Túrabeszámolók


Odvas-Kő-ris

dnvzoliTúra éve: 20112011.05.18 18:25:57


Odvas-Kõ-ris 46



2011.05.15.



Rég volt már ilyen,egyedül indulok Gyõrbõl,száraz idõben,túracipõben.Szeretném kipróbálni,milyen az,mikor menet közben lábbelit vált az ember,és hogy a sorrend,miszerint cipõvel indítok és ha úgy érzem-ha valami úgy indokolja- bakancsra váltok jobb-e,mint az ellentettje.A terv úgy Veszprémvarsányig áll,majd ledõl,kiderül,hogy a Bakonyt  már elérte a mára jósolt, az országon csapadék kíséretében átrobogó hidegfront,minden tiszta víz.Bakonybélbe érve már különösebben nem is zavar,hogy sûrûn szemerkél az esõ,leveszem a túracipõt és bakancsra váltok.



Nincs nagy tolongás a rajthelyen,közvetlen a kricsmi mellé parkolhatok,elintézem a kétbetûst,így lemaradok az egyes rajtszámról.KatasztrófaJÁtfutom a térképkivonatomat,lényegében Ugod váráig jelzett utat kell követni,megjegyezni sem nehéz,jártam is már arra.Bõven ellátom magam csereruhával,az utolsó pillanatban még elrakom az esõkabátot is,nem nagyon szeretem,de hátha jól jön.Fél 8 körül megindulok,átvágni a falun.Épp csak elhagyom az elsõ kanyart ismerõs autó közelít,nafe kolléga lassít mellém.Váltunk pár szót,és mivel õ ma a rövid távot választotta jó túrát kívánunk egymásnak és elbúcsúzunk.Átszelem Bakonybélt a sárga sávon,majd egy kis zöld keresztes betéttel ráállok a Gerence-patak bal partján futó kék keresztre.Véleményem szerint a túra egyik legszebb két kilométere következik ezután.Balomon gyönyörû meredek domboldallal,a tövében már-már elvirágzott és így csak szolid illatot árasztó medvehagymamezõvel,jobbomon csobogó patakkal haladok,azért a lábam alá is sûrûn nézve,néhol elég szûk és ahol szûk ott csúszós is az ösvény.Elérek egy szálló hátuljához,a patakot felduzzasztották és beterelték a hotel kertjébe,meghajtandó egy hatalmas lapátkereket,ami talán egy malomban szolgálhatott valamikor.Ötletes és látványos megoldás.Aztán az ösvény meredeken meglódul felfelé,majd hasonlóan meredeken lefelé,rendesen oda kell figyelni,a kiálló gyökerek és sziklák jeget megszégyenítõen csúszósak.Sikerül megúszni esés nélkül,nem sokára befutok a Gerence-pihenõbe.



Átkelek a vízfolyáson,jobbra fordulok az aszfalton Bakonybél irányába,majd pár méter után átmegyek a túloldalra,ráállok a piros barlang jelzésre.Tudom mi vár rám,jön az általam különösen nemszeretem lépcsõzés.Mit lehet tenni,nekivágok.A barlang úgy 100 méterrel van magasabban a lépcsõ aljánál,fújtatok rendesen mire néhány megállót beiktatva felérek.A Lõvérek túráról ismerõs pontõr fogad,csakúgy mint múlt héten,ma is a mesenyomda a trendi,meg is kapom a mókusomat a neki fenntartott keretbe.Megreggelizem,elbeszélgetünk,bedobom az epres csokit is majd továbbállok.Emelkedem még pár métert a barlang jelzésen,majd kigyalogolok a Kõris-hegy felõl érkezõ piros sávra ahol balra tartok.Visszaereszkedem a Gerence-pihenõhöz,ahol épp ébredeznek a sátorlakók,gyanúsan méregetnek,gondolom az járhat a fejükben,vajon hova megy ez az állat ilyen idõben…Ha nem említettem volna még,az esõ egyre intenzívebben esik…..



