Túrabeszámolók


Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékei

dnvzoliTúra éve: 20112011.05.12 15:18:27


KHT1-a 2011-es Kõszegi Hegység Túrázója túramozgalom elsõ megállója,nevezetesen „Út az ismeretlenbe- Kõszegi-hegység rejtett(ebb) értékei teljesítménytúra 32 kilométeren át.



2011.05.07.



Kalandos volt már az is,hogy egyáltalán ideértünk.Elõzetesen telefonok Lacival,e-mailek Brigivel,megyünk,persze,meglesz a csapat,többeket érdekel a sorozat.Aztán kiderül,hogy mégsem….Szomorkodás,megoldáskeresés.Telefonok ismét.Lehet,hogy mégis Káli 60 lesz a dologból?András és Jani talán oda készülnek.Vagy a Tési-fennsíkra….Tiszta káosz:)))



Aztán beáll a rend!András megnézi mi újság a Bakony szélfútta platóján,Jani betársul hozzánk majd csatlakozik még Laci felesége Erzsi,és barátnõje is,így elkészül a telekocsi,irány nyugat!



Reggel 6-kor befut tehát M.János kisbéri lakos,átszáll hozzánk és elindulunk Kõszegre.Hurrá.Az út eseménytelenül telik,jópárszor megtettük már,Kapuvár után aztán örömmel konstatáljuk,hogy rendünk éber õrei ma korán keltek,hogy begyûjtsék az aznapi üzemanyagpénzüket-bõszen kamerázzák Vitnyéd bevezetõ szakaszát.Hátha valaki késõn kezdi a lassítást,mindjárt csurran-cseppen 20-30 ezer forint a zsebbeJNa,abból nem esztek barátaim,a fehér Astra az út szélén gyõri szemnek már messzirõl gyanús,na meg villogtatnak is a kollégák jó elõre rendesenJ)



Negyed 8 körül parkolunk le szokott helyünkön a Hunyadi utcában,nem Írottkõ-nap van,így a suli elõtt van hely bõven.Nincs gatyarohasztó meleg így reggel,azt is mondhatnám,hogy hideg van.Sebaj,jó idõt ígértek,úgyhogy rövidnadrágban maradok,azért a pulóvert még nem lehet elhagyni.Legyalogolunk a Várkörig majd a felújítás alatt álló,meglehetõsen feltúrt Diák közön át védõsereg hiányában könnyedén bevesszük a várat.Gyors nevezés egy a várudvarról nyíló helységben,az asszonynépek nekivágnak egy 10-es távnak,mi hárman pedig megpróbálkozunk egy 970 szintemelkedésû 32-essel.



Kanyargunk kicsit(tényleg kicsit)a városban,elsõ rejtett értékünket a Kincs Villát és a rajta levõ õsi turistajelzést keresve,meg is leljük mindkettõt,bár kicsit nyugtalanít bennünket,hogy túlmentünk jópár métert a szervezõk által kihelyezett „balra-nyilakon”.Megszemléljük a villát(elég leromlott állagú),felleljük a halvány-talán kék sáv jelet,majd visszaballagunk a nyilakig,hogy bevegyük magunkat a dzsumbujba,ahova a kis hídon átkelve a kitaposott ösvény vezet.Szerencsénkre épp ekkor érkezik fentrõl egy kolléga,javasolja,hogy ne kövessük a példáját,õ most jön visszafelé,ez az ösvény nem vezet sehová.Visszasétálunk tehát a villáig,balra tartva elhaladunk elõtte,majd beérünk egy árokba,ami már inkább lehet a keresett Ördögárok.És valóban.Az itinerünkbõl megtudjuk,hogy ez a városszéli árok a hegység leghosszabb,de fõleg legmélyebb sziklás szurdoka,ahol évtizedekkel ezelõtt még szekérút vezetett.Nem véletlen a régi turistajel sem,akkoriban a hegyek irányába erre lehetett elhagyni a várost.Nos,a várost most is el lehet hagyni errefelé,bár már csak gyalogszerrel,az árok még így is meglehetõsen nehezen járható,elég technikás terep.Felérve a lokális maximumra aztán nem hagy nyugodni a dolog,felhívom a szervezõket a nyilak ügyében,köszönettel veszik a telefont,és azonnali áthelyezést ígérnek.



