Vasárnap elmentünk kirándulni: Vagdalt; a kockásfülû nyúl és én. A rajtidõ felhasználóbarát volt, ezért negyed 8-ig lehetett aludni. Nyúl ezt kevésnek találta, ezért bekérezkedett a táskába repetázni az alvásból. Én a szombati mátrázás után sajátos lépcsõzési technikát alkalmazok a vasúti megállóhely környékén, amit Tesókám molyogva néz. Egy liter kakaó után én is elégedetten nézem a napsütést a vonatablakból, mint egy jóllakott csecsemõ.
A 13 km-t a 840-es fedõnevû busz cirka fél óra alatt legyûri, néhány néni útbaigazítást kér tõlünk, biztos helyi õslakosoknak tûnünk. Idõközben kiderül, Vagdalt többet tud Ürömrõl, mint én. Nálam a fekete és fehér változatáig terjed a tudomány, õ még azt is tudja hol kell leszállnia a néninek.
Megérkezünk Pilisborosjenõre (vagy Börzsönysöröskázmérra Gethe után szabadon) Részvételi szándékunkat bejelentjük és már a 2. körére induló Õrsi Anna és GPS Zoli társaságában nem kapkodva elindulunk.
A házakat se hagytuk el, máris szomjúság tör rám: négysajtos pizza megmaradt részletei reggelire- na ilyet ne együnk túra elõtt, vagy vigyünk egy hordozható kerekes kutat. Esetleg instant vizet.
Fél litert meg is iszok pillanatokon belül. Közben elérjük 25 perc alatt a 2,1 km-re lévõ elsõ pecsételõ állomást. Nápolyiból persze eszek, legyen utánpótlás a szomj-okozók terén. Erdõben haladunk, a világ körös- körül üde életigenlõs-zöld és virág: csoda, hogy a nyúl is felébredt? Kikívánkozott a rejtekhelyérõl és a táska oldalába került át. Szemmel láthatóan nagyon élvezte a kirándulást mert ritmusos fejrázásba kezdett.
Vertikális szakaszok során kettészakad csapatunk. Zolival kettesben maradva egybõl kihasználjuk a helyzetet és értekezésbe kezdünk a zöldséglevekrõl. Felfelé megyünk, Zolit elõreküldöm, ne tartsam fel, gyorsan eltûnik a láthatárról: ) Hullámzó terep jön, fel- le, a térdeim egyikért se rajonganak. Anna és Vagdalt beér. A jenõi torony elõtt már felvetem mégiscsak a „Gyertek ki a Vadasparkba!” –rendezvényre kellett volna látogatnunk. Határozott sor gyerekekkel, oldalt elõzök, kicsit talán agresszíven a szûk ösvényen. Három matricát a menetlevelünkre biggyesztünk.
Emelkedõ, Kevély – nyereghez. Anna is tovaszárnyal, vagyis lépdel. A cipõje ellenére, ami egyre határozottabban vietnámi papuccsá alakult át. Elöl a talp és felsõrész összeveszhetett, mert nem nagyon ragaszkodott egymáshoz.. Viszont szép rózsaszín, ami felülír mindent:) Reméljük kibírta a túra végéig!
A nyeregig vágtató csigákat megszégyenítõ módon rohanunk, ott pedig két OKT- bélyegzõt próbálunk harcba állítani, egyik se ad olvashatalan lenyomtra emlékeztetõ lenyomatot.
Kellemes lejtõszög jön, gyors biciklisekkel, akiket csak egy hatalmas bedõlt fatörzs állít meg. Néhány perc múlva a Mackó- barlangnál utolérjük õket. Nem mintha 20-as átlagra hajtanánk, csak épp kereket kerekítenek és cserélnek.
A barlangnál kérdezzük hol a medve, állítólag a barlangban van. Nem hajkurásszuk hát, az kéne még, hogy kárt tegyen a kockásfülûben!
A menetlevelet tanulmányozva Csobánka felé kacsintgatunk egy kellemes sörözés délibábjával. Függõleges fal díszeleg mellettünk, Vagdalt meséli õ jött már le ott. Egészségére..:)
Keresztezzük az aszfaltot és frissítõ állomáshoz érkezünk. Két pohár szõlõszörpöt benyakalunk, s megállapítjuk a mai hatalmas kihívás ½-ét sikeresen abszolváltuk. Ennek örömére amint lecsurgunk a fõtérre nyitva tartó vendéglátó egységet keresünk. Citromos sör nekem, sima Vagdaltnak a Nyúl pedig csak lesi gombszemeivel, hogy neki nem jutott.
Never85&R. István kettõse szeli át a teret, intünk. Mi se lepõdünk meg, hogy sietnek és a 2. körüket tolják, õk se a sörözésünkön.
Mikor elfogy a muníció megrohamozzuk a Csúcs-hegyet. Oldalt felfedezünk egy hosszú lépcsõsort és fülig ér a szánk, hogy nem arra kell menni! Azért egy biciklis résztávot kiírhattak volna oda..: )
A csúcson a pontõrtõl kapott csokit jó Testvérekhez méltóan elosszuk. A Zöld – barlangig tartó kilométereken kettesben lehetünk a feléledt Természettel. Sehol senki, mintha nem is lenne t.túra, csak úgy kijöttünk volna piknikezni. Rengeteg virág nyílik, minden a megújulást és az életet sugározza. Az idillikus képbõl csak egy növényhatározó hiányzik.
A barlang- pontnál szép a panoráma és Vagdalt rájön milyen közel van Vác! Légvonalban.
Lestírölünk a PN-re, betájoljuk magunkat, hogy a Márciusi Emléktúrán is erre jöttünk s akkor éppen beszéltünk róla, hogy még egyikünk se járt ezen a PN-en. Pár héttel késõbb megismerhetjük tehát, mit ne mondjak a mészköves vízmosás nagyon kellemes látványt nyújt a szemnek. A térdünk kevésbé szereti. De a táj és a virágillat feledtet minden rokkantságot: )
P. borosjenõ, no még nem a cél, az egri vár vár ránk. Hál’ Istennek nem kell Egerig elmenni érte; az húzósabb túra lenne! Nyaralóövezet, madárneves utcák- közök. Fecske, kakukk, sas, van itt minden; olykor egy utcának két neve is akad.
Vár elõtt lefelé megyünk, embereket érünk utol. Meglepõdünk, hogy mégse vagyunk utolsók: )
A várfalaknál utolsó pecsét és megállunk néhány pillanatra szemlélõdni. Tesókámat megkínálom a gyümölcsszeletbõl, láthatóan ízlik neki a táp.
Teve szikla, jut eszembe addigra elmúlt a szomjúságom. A láthatatlan kálvária mellett elhaladunk, majd ráfordulunk a célegyenesre.
A szervezõk bíztak bennünk, elõre megírt okleveleket nyújtották át. Köszönjük a bizalmat!:)
Két szelet csalamádés kenyér után sok szeretettel várjuk a buszt.
Köszönjük a rendezést, vidám vasárnap kerekedett a végére és a kockásfülû is jól viselkedett: ) | 