Elhagyom a piros sávot,lefordulok Hubertlak irányába a kék kereszten.Tavaly a nagy esõzések után a Teveli Tortúrán jöttem erre ellentétes irányban,várom is a szétmosott utat,de úgy látszik azért van a területnek gondos gazdája,nyoma sincs a pusztításnak.Szép erdõben kanyarog a murvás út,sajna egyre jobban esik így kiérve a fák biztosította menedékbõl kénytelen vagyok felvenni az esõkabátot.Újra erdõt érek,kisebb emelkedõ után ismerõs jobb-bal kanyarkombináción haladok át,emlékszem tavalyról,itt jól jött a szalagozás akkor is,bár most jobbnak ítélem a szakasz jelzettségét turistajel szempontjából.Egészen követhetõ.



Aztán se szalag,se jel.Haladok már vagy 5 perce az utolsó észlelt jelzésen túl,egyre gyanúsabb a dolog,eszembe jut Pap Gabi beszámolója,úgy érzem most az õ cipõjében járok.Nézegetem a térképemet,semmi markáns letérést nem jelez Hubertlakig,hol ronthattam el?Mindegy,nem agyalok,visszafordulok,elhatározom,hogy visszamegyek az utolsó jelig,aztán onnan újra megpróbálom.Egyszer csak egy csapatot látok,jönnek velem szemben,majd a pillanat tört része alatt lezúdulnak az ösvényrõl,merõlegesen,jobbra.Az az elsõ emberke mintha Rudi Pisti lett volna….



Mire odaérek teremtett lélek nincs sehol,de azt sem látom,hogy hol vágtattak le az útrólJ



Aztán csak megtalálom!A bokrok takarásában szerénykedik egy kék kereszt egy fán,és valami ösvény is bújik itt!Hát akkor gyerünk!Akárhogy nézem a kapott térképet,azon nincs ilyen derékszögû letérés,de a turistatérképemen sem találok ilyet.Mindegy,az a fõ,hogy újra megvan a jelzés.Elõtör túrarendezõi énem,az elhagyandó útra két jobbra-nyilat szerkesztek ágakból,hátha segítek az utánam jövõkön.Találok egy piros-fehér szalagcsonkot is,azt is rátûzöm egy kisebb botra,és az útra teszem.Magamban elátkozom a szalag leszedõjét,ezek szerint a Cats kiszalagozta a letérõt,valami jótét lélek meg leszedte.



Haladok a fellelt ösvényen aztán keresztezõdéshez érek hamarosan,jelzés egyik irányban sem látható.Szalag sincs.Kipróbálom mindegyik lehetõséget majd maradok a jobb ágnál,jó döntésnek bizonyul,megjön a jelzés.Éles visszafordulás jön,ekkora flikk-flakkok aztán végképp nincsenek a térképemen,egyre jobban aggódok,hogy ennyi idõ alatt már rég el kellett volna érnem Hubertlakig.Aztán mikor az aggodalmam kezd tetõfokára hágni,balról megpillantom a keresett objektumot.Megnyugszom.Elvharzok mellette,ellenõrzõ kód keresésével nem bajlódom,egyszerûen lefotózom.Kiérek az aszfaltra,majd balra fordulok.



Kis jobbos,majd ahol az út átváltana balosba,jobbra ott lesz a kék keresztes letérés.Ez az elmélet.Gyakorlatban ez egészen máshogy jelentkezik.A letérõ ösvény nincs sehol.Jelzés sehol,szalag sehol.A jobbos kanyar elõtt van egy nyílegyenes frissnek tûnõ homokút,a kapott térképen nem szerepel,így jelzéskeresés szempontjából lényegtelennek ítélem,nem is foglalkozom vele.Elkezdem keresni a letérõ ösvényt,figyelve az kapott térképen a keresendõ út aszfalttal bezárt szögére.Derékig érõ cafatos fûben gázolok a tarvágott domboldalban,hol elõjön egy-egy gazzal benõtt út,hol eltûnik.Nagyokat káromkodok,csípõig csurom víz leszek,a bakancsom is tocsog,bár a Gore-tex még tartja magát.Visszaereszkedek az aszfaltra,majd újra nekivágok a domboldalnak.Most messzebb nyomulok,de a jelzés nincs sehol,végképp feladom,hogy valaha megtalálom,a térképem már kezd szétfolyni,így más megoldás után kell néznem.Újra visszatérek a burkolt útra.Mivel Ugodig nincs ellenõrzõ pont kinézek a térképen egy oda vezetõ erdészeti utat és megcélozom.Látom,hogy úgy féltávnál ezt az utat keresztezi majd a kék kereszt,úgy döntök,hogy majd ott esetleg visszatérek a túrába.



