Túrabeszámolók


Gerecse

CsimTúra éve: 20112011.04.18 13:32:23

Ezúton is üdvözlök mindenkit és szívbõl gratulálok minden IVV túranapos teljesítõnek!


Számomra az idei Gerecse 50 nagyon fontos volt, mivel hogy ez volt a 4. alkalom hogy indultam, másrészt tavaly ki kellett hagynom, és ennek is köszönhetõen a Kinizsi 100-on csak féltávig jutva (Mogyorósbánya, de oda 15 percel pontnyitás után érve, úgy hogy fél7kor indultam) erõsen megcsappant az önbizalmam a hosszútávú túrákat illetõen.


Reggel õszintén abban se voltam biztos hogy végigmegyek a távon, úgy gondoltam márcsak a Kinizsi 100 miatt is, megnézem az utat a Baji vadászházig, aztán ha nagyon unom lekanyarodok a sárgán Baj fele, és hazajövök az elsõ lehetséges vonattal. Mondanom se kell, nem így történt.


6:25kor nekivágtam a túrának, remélve hogy sikerül egy 8-9 órás menetidõt elérve teljesíteni.


A vadászházig elõzgettem a tömeget, ami sajnos számomra nagy keresztje a Gerecse 50nek, nem csak azért mert nehezen lehet haladni néhol miatta, de nagyon unalmas tud lenni a (akinek neminge dobja a kukába) sok tirpák, akiktõl haladni nem lehet de a száját azt jártatja és beszólogat a futóknak, meg kb mindenkinek aki gyorsabb náluk.  Bár bakancsba mentem, famerbe, és hátizsákkal, tartva a 7 km/órás menetsebességet, másfél óra alatt elértem a vadászházat. (a pontos idõ 7:54) Itt még el voltam keseredve, mivel nem néztem meg alaposan a túralapot, és azt hittem hogy a 7 km az a teljes távolság a céltól, holott az a résztáv hossza volt. A vadászházat elhagyva a tömeg is lemaradt és ezután az út java részét totális magányban töltöttem.


Ez a luxus, nem a Rolls Royce.


Lefele Tardos felé egyszer elizonytalanodtam de aztán a mûútra érve közepes ügetéssel 9:30-kor elhaygytam az ellenõrzõ pontot és nekivágtam Pusztamarótnak. Az elágazásnál a kedves hölgyek figyelmeztettek rá hogy a másik útra térjek át, bár ezt magam is észrevettem. Ez a szakasz eseménytelenül telt el, legnagyobb érdekessége az volt, amikor a sziklás-kanyargós lejtõn leszáguldottam, anélkül hogy hasra estem volna, vagy letaroltam volna a medvehagyma kolónia út menti állományát. Igaz a térdem itt megfájdult, de belegondolva hogy egy hónap múlva (remélhetõleg) ugyanerre jövök csak fordított irányban, és 65 km-el a lábamban, ez sem tûnt túl tragikus dolognak. Az ellenõrzõ ponton kedélyesen elbeszélgettem a jónépekkel, rányomták a pecsétet, plusz az idõt: 9:16


Héregig a java részét leügettem, a piros jelzés jól követhetõ volt, és a talaj sem volt túlzottan felázva, ha meg igen, azzal a bakancs talpa elbírt. 9:40kor megállva alaposan kifújtam magamat, ittam egy nagy adagot a vizesflakonból, aztán lassan nekiindulva nekivágtam a MUMUS-szakasznak, a Bányahegyi emelkedõnek. Utólag visszagondolva jobban jártam mint akik edzõcipõben csúszkáltak felfelé, szerencsére, ezen a szakaszon hamar túltéve magamat, sajgó lábakkal, és alaposan leizzadva, de 10:10kor megvolt az újabb pecsét. Jöhet a Kinizsi 100 újabb esti szakasza.


