Túrabeszámolók

Kõris körül teljesítménytúra.

GPS-el mért távolság: 19,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 750 m. Ezek az általam megtett útvonal adatai, mivel kétszer is letértem egy kis felderítésre a hivatalos útvonalról.

Az idõjárás keresztül húzta a számításaimat. Azt terveztem, biciklivel megyek Bakonybélbe. Reggel azonban esõben ébredtem, így bringázás törölve. Pápáról esõben indulok, ami Bakonykoppánynál megszûnt. Elõször a kamáslit veszem fel, s irány nevezni. Mire indulok, utolér az esõ. Lecserélem a kamáslit esõnadrágra, s nekivágok a távnak.

Tempósan haladok. A zöld jelzésen a lejtõ elég jól csúszik. A francba! Most sem fogok fölmenni a Pörgöl-hegyi-barlanghoz. A Barátok útját, mint nem szeretem utat kihagyom, még jó darabig aszfalton megyek inkább. Biciklizés közben láttam egy igen kellemesnek tûnõ murvás utat. Megnézem, merre visz, s meddig járható montival. Térkép alapján úgy tippeltem, a zöld jelzést keresztezve, a Lipka-út elõtt néhány száz méterrel fog megszûnni. A zöldig tényleg használható az út, utána viszont egy nagyon rossz résszel kezdõdik, s egy fél kilométert megtéve rajta, meg is szûnt. Nem fordultam vissza. Nem mentem sokat, s találtam régi keréknyomokat, kicsit késõbb utat, ami kivitt a murvás útra, az Eleven-förtési nagy kanyarnál. Kb. 100 métert követõen kereszteztem az aszfaltot. Elállt az esõ, viszont kezdtem belegyalogolni a felhõbe. Az ösvény kellemes. Túrázókat érek utol. Pár méter erejéig az aszfalton megyünk, majd letérve, róla nagyon meredek ösvényen kaptatunk. Mikor a többiek visszatérnek az aszfaltra, megyek tovább, a kiválóan látható és kitaposott ösvényen, ahol Ágit érem utol, s megyünk együtt az ellenõrzõ pontig. A régi kék jelzés, közvetlenül a radarnál éri el az aszfaltot. Egy nemrégen derékba tört fán is át kellett mászni. Ági szerint, az utolsó túráján még nem volt itt. Látszott, hogy friss a törés. Lehet, hogy elõtte való nap ezt hallottam szendvicsezés közben fönt a Kõris-hegyen? Jó nagy recsegéssel dõlt ki.

A ponton találkoztam Csuka Sanyival. Beszélgettünk egy kicsit. A kapott pogácsának, csak a felével tudtam megbirkózni. Inkább szomjas voltam, mint éhes. Frissítést követõen elindultam lefelé az aszfalton. A Rézbükki-út elágazásánál tovább mentem, mert egy a Porvai-nyiladéknál kezdõdõ murvás útról szerettem volna biciklivel is járható lejárót találni a Bakonybéli-szarvad-árokba. Utolsó montis próbálkozásom nem járt eredménnyel. De most gyalog, majd meglesz. Nem lett meg.

Jobbra láttam egy szép kis gerincet, mellette lefelé vezetõ, nem túl kijárt úttal. Kihagytam a megnézését, mert még korainak véltem a letérést. A murva végén, csak egyenesen lehetett tovább menni, egy jó minõségû földúton. Hurrá! Utoljára ez az út sokkal rosszabb volt. Elértem egy magasles elõtti elágazást. Maradtam a jobb úton, ami sajnos rövidesen megszûnt. Megnéztem a másikat is. Egész sokat mehettem rajta a Barbinkán, miközben látható elágazás nélkül, folyamatosan romlott az út minõsége, majd ez is megszûnt. A vége felé egy húsz fõbõl álló szarvas rudli keresztezte az utamat, úgy 60-70 méterre. Mindegyik megállt az úton, szemügyre venni, ki a franc jár erre? Olybá tûnik, a szarvastehenek „elkezdtek csintalankodni”, mivel a bikáknak már nõ a szarvuk.

Még a murva vége felé volt egy leágazás balra, lehet azt kellett volna megpróbálnom, s az talán levinne a szép Holes-árokba. Nem volt kedvem visszamenni, meg tartottam tõle, túl sok idõmbe kerülne, s nem érnék be célzárásig, így átvágtam a dzindzsán lefelé. Nem is tudom mi volt a rosszabb: az elején a mellig érõ nagyon sûrû bükk cserje, ahol nem láttam hová lépek, vagy a végén, a mellig érõ csalán. Most jól jött az esõnadrág. Csurom víz lett, mire leértem, a frissen murvázott Bakonybéli-szarvad-árokba. Otthon megnézve a térképet, fönt a murvás részen, valahol úgy kétszáz méterre mentem el a Holes-árokbeli út felsõ végétõl. Legközelebb megnézem ezt a lehetõséget, illetve a Medve-kõ-árkit is.

Ezzel vissza is tértem a túra kiírás szerinti útvonalára. Mindjárt kezdhettem is egy jó kis kaptatót, ami a Tönkölös-hegyen található ellenõrzõ pontig tartott. Újra szemerkélni kezdett az esõ, de már nem számított. Az ellenõrzõ ponton újabb pecsét, egy csoki, s máris mentem tovább. Többen rossz felé indultak a kék háromszögjelzésen. A pontõrrel együtt visszatereltük õket a helyes irányba. Az elsõ kicsit szélesebb részen meg elõztem õket, s rongyoltam lefelé a lejtõn. Nemsokára Laci bácsiékat elõztem meg Veszprémbõl, s már be is értem a faluba. Még egy kis aszfaltozás, s már be is értem a célba, ahol megkaptam az emléklapot, s a nagyméretû kitûzõt. Ittam egy kávét, a kocsinál átöltöztem, mert hát jó az esõ ruha, mert nem ázik el az ember, de így meg az izzadság áztatja el, nem az esõ, s hazafelé vettem az irányt.

Az esõ ellenére is kellemes, látványos túra.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 700/800 Ft-ért fekete-fehér térképvázlatos, itineres igazolólap, a Kõris-hegyen sajtos pogácsa és szörp, vagy ásványvíz, a Tönkölös-hegyen csoki, célban pedig oklevél, és nagyméretû kitûzõ járt. A távon a szalagozás kiváló, annak ellenére, hogy a Magas-Bakonyban jók a turistajelzések.