Aszfalton folytatom tehát durván délnek tartva,átkelek a Szalai-séden,majd nyugatnak veszem az irányt a Nagy-förtési-árok mellett futó murván.A murva aztán beáll észak-nyugatnak,Ugod irányába.Épp,hogy letérek az aszfaltról jó fekete vaddisznópárost ugrasztok meg a menetzajommal egy dagonya mellõl,már megérte erre jönniJ



Beérek a Forrószoba-árokba(ilyen hülye egy nevet!),keresztezi utamat a várt kék kereszt,de úgy döntök kínlódtam én ma már eleget,maradok a biztos úton.Ez az út megint csak ismerõs a Tevel Kõris túráról,szép felettem a domboldal,alattam meg az árok,monoton a szakasz,de egyáltalán nem unalmas.Az esõ kicsit alábbhagy,majd el is áll,leveszem az esõkabátot,alatta a pulóver egy merõ víz.Kívül-belül eláztam,ez az esõkabát elõnye.Pólóig vetkõzöm,a mûanyag dekatlonos aláöltözet-póló hamar megszárad majd,de pulóvert cserélnem kell.Felülre felkerül még egy széldzseki is.



Haladok tovább,bedobok egy csokit,majd feltûnik a távolban Ugod.Rápillantok az órára,majd elcsodálkozom!Fél 8 körül indultam,az ugodi pont 16 kilométerre van,most meg fél 12 lesz pár perc múlva!Nem fogok odaérni pontzárásra!



Elkezdek kocogni,szerencsére lejt az út.Elérem Boldizsártanyát,ahol egy vadászház üzemel,visszaállok gyaloglásra,most már van elég idõm.Autók jönnek szembe,kérdezik jó felé mennek-e az általam elõbb látott vadászházhoz.Na,gondolom,jótól kérdeznék,ha épp nem láttam volna rajta a feliratot,így viszont magabiztosan segítem ki õket.Aztán újabb autó érkezik,majd lassít.A volánnál Enikõ ül,mellette egy akkor még ismeretlen fiatalember.Közlik,hogy hatalmas bakit követtek el,amiért elnézést kérnek,de hát a seprû megelõzte a mindössze 8 hosszútávost a Gerence-pihenõnél és beszedte a szalagozást egészen Ugodig.Most keresik az embereket,eddig ugyanis a pontra még csak egy kolléga(plusz valószínû az általam látott csapat)érkezett meg,ami több mint gyanús,figyelembe véve az indulásunktól eltelt idõt.Ellenben az ugodi pont ezennel átkerült ide,ahol meg is kapom a pecsétet(õzike),valamint egy szép nagy narancsot.Ugodtól a szalagozás fenn van,ígérik,majd elbúcsúzunk.Az autó elviharzik az erdõ felé,én pedig begyalogolok a faluba.



Megeszem a finom,lédús gyümölcsöt,vetek pár pillantást az épp renoválás alatt álló,ma inkább templomként funkcionáló egykori várra,majd a már jól kiszalagozott letérõnél megindulok jelzetlen úton a szõlõhegy irányába.Jobbomon a Bakony pereme,széle uralja a látóhatárt,balomon síkság terül el.Látom,hogy a magasabb területeken köd üli a tájat,a hegyek is ködsapkát viselnek.Közben telefon érkezik a Kõris-hegyrõl,M.András barátom érdeklõdik hogylétem felõl,és megerõsíti a látottakat miszerint az említett magaslaton is elég korlátozottak a látási viszonyok.Elmondja még,hogy kisebb „éjszakai Túrázz a vonatért-közönségtalálkozó” bontakozik ki épp a hegyen,kár,hogy nem vagyok ott.Készülök oda én is még ma,mondom,de hát az még odébb vanJ



Szõlõhegy elõtt aztán balra térek,majd présházak között visz utam.Jól megfér itt egymás mellett az autentikus paraszti építészet a kádári idõk szocreál stílusával.Egyik birtokra betérek,leülök a terasz esõtõl védett lépcsõjére,megnézni mi okozhatja a jobb sarkamnál jelentkezõ kellemetlen érzést.Örömmel konstatálom,hogy a zoknim száraz,nem kell cserélni,valószínû csak meggyürõdhetett kicsit.Indulás után a kellemetlen érzés meg is szûnik.