Balra fordulunk,majd egy betonos mélyúton elveszítjük az eddig összeszedett szintünket,csak azért,hogy újra megpróbálkozzunk elszakadni a civilizációtól-ezúttal a Király-völgyön át.Rögtön a völgy elején megtekintjük az Óriás gesztenyefát ill.ami megmaradt belõle.Kis képzelõerõvel magunk elõtt láthatjuk a gyenge 10 méter kerületû faóriást,amibõl mára csak a törzs alsó 2 méterének abronccsal körbefogott üreges csonkja maradt fenn.Gondos kezek tetõt emeltek fölé,információs táblát helyeztek mellé,így õrizve az utókornak a maradványt.



Szerény hajlékok mellett emelkedünk újra,majd végleg magunk mögött hagyjuk a várost.Tombol a természet,minden kizöldült már,Laci azért a virágokat hiányoljaJSzínes virágok helyett vannak mindenféle páfrányok,meg sok-sok számomra ismeretlen más erdõlakó növény.



Hamarosan elérünk a Szálasi bunker elõtt tanyázó elsõ ell.pontra.A bunker sajnos nem látogatható(állítólag nagyon leromlott az állapota)kárpótlásul a nyuszis pecsét mellé kapunk egy Kapucíner szeletet.Felkapaszkodunk a Kincs-pihenõhöz,majd pár méter aszfalt után rátérünk a kék karika jelzésre,ahol újra csak emelkedõ vár ránk.Megfáradt fiatal srácokat elõzünk le,majd elosonunk az Óház-tetõ alatt és ráállunk a zöld sávra.Közben Janinak-aki elõször jár erre-magyarázzuk,hogy ott lent jó mélyen van a Hétforrás,itt balra felettünk meg a túra elején a hegytetõn már látott Óház-kilátó….



Haladunk a zöldön,nemsokára jobbra kinyílik a látóhatár,készül is jópár kép,ausztriai tájakat -elõtérben Rõtfalvával(Rattersdorf)-lehet fotózni,az országhatár alattunk fut úgy fél kilométerrel.Csomóponthoz érünk,588 méteren vagyunk éppen.Zöld 3szögre váltunk és kis híján a 645 méteres Tábor-hegyi csúcskõig kapaszkodunk.Mielõtt azonban felérnénk balra letérünk egy ösvényre,itt vert tanyát ugyanis a 2. ell.pont személyzete.Begyûjtjük a kutyás mesenyomda-pecsétünket,majd kiballagunk a kilátópontra kilátni Léka(Lockenhaus),és Háromortó(Hammerteic)irányába.A háttérben ott vannak a hegyek is,sajnos csak halvány körvonalakként,nagyon párás a levegõ.



Visszaereszkedünk 588 méterre,és ha rajtam múlik meglátogatjuk a Stájerházakat,én ugyanis valamiért arra mentem volna.Szerencsénkre két leányzó épp a helyes utat keresi,így mi is több figyelmet szenteltünk a „hovatovábbra”,megindulunk tehát a jelzetlen(de az itinerben megemlített!) széles kavicsúton.Jobbára szintben,esetleg kicsit erszkedve,felettünk néha szép sziklamezõkkel tarkított hegyoldal alatt talpalunk,majd megérkezünk a Vöröskereszt pihenõjéhez.Itt megreggelizünk,majd utunk a kék 3szög jelzésen folytatódik.Felsétálunk a Kendigekre.Az ösvény szép fenyvesben visz,a fiatal kis fákon élénken virítanak a halványzöld friss hajtások,másutt a szinte átláthatatlan öreg vörösfenyõerdõ sötétje nyújt érdekes látványt.A Kendigen szemügyre vesszük a még álló fémtornyot,és bár megmászhatónak ítéljük,egyikünk sem vállalkozik a mutatványra.Ereszkedünk kicsit a szederindák határolta ösvényen,majd újabb kaptató jön,mely egy meteorológiai állomásig tart.Hûvös szél csap az arcunkba ahogy kiérünk az erdõ takarásából.Egy ideig még maradunk a jelzésen,majd az erdõsávnál jobbra letérünk róla és legyalogolunk a „kacsapecsétes” 3. ell.pontra.