Koldusszállás felé már ismerõs volt a terep (3 Geresce 50, és 3 Kinizsi 100 után, már illet is hogy ne bénázzak), és bár nem erõlködtem annyira, reméltem hogy délre odaérek az ellenõrzõpontra. Az igazi kellemetlen meglepetés a Vértestolnai mûút elõtt ért: a két kerítés közti tágas mezõt valami tréfás meggondolás révén felszántották, úgyhogy itt is elég bokagyilkos volt a terep, de a Százason el se merem képzelni mi lesz. Pláne ha még fel is ázik. Valószínüleg körbe fogom kerülni. Aztán az erõsen felázott lejtõ után jött a mûút, és a frissítõpont. Ettem egy zsíroskenyeret  (soha jobbkor), meg egy kis szódavíz, aztán irány a "hullámvasút". Itt végigküzdöttem magamat a dagonyás részeken, aztán a lejtõkön futva, egyébként gyalogosan elérem Koldusszállást 11:40kor (!), és itt is némi beszélgetés után továbbindultam a sárga jelzésen.


Mindig csak a sárga úton. Akárcsak a bádogember.


A vadászházig meglepõen hosszú és kellemetlen volt az emelkedõ, de valahogy túltettem magamat rajta, közben 2 futót be is értem. Belevéstem az emlékezetembe, hogy ez egy kellemetlen szakasz , úgyhogy májusban itt se fogok nagy futkosásba kezdeni. Valószínüleg valami rövidebb túratávval itt futott össze az útvonal (talán a a Gerecse 20?) mert megint megszaporodtak a népek. Mindenesetre mindenkit tiszteletben tartva de rövid úton lehagyva 12:05kor pecsét  került ebbe a rublikába is.


Az autópályáig újra rohamtempó, bár itt már a térdemnek megvolt a véleménye a futkározásról, így a vízszintes szakaszokon nem erõltettem a témát. A zsák eléggé rondán kidörzsölte a vállamat (nesze nekem, ezért jó ujjatlanba jönni), és a bakancsban lüktetõ lábujjaim is arról tájékoztattak, hogy gyarapodtam egy-két hólyaggal. Sóhajtozások közepette, de meglett a 9. pecsét is 12:27kor. Itt már erõsen szusszannom kellett, de az ellenõrzõpont munkatársai megnyugtattak, hogy akik most hagyják el Tardost, azok biztos nagyobbakat sóhajtoznak. Ha így vesszük, tényleg nem volt nagy okom a sóhajtozásra.


A turulig tartó út is elég nagy mumus volt, de könnyebben ment mint vártam, és 12:45re oda is értem. Itt kaptam a nagy hírt: elviekben elõttem csak futók voltak, és már várják az elsõ gyalogos teljesítõt. Ha úgy vesszük, öltözet alapján, akkor én voltam az elsõ, de menetsebesség alapján ez nem igaz, így annyiban maradtunk, hogy én voltam a megtestesült átmenet a futók és a gyalogosok között.


Itt hamisítatlan módon jött a nagy kérdés: merre is van a lépcsõ?


Negyedik Gerecse 50-esemen már sikerült megtalálnom majdnem teljesen magamtól (!), és bár futva de eléggé sziszegõsen sikerült ezt a terepet magam mögött tudnom. A városban már utolért 2 lehagyott futó, akik aztán csak inspiráltak egy picit, és velük futottam a zebráig, ahol azért a piroson nem mentem át, így némileg mögöttük, de méltóságteljesen beértem a célba 13:05re.


Ha szigorúan vesszük akkoris jócskán 7 óra alatt sikerült egy év kihagyás után teljesítenem a távot. Jee.


Utólag visszagondolva, mint többszörös teljesítõ, írnék pár tippet azoknak akik úgy gondolják hogy õk is nekivágnak a Kinizsi 100-nak májusban. (erre minél több embert bátorítanék)


1. Az elsõ 50 km a fizikum próbája


Ezt ha az ember 12 óra altatt teljesíti, az sem szégyen, tekintve, hogy majdnem 2szer annyi szint szorult bele, mint ebbe a túrába. Tehát nem érdemes elrohangálni az elején, mert úgy jár mint én, aki totál leamortizálódva, és kiszáradva sántikált aztán haza Mogyorósbányáról.