Elhagyom a szõlõhegyet(amit persze még dombnak is csak nagy jóindulattal nevezhetnénk:)),átkelek a bakonykoppányi országúton.Régi téesztelepen mûködõ új alumínium épület  mellett visz az út,bent vadul ugatnak az õrzõkutyák,bízom benne,hogy nem rontanak rám.Simsonos atyafi csigát gyûjt az út mellett,viszek neki én is egy szép példányt,60 forint körül veszik-mondja,hát az nem sok-mondom én.Keserves kenyérkereset ez.Az út átkanyarít a sínen,ell.számot fényképezek,közben mögöttem feltûnik két kolléga.Öten elõttem,ketten mögöttem,meg is van a teljes mezõny.



Tovább az aszfalton,bevallom kezd unalmas lenni.Aztán az út régi istállók felé vinne de a szalagozás elõre mutat.A felázott lefolyástalan földút csúszik mint a jég,szinte a botokkal tolom magam elõre,kerülgetve a pocsolyákat.Aztán járhatóbb,murvával feljavított homokos rész jön,majd újabb présházas szõlõhegyre érek.Mindössze egy birtokon van élet,talán szellõztetni jött ki a tulaj,ilyen ramaty idõben kinek van kedve bármit is csinálni…



Szõlõhegy végénél balra fordulok,autó jön mögöttem,az említett szõlõsgazda az,kérdi elvihet-e egy darabon,vagy gyalogolni akarok- megköszönve a kedvességét mondom neki,hogy talpalnék tovább.Mosolyog,majd továbbhajt,bekanyarodik Bakonyszücsre.Követem.



A templom környékén igénybe veszem a közönség segítségét,útba igazíttatom magam a horgásztóhoz.A térképen ott az irány,de ma már nincs kedvem esetleg elkavarni.Alighogy lefordulok jön szembe a négyes,hát persze,hogy Rudi Pistiék azok,Bazsival(bbeledi),Tincával és -Dilen-nel.Közben beér minket a két kolléga is így a mezõny 7/8-a rögtönzött élménybeszámolót tart az eddigiekrõl.



Elköszönünk,majd meglátogatjuk mi is a horgásztavat,ahol persze rajtunk és a pont személyzetén kívül a kutya sincs.Belakunk zsíroskenyérbõl(újhagymával)majd továbbállunk.Azt azért meg kell említeni,hogy ehettünk volna vagy három féle lekvárosat is,de az valahogy most nem ment.



A két kolléga nagyon siet úgyhogy evés után ismét egyedül folytatom.Átvágok Bakonyszücsön,nem is tudtam eddig,hogy ilyen közel van hozzá Bakonykoppány.Be is azonosítom a hosszú egyenest,ahol a Rómer Flóris jelvényszerzõ mozgalom útvonala beér Koppányra.Mezõgazdasági területek mellett haladok,a falu határában lepusztult épületek mellett visz el az út,majd befordulok a Kõris-hegy felé.Rátérek a Cats-esek térképén még nem szereplõ zöld sávra,majd hamarosan már a Bécsi-árok bejáratánál vagyok.A galériám megtelt,úgyhogy ezt az ell.számot már felírom a papírra majd megkezdem a minegy 350 méteres szintemelkedés legyûrését.Szép ez a Bécsi-árok,olyan rendezett,mintaszerû jelzésekkel.Bámészkodás közben ásítok egyet,mifene,nehogy már elbóbiskoljak,gyorsan legurítok egy energiaitalt.Nagy a páratartalom,talán az a bûnös.Elõször nem is olyan durva az emelkedés,de aztán az utolsó harmadában jelzi,hogy mégiscsak a Bakony legmagasabb pontjára tartunk.Közben utolér Balázs,a túl gyors seprû,megbeszéljük a dolgot,nincs harag.Különben is,a felelõsség a fõrendezõé,õ el lett engedve szalagot szedni,megcsinálta amit rá bíztak.Innentõl együtt haladunk jókat beszélgetve.



