Túrabeszámolók


Sárga

hatusiTúra éve: 20112011.05.03 11:47:15

Csináltam egy rövid videót, annak aki nem szeret olvasni: MEGNÉZEM


A sárga70-es túrát jó kis felkészülésnek tartom a k100-ra, így Attilával nekivágtunk. Esztergomban a vasútállomáson neveztünk 23:00-kor, majd 10perc múlva indultunk is. Esõ, sötét és elõttünk számos hegy tornyosult. Az elsõ pontig (Vörös-kereszt) semmi extra, jól eláztunk, de remek a hangulat. A sporttársak fejlámpáinak kígyózó sora, mint megannyi szentjánosbogár villogott az éj sötétjében. Ilyen díszkivilágítás közt gyorsan elértük a második pontot is (Cserepes-árok). Majd az esõ mégjobban rákezdett, így a terep egyre csúszósabb, dagonyázósabbá vált. Ennek következtében el is estem, kicsit beütöttem a lábam de semmi fájdalom, gondoltam nincs baj. (hétfõn a kórházban derült ki, hogy jobban megüthettem a lábam, mivel a csonthártya szépen bevérzett a bal lábszáramon, boka fölött, így már tudom miért fájt a hátralévõ 60...) No lényeg, hogy beértünk Klastrompusztára, Attila achillesét ismét elnyomta a cipõ, Görgey50-et végigszenvedte, most jobbnak látta ha nem teszi tönkre. Így lefutott Pilisvörösvárig és busszal haza. Így Rudival mentünk tovább (a célig), még korábban ismerkedtünk össze, jobb útitársat nem is kívánhat az ember! (Köszönet) Mit volt mit tenni, a csomagot elvitték Budaörsre, így végig kellett menni. :) Pilisvörösvár elõtt kicsivel (Vörös-hegy nyergérõl lefele jövet) elkezdtek énekelni a madarak - elég korán, de ez azt jelentette, hogy pirkadni fog. Öröm a köbön. :-)


Ismét visszatért a hitem, s nem foglalkoztam a térdeimmel sem. Újabb pecsét, finom zsíros kenyér, egy kis PowerAid és induás Zsíros hegyre! Felfelé összefutottunk három vaddisznóval, akik kb 20méteren egy 80fokos emelkedõn vágtattak fel s fél perc alatt eltûntek! Minden tiszteletem az övék. A 400m-es futóedzéseknek köszönhetõen a hegymeneteket én is remekül bírtam, s ez végig erõt adott.


A Mufflon itatónál kb féltáv, pecsét majd lassan átértünk a Budai-hegységbe. (király, pilis letudva) Rózsika forrásnál tankoltam egy kis csokit és isot. Megjegyzés Solymár után a Mária-útnak egy igen szép szakaszán haladtunk, oda vissza kell mennem, egy nyugodtabb környezetben!


Következett a Kötõk padja és Újlaki hegy, mindkettõt érdemes volt megmászni, csodás a kilátás! Lassacskán beértünk Hûvösvölgyre, ahol, evés-ivás, lábrendezés és zoknicsere után konstatáltuk, hogy már csak 18km van hátra. Itt már sejtettem, hogy nem a bokaszalagjaim vagy a sípcsont melletti vádli szarakodik, mert fizikálisan meg se kottyant, de ráfogtam, hogy biztos az elsõ 15km saras csúszkálós rész miatt van... Megmásztuk Nagy-hárs hegyet, ahol már félrebeszéltem, valószínûleg a fájdalomtól, már nem tudom, de nem Kõris hegyen voltunk, mint a videón kommentálom. A kilátóba nem másztam fel most sem, úgyis borús idõ volt, Csacsi rét felé ismét leszakadt az ég. Rettentõ boldog voltam, egy kicsit megszáradtam és újra bõrig ázhattam, csuda felemelõ érzés! :-D


Következett a Sorrento szikla, szép-szép de a függõágyas ellenõrzõpont, hát az volt a csúcs. :) Wellnes luxus, remek kilátással. Itt kaptuk meg a 15.pecsétet. Indulás elõtt egy fénykép Rudiról, mivel õ is elesett. - nehogy kimaradjon a jóból. :) Innem már nagy szint nem volt, csak a töltelék dombocskák 6 kilométeren. A célban oklevél és kiûzõ, nomeg pezsgõ és kaviár, mindenkinek ami jár... :D


Szeretném kiemelni a rendezõk nagyszerû munkáját, ilyen szépen szervezett, végig kiszalagozott túrát még nem láttam. A fényvisszaverõk és nyilak az éjszakai részen, egyszerûen zseniális! Nevezés 800ft, azonban ennek dupláját visszakaptuk, szinte mindenütt volt üdítõ, egy éves szaloncukor Klastrompuszán :) világbajnok zsíroskenyerek! Szuper volt minden, köszönöm, hogy itt lehettem. Gratulálok a csapatnak! Ja és 14 óra alatt értünk be a terepviszonyok és a lámam végett...