2. Kellõ mennyiségû folyadék


Múlt évben 2l vizet vittem, aztán a Gete oldalában az utolsó lötyögö kortyot nézve azon hezitáltam, hogy pusztuljak szomjan, vagy hagyjam felforrni az agyam. Legalább 4 liter folyadék kell, elkerülendõ a kiszáradást, és az agy eldurranását. Vagy lehet utántöltögetni útmenti csapokból, de személy szerint ezekben nem bízom.


3. Dorogon pihenõ


A Nagy-Gete és haverja, Hegyeskõ nem egy tréfadolog. Így Dorogon érdemes egy közepest szusszanni, mert ez bár (durván) 13 km Mogyorósbányától, nem véletlenül adják fel 50 km-nél a legtöbben. A lejtõket ki lehet használni, fõként a Getérõl lefelé, illetve Tokod elõtt, de azér nem kell túlzásba vinni itt sem a futkoározást. A tokodiak szintén frissítõvel szoktak mindenkit várni, ami amelett, hogy minden alkalommal ízletes, életmentõ lehet, fõleg az utolsó szivatós emelkedõ elõtt, ami a Kakukk sörözõ elõtt áll. Kõszikla egy ravasz, szemét emelkedõ tud lenni, mivel egy löszös, poros ocsmányság, de ha ez megvan, már a túra neheze a hátunk mögött van.


4. A második 50 km a lélek próbája


Itt általában annak van könnyû dolga aki elsõ Kinizsi 100asán van, vagy nagyon eltökélte, hogy végigmegy. A túra utolsó 20-30km-e általában már tök sötétben telik a legtöbb ember számára, így aki nem nagyon szeret sötétben egyedül kóborolni, érdemes hozzáverõdnie egy-egy csoporthoz. Jó dolog együtt haladni, így még vidám is lehet a dolog.


5. 65 km-ig a legrosszabb, addig ne add fel!


Mogyorósbánya utána a makadám út sem egy leányálom, de szerintem Pusztamarótig eljutni a legrosszabb. Onnan már viszi az embert a lendület Bányahegyig (talán az idõbe van valami vagy énnem tudom mi de velem mindig ez volt), így aki elindul Mogyorósbányáról általában be szokott érni Bányahegyig minimum.


6. Hozz magaddal lámpát és tartalék elemeket


Általában Bányahegy után jön a sötétség a legtöbb teljesítõ számára, így nem érdemes a lámpával spórolni. Egy esetleges elkavarás nagyobb baj minthogy veszünk plusz két tartós elemet. Aki eljut aztán a Vértestolnai mûútig, az fel ne adja, csak ha nyomós oka van rá. Innentõl jön az utolsó nekilendülés.


7. Mindig csak a sárga úton aka. Arany-lyuk


Elhagyva koldusszállást a sárgán menet, a kis réti vadászház után figyeld az utat, és ha elérsz egy helyre ahol az út jobb oldalán egy kerítés van nézd meg alaposan a kerítés tuloldalán jobbra esõ ösvényt, fõként a kerítést tartó cölöpöket, mert lehet hogy pont ott megy el a sárga. Ha itt egyenesen továbbmész, akkor a pirosra tévedsz, és az a János forráshoz fog levinni. Ezt senki sem szeretné.


8. Keresd a kálváriát


Elhagyva a Baji vadászházat, eltérve a Gerecse 50-tõl, itt nem a háztól jobbra, hanem tovább a ház mellett egyenesen lefele visz az út, és elõbb utóbb lesz egy elágazás ahol fordulj jobbra (jelzést keresd!), és ha minden okés egy kálvária (aki nem tudná mi az: Jézus Krisztus  szenvedésének megjelenítése 14 állomásban, keresztútnak is szokták hívni, egyéb infoért gugli a barátod) mentén visz az út lefelé az erdõben. Ezután már lassan véget ér a vadonbeli utazás és hamarosan az ösvény eléri a "civilizációt", az út ezután betonon de minimum mûúton folytatódik, így autókra odafigyelni.


Kb ennyi lenne, ezeket én a saját tapasztalataimból, a legjobb szándékkal írtam le, ha netán valahol pontatlan, vagy fals információt irtam volna, akkor nem direkt volt. Mindenkinek kellemes pihenést, és sikeres Kinizsi 100-ast kívánok, már aki ott lesz mmájus végén.