennek a négyes pakettnek az utolsó tagja, és egyben a KINIZSI SZÁZAS utolsó mászókája, valamint most kényszerülünk hatodszor mászásra a túra során. Huh! Kis lazítást engedélyezek magamnak a kellemes, füves úton. Végre nem kell arra összpontosítani, hogy a lehetõ legkevesebb dologba rúgjak bele, menjek neki vagy akadjak bele. A [K-] szerint le kell térni balra a kényelmes útról. Megszoktam, hogy általában ezt csak én veszem figyelembe, de most meglepõdve látom, hogy többen követnek. Ha rosszmájú lennék - mint ahogy nem vagyok az - most azt gondolnám, hogy ezek újoncok, és nem ismerik a rövidítést a mûúthoz. Visszatérek a szélesebb útra, hogy aztán a [K-] megint bevigyen a dzsindzsásba. Még mindig jönnek utánam. Ez haladás az útvonalkövetés terén. Innen már az aszfaltra lépek ki. Balra megyek rajta, majd a keresztezõdésben jobbra rátérek a Vértestolnai mûútra. Végig depós kocsik mellett megyek el. A legtöbb autóban már alszanak, sehol sem látom, hogy letolt gatyával, négykézláb állna valaki a padkán. A balos letérésnél egy új színfolt fogad: Díszkivilágított triciklis standnál amerikai virslit árul egy pofa. Lelki szemeimmel már látom, hogy legközelebb, az út túloldalán - amerrõl a kispistázók szoktak átvágni - ringlispílt, a sorompó után meg céllövöldét fognak felállítani. A lavórhalászatba a vértestolnai önkormányzat fog befektetni (néhány fahalat). Négy jól megpakolt szendvicsembõl idáig csak egyet ettem meg, úgyhogy nincs üzlet, irány az erdõ. Néhány méter elõre, aztán balra. Megpróbálok lélekben felkészülni a sártengerre, ugyanis tavaly kevesebb, mint egyórás zuhé után itt kikerülhetetlen pocsolyák és dagonyák alakultak ki. (Persze, biztos volt annak elõzménye is.) Az út még jól járható, csak kevéssé nedves, nem utal arra semmi, hogy késõbb nagyobb gyalázatra kellene számítani. A mély keréknyomokban alig kotyog valami, a medencévé kijárt gödrök legaljáról csillan csak vissza a lámpám fénye. Kellemes meglepetés. Ez nagyobb mumus volt számomra, mint legtöbbeknek a Gete. Úgy látszik nem lehet elõre tudni, hogy mire számíthat itt az ember. Jóllehet, azt sem lehetett tudni, hogy melyik részre jutott több a héten lehullott csapadékból. Jön a magaslesek sorozata; meg se kísérlem megszámolni õket. Amikor balra, hegyesszögben beletorkollik utam egy másik egyenes útba, akkor körbevilágítok. Igen, ez a Tarján felõl felkötõ [K+]. A Vértestolnai mûút - Koldusszállás szakasznak úgy a kétharmadát tehettem már meg. Következõ objektum, amire gondolatban fókuszálhatok az a Tarjáni-Malom-patak rövid kis hídja, amit a rárakódott sárréteg miatt csak úgy lehet észrevenni, hogy dobog az ember lába alatt. Most a patak is elárulja közeledtét, mert már hangos csobogást hallok balkéz felõl. A vízszintes vadrács után pedig hamarosan várható, hogy lejtõsebbé válik az út, egyre több lesz rajta a zúzalékkõ, és egy balkanyarral leballaghatok az utolsó elõtti pontunkra. De hopp, megint szól a telefonom. Ha megint Pisti telefonál, és azt közli, hogy már beért a célba, akkor nem ér a nevem. - Mi? Már bent vagy? Negyed egykor? Neeem, ilyen nincs!... Sajnálkozik, hogy nem sikerült teljesíteni a vállalását, miszerint még szombaton befejezi a túrát. Szegééény! Sz@r lehet neki.

6. ellenõrzõpont, Koldusszállás.

