Pétfürdöi tavasz 26.
Kellemes laza túrát terveztünk fiammal a mai napra. Pétfürdõre esett a választás, a túranaptárból. Az elsõ próba az iskola felderítése volt, / rajt / melyet sikerrel teljesítettünk. A szervezõk szívélyesen fogadtak és a papírozás után bele is vágtunk az ismeretlenbe. Szokatlanul sûrûn voltak az elsõ ellenõrzõpontok. Szerintem a 4. ellenõrzõpont nem volt négy-öt kilométernél messzebb. Az egész túra legszebb és leglátványosabb része, tulajdonképpen ez a szakasz volt. Megemlíteném még Sólynál, Szt. István kardját, ami látványnak is szép volt, plussz kellemesen elbeszélgettünk a pontõrrel. A túra nehezebb és kevésbé látványos része ezután következett. A Balatoni kéken kellett haladni, ami egyes részeken nehezen volt követhetõ. Ha nehezen is, de sikerült nem eltévedni, a Pétfürdõi szõlõhegyig. Itt azonban rendesen elkavartunk, mint utólag kiderült, nem voltunk vele egyedül. Miután megtekintettük az egész szõlõhegyet, egy méhész segítségével nagyjából jó irányba kerültünk. Árkon-bokron át lejutottunk Pétfürdõ házaihoz, s miután vészesen fogyott az idõnk, az utolsó kilométert futva tettük meg. Sikerült beérnünk, s a célban kárpótolt minden fáradságért, az igényes emléklap és plakett. Az itt kapott elismerõ szavakat és kedvességet , külön köszönjük! Az ellenõrzõpontokon nagyon jó ellátást kaptunk és mindenki jó házigazda volt, köszönjük! Építõ jelleggel mondanám: az itineren nagyon hiányzott , hogy az ellenõrzõpontok milyen távolságra vannak . Ennek hiányában csak találgattunk arról, hogy miként is haladunk.
De minden nem lehet tökéletes, ettõl még jól éreztük magunkat, jövõre találkozunk! |