Itt újra csak eszegetünk kicsit,zsíros,vajas,három féle lekváros kenyérrel várt ránk a pontõr kolléga,a kenyereket jóféle meggy és málna Márka üdítõvel öblíthetjük le.A hely egyébként a „Titkos Bunkerek”-rõl híres,melyeket a népnyelv a Szálasi-bunkerrendszer részének,más források világháború utáni föld alatti rendszernek tartanak.Valójában a múlt század elején egy üdülõ építésekor vizet kerestek,ezért kútfúrással próbálkoztak.Vizet nem találtak,így kút sem lett,maradtak a 30 méter mély fedetlen életveszélyes lyukak a földben.



Újra csak jelzetlen úton folytatódott a menet,egészen a Hármashatár-hegyi pihenõig,azt elhagyva a kék kereszt jelzésen haladunk tovább.Errõl a jelzésrõl úgy egy km után térítenek le a rendezõk nyilai,leereszkedünk az Asztal-kõ alatt futó piros sávra.Itt a 4. ell.pontba botlunk.Megkapjuk a kiscsibés lenyomatot,aki kívánja mazsolával is feltankolhatja szervezetét.Ezen a túrán nem kell rohanni(a túra célja pont az,hogy ne csak elrohanjunk a látnivalók mellett),szintidõ van bõven,így a piros 3szögön felnézünk az Asztal-kõhöz is.Nem is emlékszem hányszor elmentem már alatta,most végre közelebbrõl is megismerhettük.



Visszatérünk a piros sávra majd el is hagyjuk újra,csak most a másik irányba,és lefelé.A piros kereszt jelzésen leereszkedünk a Bozsoki-patak völgyének felsõ csücskébe,keresve az Apostolok fáját.Elõször egy háromágú villát formázó fa tûnik ki a környezetébõl,de mi 12 törzsût keresünk,úgyhogy keressük tovább.A patak völgyében a jelzés élesen visszafordít bennünket,a kapott térképen a keresett fának csak a felirata látszik,maga a fa nem,így elõveszem a turistatérképet,megelõzendõ a további bolyongást.Azon tisztán látszik,hogy hol a fa.Elindulunk tehát,és láss csodát a jelzésen haladva egyszer csak ott áll elõttünk.Pont ott,ahol a térkép mutatjaJA 12 törzs amúgy mind megvan,de már csak négy él közülük.



Tovább haladva a piros kereszten,mellõzve egy helyen a Bozsoki-patak legfelsõ forrásához tartó pár méteres piros karikával jelzett ösvényt kikapaszkodunk a völgybõl,és balra fordulva folytatjuk utunkat a piros sávon.Nemsokára befut az Írott-kõ felõl jövõ kék sáv,mi ezen haladunk tovább,távolodva a Dunántúl legmagasabb pontjától.



Hamarosan ezt a jelzést is elhagyjuk és jobbra letértünk róla a kék karika jelzésre.Ezt a jelzést a kék 3szög követi,a letérést segítõ tábla itt nagyon jól jön.Átkelünk néhány kisebb forrás táplálta,hegyrõl csordogáló erecskén,majd felkapaszkodunk a Gyilkos-szikla tetejére.Lényegében az országhatárra érünk.