Hûvös van, de a kapott pohár zöldséglevessel mégis leülök egy fekete szemetes zsákra. Kiégett belõlem minden kalória; ennem is kell valamit. Nincs gusztusom a szendvicsekhez, inkább a Baji vadászházhoz szánt zacskó kesudiót tépem fel. Amint fújkálom a levest, egy taxi érkezik a vadászlak felõl. Nyomós oka lehet annak, ha valaki tizenhét kilométerrel a cél elõtt taxit rendel. Ismeretlenül is sajnálom... Ettem, ittam. Ja, egy jó nagy darab répa is volt a levesben. Többet ért most nekem ez a lé, mint máskor egy tyúkhúsleves. És még gond nélkül fel is tudok kelni, úgyhogy irány: a ponttól visszafelé, a [S-]. Pár éve még ez is egy murvás út volt, de mostanra már sikeresen betaposták a kövecskéket. Kicsit fázok, de amint egyre inkább meredezik az út, úgy húzom lejjebb a cipzárt. Elõbb, utóbb az a balkanyar is eljön, amelyik majdnem teljesen visszafordít, és aztán ráerõsít az emelkedésre. Ráérõsen sétálgatókat érek utol. Biztos van idõtartalékuk, mert egyikük sem sántít. A Kis-rétet inkább a faragott bútorok jellemzik, mint a vadászház, ami tökéletesen átlátszó. Hosszan tovább emelkedve belekötök egy balról érkezõ szekérútba. Egyre sûrûsödik a köd. Hát, ilyet itt még nem láttam! És hideg is van. Inkább novemberi, mint májusvégi éjszakai túrába illõ a helyzet. Több balos leágazás után eljön az igazi. Itt általában alig akarják elhinni, hogy le kell térni a frankó útról, egy csúszós, lejtõs kedvéért. De hát ott a fán a [S-] jelzés. A kételkedés akkor hág a tetõfokára, amikor bejön a [P-] is. "Meddig kell még lefelé menni?" "Mikor kell befordulni?" Amikor az Arany-lyuki összeroskadt kerítésnél élesen jobbra fordulok, akkor megint felbolydulnak azok, akik éppen utánam jönnek. "Arra?" "Arra??" Csak akkor nyugszanak meg, amikor már mindenki egyénileg rávilágított a széles fára festett [S-] jelre. Több, mint egy kilométer hosszan kell tolni fölfelé egy nyílegyenes úton, hogy ismét rá lehessen térni a szekérútra. Ez egy hatalmas, baloldalról nyílt terep. Érezhetõen jobban jár a hideg szél. Amikor az út ismét befúródik az erdõbe, már csak karnyújtásnyira van a visszacsatlakozás a szekérútra. Hátra se nézek, hogy jönnek-e onnan kispistázók, mert itt már olyan sûrû a köd, hogy alig látok tovább az orromnál. Csak megyek, megyek a földre irányított fénykört bámulva. Egyszer, amikor feltekintek, lentrõl városi fényeket látok átderengeni a sûrû ködön. Felvillanyoz a távoli villanyfény. Ha majd jobbra indítva kanyarogni kezd az út, már nem lesz messze a Baji vadászházhoz felvezetõ jobbos. Nocsak, már kanyarodik is a köves út. Azt tervezgetem, hogy nem idõzök majd a ponton, mert odalent be fogok lassulni a hosszas flaszterezés miatt. De hát mi a bánatért ilyen szapora a lélegzetvételem? Itt már lejtõn kéne menni. - Látsz arra jelzést? - ijeszt rám valaki a hátulról. - Nem látok én semmit, de éppen ebben a tizedmásodpercben jöttem rá, hogy elkavartam. Szégyellem, hogy lámpafényem más éjjeli lepkéket is tévútra vezetett. Persze, nem nagy a fölöslegesen megtett út, a kérdezõ ködlámpája elvilágít a keresztezõdésig, ahova vissza kell menni. Onnan kb. ötszáz méterre lesz az igazi jobb kanyar, ami lejteni is fog... Belerúgható kövekkel tarkul az út. Egy völgy felsõ csücskét kerüljük meg élesen balra. Néhány lámpa igyekszik a másik oldalon. Két túrázót érek utol; az egyik a zombizás határán sántít, de megy rendületlenül. Szó nélkül megyek el mellettük, nem akarom kizökkenteni õket sem a figyelemelterelõ beszélgetésbõl, sem a ritmusból. Keresztezõdés után lejtene tovább az út, de most nem dõlök be neki, jobbra kanyarodok a [S-; P-] jelzések mentén. Utolsó igazi emelkedõ. Már látom a fényeket. Na, még egy kicsit feljebb!

7. ellenõrzõpont, Baji vadászház.

Egyik lábamról a másikra állok, amíg megkapom a pecsétet. Hiába, a hajamtól lefelé már mindenem érzékeny, de inkább fáj. Ahogy elterveztem, megyek is tovább rögtön. Nem sietek, de folyamatosan ereszkedek lefelé egy csomópontig. Itt össze-vissza ki vannak vágva a fák. Nem látok jelzést. Azt tudom, hogy balra kell kanyarodni. Harminc méter, még mindig semmi. Már éppen azon vagyok, hogy visszafordulok, amikor hahózik valaki egy lentebbi útágból. Igen, jó a bal kanyar csak nem az éles, hanem a tompa. Ez borzasztó! Már azt hittem, hogy csukott szemmel végig tudok menni a KINIZSIN eltévedés nélkül. Remélem lesz még alkalmam gyakorolni. Megkezdõdik a stációk véget érni nem akaró sora. Amikor elfogynak, akkor lesz vége a térdet- és most már minden testrészt nyüstölõ lejtõnek, de hol van az még? Elõször csak durvul a lefelé menet, aztán sziklák közé érek, jobbra mellettem szakadék. A járható rész lábnyomnyi, az is tele kövekkel. Mögöttem meg is jegyzi valaki: jó, hogy elõtte megyek, mert amikor belerúgok valamibe, akkor tudja, hogy hol kell vigyázni. Ki nem hagynék egyetlen követ sem. Már a nem létezõ köveken is átesek. Valaki azt mondja, hogy ez az utolsó stáció. Ámen! Már éppen fohászkodni akartam érte. Rövidke szintbeli menet, és elköszönök alkalmi vonatunk kocsijaitól. Leülök a padra a piros mécses mellé. Nem, nem ájtatoskodni akarok, hanem rugalmas betétet tenni a cipõmbe az elkövetkezendõ hosszas flaszteres gyaloglás miatt. Megvárom, míg nem jön senki, és lassan elindulok. Felmegyek a pár méteres emelkedõn a szõlõk mellé, hogy vég nélkül kaffogjak lefelé. Vannak, akik már eloltották a világításukat, de ma már nem akarok belerúgni semmibe, még várok a villanyoltással. Felér egy újjászületéssel, amikor véget ér a lejtõ. A Bajra vezetõ keskeny, poros utat szépen leaszfaltozták. Néha azért lent megyek a padkáján. Bajon - hogy ezzel az olcsó szóviccel éljek - megtámadott minden bajom. A templomnál le kellett volna ülni és kiszedni a nemrég betett betétet, mert most már rettentõen nyom. Sehogy sem jó ez! Nincs egy rohadt pad sem az egész (...) faluban? Hohó, már látok is egyet, de azon már ápolja magát valaki. Itt a megmentõm, egy buszmegállóbódé paddal. Leül. Betét ki. Cipõpertli meghúz. Én továbbhúz. Jaj, így se jó! Túlhúztam a fûzõket, de most már elmegyek a következõ leülési lehetõségig, ha közben lerágom a nyelvemet is. Nem igaz! Ott egy üres pad. Letörlöm róla a párát egy papírzsebkendõvel, de így is jut bõven víz az ülepemre. Nem téma, csak tudnám már menetkész állapotba hozni magamat. Cipõfûzõ kienged. Gyerünk! Most már nem állok meg, csak ha piros hó esik. Többet tökmékeltem Bajon, mint az egész túrán együttvéve. Egy nehezen mozgó srác mellett megyek el. Én még el tudom játszani, hogy nem fáj semmi, õ már nem. Elmentemben megkérdezi, hogy milyen messze még a cél. - Több, mint