Ahogy egyre meredekebb a kapaszkodás egyre nehezebben haladunk a ködben,a talaj csúszik rendesen,a levegõvétel sem egyszerû.Egyre jobban érezzük a szél áldásos hatását,nagy cseppekben hullik ránk a fák lombkoronájáról az esõvíz.Nem zavar,némán tûröm.Az árok közben szétterül-nem olyan egyértelmû,merre is kellene tartani,jól jön a megfelelõ sûrûségû jelzés a fákon.Egyre sûrüsödnek a megállók is,de azért csak felérünk.Kilátó talapzatán üzenet:Pont a parkolóban,a kék Suzukiban.Ponton csoki,kialkudok egy ráadást is,az epres mellett így eszem egy kókuszosat is.Aztán most merre tovább-kérdezem nem túl humorosan,bár a látótávolság nem haladja meg a 30 métert.A focilabda teteje a parkolóból nem látszik.Tovább a kék sávon,kapom az istrukciókat,elindulok tehát lefelé.Balázs utánam.



Az ösvény letér az aszfaltról egy meredek nyaktörõ erszkedés erejéig,majd visszatér rá,hogy aztán nem sokkal ezután újra letérhessen róla,de most már végleg.Letérés után alig észrevehetõ jobb kanyarral kisebb csapásra térünk,még jó,hogy fenn a szalag,emellett tuti elmentem volna.Most aztán már csak ereszkedés jön a Lipka úton,majd az mellett,az út is ugyanoda visz,de a jelzés letér róla.A kapott térképen azek az apróságok nincsenek jelölve.Maga az út sem.



Sebaj,ez aztán már tényleg ismerõs terep,hamarosan befut Kisszépalma felõl a zöld sáv is,így az összefonódott jelzéspáron érünk le,néhol esõerdõt idézõ dzsungelben az Öreg-séd,vagy ha úgy tetszik a Száraz-Gerence völgyébe.Kis jobbos a sárgán,majd át a patakon,kis sárga sáros-homokos emelkedõ még itt a végére,nehogy már tiszta bakanccsal érjünk célba,majd átbukva a dombon feltûnik Bakonybél.A kijelölt aszfaltkanyart többek között balasetmegelõzési okból hanyagoljuk és a zöld négyzet jelzésen erszkedünk le a célhoz vezetõ útra.Célba érünk.A célban az órák 17:35-öt mutatnak.



Kemény menet volt,nem is emlékszem mikor volt utoljára izomlázam túrától,most már féltávnál valami hasonló volt a combomban.Keverésekkel együtt szerintem közel jártam az 50 kilométerhez.Az útvonal jól ki volt jelölve,a seprûs baki,bár nagy baki volt,azt mondom a legjobb családban is elõfordulhat.Azt viszont meg kell jegyeznem,hogy a Lõvérek túrához hasonlóan ezen a túrán is egy eléggé idejemúlt térképkivonatot kaptunk,ha jól megnézzük a legfrissebb Bakony térképet,hát nem kevés eltérést figyelhetünk meg rajta.Ez szerintem a nagyobb hiba.(Kérdeztem bbeledit a célban,hogy õk hogy vették pl. észre a Hubertlak elõtti letérõt-emlékeztek rá tavalyról,ja így könnyû:) Az utánam jövõk is elviharzottak mellette egyébként,és ha én nem látom az épp letérõ négyest,tuti meg nem találom a bokrok takarásában az ösvényt)Ezektõl eltekintve jó kis túra ez,jó ellátással,változatos tájjal.Az idõjárás idén nem velünk volt,elõtte is,utána is szép napos idõ lett volna,de majd jövõre.Így legalább emlékezetes volt nyolcunknak.Bár a rövidtávosok is tudnának mesélni azt hiszem például a Kõris-hegy kék barlang jelzésen való elhagyásárólJ



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli