Gémes 30
Várakozással tekintettem a börzsönyi túra elé, mint minden elsõbálozó, miként változott meg a hegy képe, amióta utoljára jártam benne. Tartottam a závozi gyilkos emelkedõtõl, a Nagy-völgy napégette aszfaltos útjától és Drégelyvár rovarokkal bõven ellátott akácos erdejétõl. A rendkívül alaposan megszerkesztett tájékoztató - egyben igazoló - füzet és a tereptérkép lassan oszlatta aggodalmaimat: fogom-e bírni szuflával és elérem-e a 16:29-es vonatot?
Závoznál tényleg lilult a fejem, de feljutottam; a Kámorra és a Csánki-kertre alig ismertem rá, mert nagyon megváltozott a növényzet vagy nagyon megöregedtem. A legközebbi kétségbeesés akkor kerülgetett, amikor a Lopona-hegyrõl kellett leereszkedni a Nagy-völgybe. Orvosi tanácsra hiába lépcsõzöm nap mint nap a nyolcadikról lefelé, erõsítendõ térdizületeimet, ez a lejtõ kifogott rajtuk/rajtam, még jó, hogy egészben és épségben leértem.
A drégelyvári megközelítés össze sem hasonlíható a nagyoroszival, százszor kellemesebb volt és a vár környékén úgy tûnt, hogy az általam félt akácerdõnek teljesen nyoma veszett. Drégelyvár arculata és környéke, elõnyére, teljesen megváltozott: szépen rendbehozták, felújították, kitáblázták és emlékmûvet is emeltek Szondi György maroknyi, de annál bátrabb várvédõ seregének.
Innentõl kezdve a kék sáv vezérelte utunkat egészen Diósjenõig. A település elõtt nem sokkal a jelzett ösvény két oldalán mézgyûjtõ méhek kaptárai sorakoztak és két méhész éppen a júniusban esedékes tennivalóit végezte a méhcsaládokkal védõruházatban. Egy futó túratárs erre nem volt tekintettel és szélvészként húzott el a kaptársorok között, a füstöléssel amúgy is felizgatott méhek rajtaütésszerû támadást intéztek ellene. Szerencsére a sporttárs túlélte az esetet, legalább is a vonaton még nem látszott rajta semmi rendkívüli.
Összefoglalva: Dicséret illeti a rendezõket a remek útvonalválasztásért (alig volt fedetlen szakasz, széles jelzett ösvényeken vezetett az út) és a kifogástalan tájékoztatásért, jó szavak illetik a rutinos pontõröket és az ellátásra sem igen lehet panasz. Az erdõben igen kellemes volt az idõjárás, a hûsítõ szél állandó útitársunk volt. A túra jelzései egészen frissek és jól láthatóak voltak, az informatív útjelzõ táblák is elsõrangúnak hatottak.
Köszönet a csendes, udvarias, elõzékeny és mosolygós túratársaknak!
Tucatnyi franciakrémes-Gémes!
|