másfél kilométer - válaszolom. - Micsodaaa? - kérdez vissza, és magába omlik. - Na jó! Velem lehet alkudni; ezerötszáz méter. Látod ott azt a villogó lámpát? Az egy vasúti átkelõ. Onnan még für ungefer ezernégyszázkilencvenöt és fél... Brutális lenne, ha valaki a Tóvároskert megállónál adná fel. A lámpa továbbra is villog, átkelek. A megálló lépcsõjén most nem gubbasztanak a sporttársak; nemrég ment el a vonat. Bemagoltam az utcák neveit, amelyeken a cél felé kell közelíteni. Jó, hogy az elhelyezkedésüket is megjegyeztem, mert Tatán, errefelé nem divat az utcanévtábla. Második keresztutca, Diófa: bal. Következõ keresztutcán, a Szegfûn jobbra. Srégen átvágni a fenyvesen, és Deák F. u. Ez az elsõ utca, ami ki van táblázva. Ez kivisz a Vértesszõlõsi útra. Itt már oda-vissza nagy a zombiközlekedés. Minden erõmet összeszedve úgy járok, mintha csak leszaladtam volna tizenöt deka parizeré'. Jobbra a tábor utcája. A bejáratnál összefutok Pistivel: - Mi az? Már mész is? - kérdezem. - Már fürödtem, ettem, aludtam, de nem akarok ideköltözni, és a vonatom is indul - válaszolja és ad egy kajajegyet. - Köszi a jegy, és gratula, de már én is megyek, mert ketyeg a napóra - mondom távozóban. - Szintúgy gratula, akkor a jövõ héten, csá!... Megyek befelé, amerrõl a tojásokon lépkedõ sporttársak jönnek. Szabó Laci és Gyõri Péter gratulálnak, én is nekik. Elhaladtomban Laci fegyelmivel fenyeget az ÕRSÉG 50 beszámolóm miatt. (Höhö!) Sejtettem, hogy ezt nem úszom meg szárazon. Itt a stemplit ábrázoló lepedõ. Már veszik is el a sorban állóktól a lapokat. Befurakszok a terembe, mert nem vagyok hajlandó állva végigvárni azt az egyetlen percet sem, ami alatt kinyomtatják a lapomat. Nevem hallatára még fel tudok "pattanni", hogy átvegyem az oklevél mellett a zsinórban negyedik jelvényemet. A stopper 22:15-nél állt meg. Nem is lenne rossz, ha tudnám tartani ezt az idõt bis hundert zwanzig. Ebédlõbe! Gulyás, hátsó asztalsor. Mmm! Ez kifejezetten finom. Tartalmas, hús is van benne elegendõ. Ez összehasonlíthatatlanul jobb, mint a tavalyi. Igen, kérem, most már tessenek tartani a színvonalat. Pihenés, cipõlazítás, második adag gulyás. Még mindig ízlik. Béla bá érkezik. Lévay lévén vega, felajánlja a jegyét az elöl ülõknek, de nem kell senkinek, én meg az étkezdében nagyon hátul- és nagyon mélyen ülök... 05:30. Ideje szétküldeni az SMS-eket az örömhírrõl, hogy beérkeztem. Fognak örülni, ha megkapják. Amíg piszkálom a gombokat, megjön Zsolt és a helyi erõk alkotta csapat. Két kanál leves közt ki-ki felidézi a túra számára legérdekesebb mozzanatait. Szó, szót követ, mindenki lehasznált, de mindenki nevet. Kiélvezzük a túra utolsó utáni perceit is...

Ui.: Mindenkit üdvözlök, aki elindult ezen a túrán, de legnagyobb tiszteletem azoké a sporttársaké, akik fájdalmaikon felülkerekedve, akár sántítva is, de átlépték a tatai ifi tábor küszöbét.

Ottorino