Túrabeszámolók

Gerecse teljesítménytúra, 20-as táv.

GPS-el mért távolság: 20,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 540 m.

Kedvezõ meteorológiai elõrejelzés ide, vagy oda, szemerkélõ esõben indultam el Pápáról, ami elég sokáig el is kísért. Szerencsére Tatabányán már jobb idõ fogadott. Mivel a rajt nyitása után egy órával érkeztem, már csak jó messze tudtam megállni. Oda-vissza másfél kilométer sétát jelentett. A 20-as táv mellett döntöttem, mivel elég sok restanciám volt: még nem töltöttem föl a képeket az egyesületi honlapra az elõzõ szombati gánti túráról, valamint a barátomnak ígértem boilies elõkéket, s azzal sem álltam jól. Ezen felül este istentelenül bevágtam a könyökömet a becsukódó ajtó élébe, fájt rendesen.

A nevezésen gyorsan túlestem, s a tömegben megkezdtem a táv teljesítését. A tájékozódást az elején ennek megfelelõen el is felejthettem, meg a gyors haladást is. Az átlag sebesség, a kényelmes tempómhoz képest is lassú, ezért elõztem, ahol tudtam. Olybá tûnik, ezen a túrán népszokás a kispistázás. A vadvédelmi kerítés mellett hiába van jól kitaposva az ösvény, szinte mindenki átvág keresztbe. Sok erdei virágot láthattunk az ösvény mentén.

Az elsõ ellenõrzõ pontot követõen is elõzgetek, ahol az út szélessége lehetõvé teszi. A dolog sürgõs, mert olyan társulat van a közelemben, akiket szeretnék mihamarabb halló távolon kívül tudni. A sörözés mellett, szinte kiabálva társalognak. Jött egy elágazás, ahol a mezõny kilencvenakárhány százaléka elment egyenesen, pedig a jelzések elég jók. Nem baj. Végre kényelmesen mehetek. Szép szikla alakzatokat láthatott az a kisebbség, aki a kijelölt útvonalon jött. Egy-két alkalommal meg is álltam fotózni. A piros forrás, és a piros kereszt jelzés találkozását követõen, megint tömegnyomor következett, a 20-as táv legnagyobb kaptatójával együtt, amit már egy kicsit elõbb megkezdtünk. Szép a Vaskapu-völgye. Le kellene vetni egy réteg ruhát, de nincs kedvem megállni. Nagyjából az emelkedõ tetejére érve szétválik a három táv, s a rövid távosok számára megszûnik a tömegnyomor.

Ettõl kezdve élvezhetõ igazán a túra. A napsütésnek köszönhetõen hangulatos rét szélén szaporázom lépteimet. Kis gyerekes csoportokat érek utol. Elég rendesen szedik a lábaikat, nem is olyan könnyû lehagyni õket, pedig mint a végén kiderült, ötös átlagot mentem. Egy kislány idõnként futólépésben megelõzött a lejtõkön, s egészen Vértestolnáig mellém szegõdött, jócskán lehagyva a többieket. Az ellenõrzõ ponton megállt, s bevárta a többieket. Pecsételést követõen a falu szélén mentünk. Ritka szép környezetben helyezkedik el a falu. Nézelõdök, fényképezek. A faluból kiérve nyílt mezõn talpalunk vagy három kilométeren át, de ez sem unalmas, olyan szépek a környezõ hegyek. Utolértem két túrázót, Györgyöt és Beátát. Gyakorlatilag a távok szétválása óta látótávolságon belül voltak, ami nagyon hasonló tempót jelent, így a Bunchu-kúttól együtt folytattuk a túrát. A kút nevét három helyen láttam leírva, mindenütt másként: a kapott igazoló lapon Buncsu-kút, a Cartographia térképen Bunchu-kút, a forrás felirata szerint pedig Bundschu-kút. Az egyértelmû jelzés ellenére csaknem elkevertünk. Itt is igaz, hogy kellõ figyelmetlenséggel bárhol el lehet tévedni, amit az a fiatal pár is igazol, akiket késõbb hívtunk vissza a helyes útra. Nem vették észre, hogy a széles útról, a jelzés egy ösvényre tér.

Beszélgetés közben gyorsan fogytak a kilométerek, s kisvártatva elértük a harmadik ellenõrzõ pontot. Becsatlakozott a 10-es táv, így már többen róttuk az utat, de hol van ez a túra eleji tömegtõl. Kellemes utakon mentünk tovább, s értük el az utolsó pontot a Turul parkolójában. A Turultól nézelõdtünk egy kicsit. Az idõ jó, viszont a levegõ nagyon párás nincs határozott horizont. Elõ sem veszem a fényképezõgépet, úgysem lehetne jó képeket készíteni. Megkezdtük a lefelé vezetõ nemszeretem szakaszt. Most, hogy nem az 50-es távon voltam nem olyan vészes, de azért örülök a végének. A célban sorban állás nélkül megkapjuk a kitûzõt, elbúcsúzunk, s hazafelé vesszük az irányt.

Az idõjárás kellemesnek bizonyult. A 20-as táv szebb, mint az 50-es. Nincs benne monoton szakasz. A tömegnyomor hiánya is kellemesebbé teszi.

A túra ár/szolgáltatás aránya rossz. 500 Ft-ért színes térképes igazolólapot, kitûzõt, kaptunk. Másutt 500/400 Ft-os nevezési díjra azt írtam, hogy korrekt, de ott kaptunk itinert, és emléklapot is, nyilván tartották az indulókat, odafigyeltek rá, hogy mindenki áthaladt e az ellenõrzõ pontokon, s ha valaki elkevert, tudhattak róla. Errõl itt szó sem volt. Itt viszont volt támogató, akinek a molinója kint volt minden ellenõrzõ ponton.