Fehér határkövek mentén hullámvasutazunk a hegy gerincén,a köveken hol „M”,hol „Ö” betût lehet látni az 1922-es évszám mellett a megfelelõ oldalon.A követett jelzés eközben furmányos módon zöld sávra vált.A határvonalat egy erõs ereszkedéssel hagyjuk el,leérünk egy patakmederbe.Mosakodás közben apró,pár centis hengeres testû állatkákat pillantok meg a meder alján,amint épp küzdenek a sodrással,próbálva egy helyben maradni.Fogalmam nincs,mik lehetnek,egyet kiemelek,de láttam én már olyan filmet,ahol ilyen lények egyszer csak se szó-se beszéd befurakodnak az ember bõre alá,és ott rettenetes dolgokat mûvelnek,úgyhogy gyorsan vissza is engedem a vízbe a fura kinézetû valamitJ



Átkelve a patakon jobbra fordulunk és a közös zöld-kék sávon,murvás úton haladunk a Kalapos-kõ irányába.Bevalljuk õszintén,az erre a szakaszra megadott 70 méteres szintemelkedést kicsit kevésnek véljük,ott volt ugye az Apostolok fájától a kikapaszkodás,aztán jött a Gyilkos-szikla megmászása,és ezen a murván is gyûjtögettük a métereket rendesen.



Megfogadva egy elõzõ beszámolóban olvasott jótanácsot, mielõtt elérjük a Kalapos-követ,a kék barlang jelzést meglelve meglátogatjuk a Holler-barlangot is.Barlangnak azért csak nagy jóindulattal nevezném ezt a képzõdményt,de hogy látványos az biztos.Készül néhány fotó itt is.



A Kalapos-kõ sziklacsoportot aztán körbejárjuk alaposan.Az Írottkõ túrákon ugye csak elrohan mellette az ember,legnagyobb részét nem is látja.Mi most lemegyünk,és alulról járjuk körbe ezt a hatalmas sziklaképzõdményt.Mikor a végére érünk belebotlunk az 5. ell.pontba,amit Brigi és egy kollégája(?) üzemeltet.A barikás lenyomat mellé itt finom müzliszelet az ellátmány.



Kis beszélgetést követõen magas csalánossal határolt ösvényen hagyjuk el a pontot,majd ha figyelmetlenek vagyunk megindulunk jobbra le Bozsoknak,de mi  ezt nem tesszük,mert esetleg észlelve a tévedést,visszafordulva nagyon lélekromboló lenne megmászni ezen a napon az Írottkõ-túra talán legrondább kaptatójátJ



Maradunk tehát itt fent,sõt egy infós táblán újabb sziklacsoportra leszünk figyelmesek,nevezetesen a Széles-kõre,ami épp itt elõttünk bújik meg a fák árnyékában!Hányszor elmentem már emellett is!Na,de most megnézzük tövirõl hegyire!Szépen körbejárjuk ezt is,gyûjtögetjük a plusz szinteket.Az egyik peremnél érdekes  látni a szikla és az idõnként,fõleg szeles idõben hozzáérõ faág harcát:mindegyik hagyott nyomot a másikon,de nem kérdés,ki lesz a csata végsõ gyõztese.Leereszkedünk a sziklacsoport alá is,ahonnan ugyanúgy,mint a Kalapos-kõ esetében,igazán felmérhetõ a természeti jelenség nagysága,nagyszerûsége.



Visszakecmergünk az ösvényre ahol a piros 3szög jelzést kell követni.A térkép alapján az irányunk jó,én azonban úgy vagyok vele-és ezt megosztom társaimmal is-hogy majd akkor nyugszom meg igazán,ha az erõs szintvesztés alatt meglátom az elsõ jelet is a fán.Ez is bekövetkezik hamarosan,így már nem fenyegetett bennünket a visszamászás réme.



