A Zöld, a Bíbor és a Fekete (P. Box)
azaz Kevély körüli kevergés
A mátrai szaladások után a cél ezúttal egy teljesítmény, de kirándulás volt. A rajtidõ majdnem végét csippantjuk meg az Árpád hídtól 9:55-kor induló autóbuszjárat szolgáltatásaival. Még érkeznek-indulnak is a népek, persze elsõ-második, mindenféle sorszámú körükön. Mi egyetlen kevergést tábláztunk be - ez így és itt épp jó lesz.
Támadt a tavasz, de nagyon. Négyen indulunk, Õ. Anna, GPSZoli, Bíbor és én. A tavalyi Bolyongásról ismerõs az útvonal elsõ egynehány kilométere, szigorúan jelzést követünk, nem vágunk le Országos kéket a község szélén. A Köves-bérc elõtt ugrik be: hát én hoztam kockásfülû nyulat! Elengedhetetlen túrakellék, a plüssháziállat így a zsák oldalzsebébe kerül, majd lifegteti a füleit, lendületet sugallva menetünknek. Kitûnõen harmonizál az Iron Maiden-Run to the hills (bár nekünk ma inkább walk to the hills) pólómhoz, amelyen Eddie, a Maiden kirakatszörnye ellensúlyozza a kockásfülûben megtestesülõ gyermeki énem.
Anna mutatja a cipõjét: lehet, hogy õ ma célba ér, de a bal lábbeli nem biztos, már a végét járja, még van némi kontaktus talp és talp közt, de már alig. Mivel mi ma kirándulók vagyunk, tájélvezet szintidõkihasználással ugye, így idõvel tovaszalad mindkét pajtás. Tehát alapvetõen már csak hárman megyünk tovább: a Zöld (a kockásfülõ mesehõs alapszíne), a Bíbor (a Palóc Testvér netes megfelelõje) és a Fekete (én, a Maiden-póló alapszínével).
A két táv szétválásáig még van népsûrûség, családok, mindenféle nem és korosztály, majd szép lassan oszlik a tömegtúra-jelleg. Ellenben szembesülünk kevélyen a Kevélyre menet, hogy van hová fejlõdni: terepbringások kaptatnak fel a nyeregbe, a Szódás-barlang elõtt érnek utol, majd még párszor összefutunk velük, olykor kerékcsere (bár itt nincs box, mint az aszfaltcsíkok mentén), olykor más szerelés kapcsán. S ha már technikai szünet, azt mi is beiktatjuk, mivel szerencsére Csobánka fõterére visz az útvonal, így a hivatal elõtti padokon egy-egy sör jelentkezik igényszakmailag, majd csurog be. Felnézünk a szörnyû bércekre, hát igen, most hegymenet jön, de mindegy, este hatig úgyis beérünk, nagyon más idõterv nincs. Persze nem R. Istvánéknak, akik a második körükön zúznak tovább, intenek, senki sem lepõdik meg: mi sem a gõzmozdony-jellegen, õk sem az alternatív frissítésünkön.
Innentõl hosszas kilométereken át szinte magányos túrává érik a dolog, mintha nem is egy többszáz fõs csoportosulásos helyzetben lennénk, néhány kósza pontõr töri meg a természet társaságát. A természetét, amely kirobbant április közepére, nem csak zöld, de virágos és illatozik is. Igazi élménytúra, nem lehet jobbat elképzelni. S ha már zöld minden, a jelzés is, a barlang is, egy gyors képi memoár erejéig felkaptatok, már csak nosztalgiából is: éveken át barlangásztam, s a Kevélyek több izgalmas rejtekébe is bekúsztam már.
A piros négyzet személyében izgalmas, fenyveses, mészkõporos vízmosáson ereszkedünk, a térdünk annyira nem élvezi, a szem inkább. Pilisborosjenõ behív belterébe, majd kiküld, nehogy azt gondoljuk, hogy már célközel van, a nem egyszer kétféle madárral is nevezett utcákon át -vajon mitõl változik egy köz kakukkról fecskévé?- átmenetileg távolodunk a községbõl, hogy Egerbe jussunk. Na igen, a vár, amely a filmkockákon csillagoknak adott otthont. S bár voltak rendezési gixerek, a karórás törökkel a várfalon, de megint meg kell említsem: évtizedekkel ezelõtt tudtunk látványos történelmi nagyjátékfilmet készíteni, amely ma is vastagon megállja a helyét.
Még elsziklázgatunk a tevénél, kálváriát járunk, lovakat nézünk, apró verebeket, meg némi aszfaltot, és máris itt a kultúr, ahogy faluhelyen hívják, és már vesszük is át Ösvénytaposóéktól az elõre megírt okleveleinket - köszönjük, a bizalmi faktor megvolt a sikeres teljesítésünket illetõen. Még kenyérrel és csalamádéval dúsított zsírt csúsztatunk le, gépi kávéra fizetünk be a nyerõgépnél, ha már nyerõ nap volt.
Köszönjük a kifogástalan rendezést, a szép tájat, jól eltalált és kijelzett útvonalat, az idõt az égieknek. Mindenki elégedett volt: a Zöld, a Bíbor és a Fekete. |
