Barangoló Hegyvidék
Az idei teljesítménytúra útvonala a Hegyvidéket délkeletrõl indulva északnyugati irányban átlósan szelte át bemutatva minden hellyel-közzel kulcsfontosságú helyi történelmi, kulturális, szakrális és természeti értékét Mátyás király városának.
A Márton Áron téri rajtnál tapasztalt szelid tumultusnak feltehetõen az egyórás nevezési limitidõ és a száz ajándék emblémázott póló lehetett az oka, de a gyalogtúra megindulását érdemben nem akadályozta. Az egylapos itiner az igazolólapon kívül sok újdonságot nem tartalmazott, a térkép pedig - számunkra - használhatatlannak bizonyult. Egyedül a müzliszeletnek örültünk igazán.
Az Ördög-orom igencsak meredek kaptatója és morzsalékos talaja kissé próbára tett bennünket, de percekig gyönyörködhettünk a szeles idõjárásnak köszönhetõ tiszta kilátásban a természetvédelmi terület platójáról. A Széchenyi-hegyi Gyermekvasút végállomásához az Úti Madonna-kápolna érintésével jutottunk fel, majd a Rege úton siettünk tovább az Ybl Miklós alkotta Széchenyi-kilátóhoz, amelynek eredeti helye a Városligetben volt.
A kilátótól leóvatoskodtunk a régen szebb napokat látott, ma foghíjas, ingóköves lépcsõkön a Karthauzi útra. Elhaladtunk a Fogaskerekû régi végállomása és az Eötvös József-park mellett és hamarosan feltûnt a Jókai-iskola napórával ellátott szecessziós stílusú emeletes épülete, amelynek technikai kuriózuma egy kémény, amelyet Alphons Custodis világhírû cége épített. Az iskola mellett található Jókai-agorán kívül látnivalókat kínált az Ybl Miklós építette Szent László-kápolna, a Diana-parki hõsi emlékmû és az a ház, amelyben Erkel Ferenc zeneszerzõ lelte halálát.
A Béla király úton két forrás is tárt karokkal várt bennünket, az egyik a Devecseri-parki Város- vagy Doktor-kút, a másik kicsit távolabb, az utcának is nevet adó forrás, a Béla király kútja. Utunk innen felfelé vezetett a Schódelné Klein Rozália operaénekesnõ dicsõségét 1840 óta hirdetõ Normafához. A fõvárosra páratlanul szép kilátás nyílik errõl a helyrõl.
Utunkat csak néhány percre szakítottuk meg a Disznófõ-forráshoz menet, elõbb balra a Szent Anna-kápolnának, kicsit lejjebb pedig jobbról a Kossuth-szobornak inthettünk búcsút.
Miközben a völgyben kanyargó Zugligeti út ragaszkodóan követett bennünket, máris elhagytuk a Fácán-dombot a Hild József építette egykori Fácán vendégfogadóval és felkapaszkodtunk a Tündér-sziklához.
Nem sokat idõztünk itt, lendületesen suhantunk tovább a budaszentlõrinci pálos kolostor romkertjéhez, Remete Szent Pál és áldott Mária szobraihoz. A Budakeszi út mellett található szépen rendben tartott emlékhely és környezete méltó a magyar alapítású pálos rend iránti tiszteletre és hódolatra.
A Gyermekvasút nyomvonalán haladtunk tovább, két állomást is érintve, az 1910-ben emelt Erzsébet-kilátóhoz, ahol maga a királyné 1882-tõl haláláig négy alkalommal is megfordult. A kilátó tetejérõl felejthetetlenül szép panoráma tárult elénk.
A túrázók a vándorút végén kitölthettek egy egyszerû tesztet, melynek helyes válaszai - nem sorrendben - a következõk:
1. Rácz Aladár, Kossuth-díjas cimbalommûvész
2. A Farkas-völgyi Úti Madonna-kápolnát 1998-ban újították fel.
3. A Város-kút neve valaha Doktor-kút is volt.
4. A Jókai-agorán az író egy kisfiúval folytatott társalgást.
5. A Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomása mellett a Bibliaház épülete található.
A túra során az ellenõrzõ állomásokon cserkészek látták el a pontõri szolgálatot, ki több, ki kevesebb odaadással. Dicséret a rendezõ Hegytörténeti Gyûjtemény és Galéria lelkes munkatársainak és a lelkiismeretes pontõröknek. A csendes és derûs túratársaknak külön köszönet.
Gaudeamus igitur.
| 