Leérünk a Sötét-völgybe,ahol egy hajtûkanyarral jobbra fordulunk.Laci és Jani ezerrel fotóznak,a virágra szálló majd az exponálás elõtt fél másodperccel odébbálló lepkepár igaz kicsit borzolja Laci idegeit,de aztán egy épp felmelegedõ és ezáltal mozdulatlan jó 20 centis lábatlan gyík,mint mozdulatlan fotótéma feledteti az izgalmakat.Egyébként a lepkék is „meglettek” azértJ



Más izgalmak vártak ránk aztán néhány perc múlva.Szent-kút környékén mindenki összefogott ellenünkJHaladunk a kijelölt piros 3szögön.Aszfaltra érünk,azon folytatjuk.Aztán útvillához érünk ahol egy szervezõk által használt irányító nyíl van egy táblára tûzve,egyenesen tovább mutatva az irányt.Az aszfalt hamarosan elhajlik jobbra,rajta kerékpáros jelzéssel.Nekünk arra semmi dolgunk(gondoljuk ekkor),így letérünk róla és elkezdünk erõsen emelkedni egy ösvényen.Egyre gyanúsabb lett azonban,hogy sehol egy jel.Mentünk vagy 300 métert,aztán megállunk.A helyzet már több volt,mint gyanúsJ.Újra elõkerül a turistatérkép.Azt biztosan megállapítjuk,hogy rossz az irány,ugyanis ezen a szakaszon nincs ilyen erõs emelkedõ.Visszaereszkedünk tehát az aszfaltig.Nem segítJ.Gondoltuk visszamegyünk az utolsó jelig.El is indulunk.Aztán jön egy a helyet jól ismerõ páros egy kutyával(Pici),akik segítenek,mondják menjünk csak velük a bicajjeles aszfalton,az lesz a jó irány.Nekem még ekkor sem tetszik a dolog,valahogy nem úgy kanyarog az út ahogy a térképen.De aztán bejön jobbról az elveszített piros 3szög,és akkor megnyuszom.



A következõ történt:Egyrészrõl valami jó arcok átrakták az irányító nyilat,ezért „veszítettük el”egy idõre a jelet.A másik fatális dolog meg a térképkészítõk hibája:A „Szentkút”felirat „kút”-része  pont kitakarja azt a kunkort az útból,ami miatt nem tudtuk beazonosítani az út kanyarulatait a helyszínen.Na,de most már megjegyeztük örökreJ



Velemet már a kék kereszten érjük el,errõl letérve érünk le a falu fõutcájára a megismert párossal(plusz Picivel),és valóban ezt a letérést nem jelezte a helyszínen semmi,bár aki jól ismeri a falut,az a kapott térképkivonaton be tudja azonosítani a letérést,azon ugyanis be volt pöttyözve.Janival vízgondjaink adódnak közben,a srác említett egy közkifolyót,amit egy párszáz méteres kitérõvel útbaejthetünk,de mi elbagatelizáljuk a dolgot és maradtunk a kijelölt úton.



Nagy hiba volt!



Jó meleg volt már ekkor.Gondoltam,csak lesz még mûködõ közkifolyó amíg elhagyjuk a falut.Hát nem volt.Még nem mûködõ sem,nemhogy mûködõ.Én a legnagyobb hibát ott követtem el,hogy a hátralevõ szakaszra már mint levezetõ etapra gondoltam,ahol már szintemelkedés szinte nulla lesz,és különben is mindjárt célba érünk.Rá sem néztem az itinerre.Eközben meg hátra volt még durván 9 kilométer és 240 szint,éhesen és kb 1 dl vízzel.És melegben.



Nagyon szenvedtem.Szerinten Jani is(neki sem volt vize)ugyanis egy birtok elõtt egy táblán ezt olvassa:”Verebekkel õrzött terület”.Halkan megjegyeztük,hogy „Vérebekkel”JA szomjúság biztos jele:látásproblémaJ



Szomorúan vesszük tudomásul,hogy az annyira várt Cseke-forrás is inaktív.Megkérdezem azért,hogy teljesen száraz?Teljeen,jön a válasz azoktól akik letértek már elõttünk megnézni.Baktatunk tehát tovább.Amúgy szép helyeken hullámvasutazunk(megkukkantjuk plusz métereket vállalva a 150 éves atlasz cédrust is),de azért a hangulatunkra a körülmények erõsen rányomják a bélyegüket.Aztán újabb piros karika tûnik fel egy fán!Megnézzük Janival,de nem találunk foglalt forrást…



Kiérve az aszfaltra aztán megpillantjuk az Enikõ-forrás jelét is,de oda már nem vándorolunk el…



Lezúdulunk inkább a Pogány-völgybe a Doroszló-patak mentén,majd hétvégi házak közé érünk.Az elsõ alkalmas csapot lerohanjuk.A víz nagyon rossz ízû,klóros,nem is iszomm belõle túl sokat.Ha Kõszegen ilyen a vezetékes víz,csak sajnálni tudom a városlakókat.Az ell.ponton aztán végetérnek a gyötrelmek.A békás lenyomat mellé a bort kedvelõk kétféle nedûbõl választhatnak,én viszont elkövetem azt a szenségtörést,hogy borospince elõtt ásványvizet kérek.Talán ez még egy fokkal mindig jobb,mint az egyik barátom esete,aki állítólag egy villányi pincelátogatáson megkérdezte a gazdát,hogy söre van-e,mert õ speciel azt szeretiJIszom tehát pár pohár ásványvizet,igazából az sem tudott zavarni,hogy miután Pici,a szertelen keverék rájött,hogy nem kap tõlem kaját,megpróbált(lehet,hogy sikerült is neki)belelafatyolni a poharamba.Maradék életmentõ szendvicscsonkomat még hamarjában megfejelem két Balaton szelettel is és elnyújtózom a fûben.Nem vagyok valami fényesen.



Azért a pihenõ, a bevitt táplálék és fõleg a folyadék megteszi hatását,kicsit jobb hangulatban telik el az utolsó erõs 3 kilométer.Ismerõs szakaszon érjük el Kõszeget,iszunk a savanyúvízbõl majd átvágva a temetõ mellett ráállunk a Hunyadi utcára.Reggel Erzsi említette,hogy az iskola udvarán van egy buszbalaset áldozatainak emlékoszlopa.Most útbaesik,megnézzük.



Nem kellett volna.Nekem nem.



Nem voltam felkészülve a látványra,bár lehet,hogy az ilyenre nem is lehet.18 név.18 gyerek neve van belevésve a márványba,akiknek az élete egy pillanat alatt véget ért egy ausztriai buszbalesetben.Az ember önkéntelenül olvasni kezdi…Én addig bírtam,míg két azonos vezetéknevet nem láttam…Ilyenkor ezerrel cikáznak az ember fejében a gondolatok,a saját gyerekeire gondol,aztán azon szülõk fájdalmára gondol,akik talán mindkét gyereküket elvesztették egyszerre,és akkor újra a sajátok….Szinte kábultan rohantam el errõl a helyrõl,és férfiasan bevallom,ha nem veszek magamon nagyon erõt zokogok….



A célba jó 9 órás menetidõvel érkezünk meg,soha nem tartott még eddig egy 30-as túra,viszont soha ennyit nem is nézelõdtem még túrán.Úgy érzem Jani is a legmegfelelõbb túrával kezdte a Kõszegi-hegység megismerését,következõ alkalommal jöhetnek a források,aztán a történelmi emlékek,év vége felé meg egy Írottkõ 50(esetleg 70)és teljes lesz a képJ



Az Emléklap és a kitûzõ átvétele után volt módunk még egyszer letesztelni a Gesztenyekékek lekvároskenyér-kínálatát amit meg is tettünk.Jutott még Márka üdítõ is.



Egyik leglátványosabb túrám volt ez a májusi értékkeresés,leszámítva az eltaktikázott utolsó elõtti szakaszt minden percét maradéktalanul élveztem.Gratula a szervezésért!



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


Ui.:A másnapra megerõsödõ torokfájás,és a gyenge láz aztán "megnyugtatott",hogy a végén az a legyengülés az eltaktikázás mellett más okokra is visszavezethetõ.Furcsa volt egy 30-as túrán(még ha ily szintes is)ez a kifulladás,megnyugodtam,hogy talán még sem lettem ennyire puding:)