Andezit 30
Mérsékelt sebességgel robog velünk az autó a régihármas elefántcsapdái között, a hangszórókban az Epica énekesnõjének el-elcsuklik a hangja az út határozottabb folytonossági hiányainál. Mellettünk a Mátra körvonala, mint hosszan elnyúló szintmetszet mered a felhõtlen ég felé. Elhagyjuk Gyöngyöst, Hatvant, lassan elmaradnak az ormok mellettünk, szelídebb vidékre térünk. Egyenes térít el az ívelõ fõútról, dombra fel és dombról le, AS-szabvány (ahogy sikerült) szerinti úton követjük a mellékvonal sínpárját, mellettem Kerek repkény diktálja a hátralévõ falvakat és az odáig megteendõ távolságot. Galgagután teszünk egy bónusz kanyart, amely kifejezés szép eufemizálása az eltévedésnek. Bedöcögünk a vasútállomásra, parkolás céljából. A hátul bambuló Patti húgommal felébresztetem a mellette szundikáló Bese öcsémet. Ébredezés közben kocsiban és kocsin kívül várjuk a rajtidõ eljöttét és a rövidesen érkezõ, S33509 számú sebesvonatot. Utóbbi jelzi az indulás idõszerû mivoltát, átzavarom a kényelmeskedõ csoportosulást a rajthelyszínre, összefutunk Vándor Csillaggal és a túra elõtti estén a „Grand Hotel Becske alsó” szolgáltatásait igénybe vevõ Tincával és sétáLós bácsival. A jégcsapok már egészen leolvadtak a hajukról. Sorra kerülünk, fizetünk, mint a katonatiszt, kitöltjük a szükséges adatokkal a szükséges papírokat, majd újabb, tizenhét másodpercnyi sorállást követõen egy vonalkódos rajtidõvel ellátott itinert kapunk. A füzetkében mindenféle információ megtalálható, útleírás, színes térkép, táv- és szintadatok, ismertetõ a nevezetességekrõl. Remek. Kerek repkény kék térképtartója elnyeli az irodát, épp begördülnek laci069-ék, amikor indulni készülünk. Bubunak beígérem, hogy majd utolér, sajnos ez nem következik be, pedig Isten látja lelkemet, nem sietjük el a túrát...
Szalagozás jelét követve trappolunk két kerítés között, megcélozva a falu templomát, ahonnét hamar rövidre zárjuk Galgaguta további részletes tanulmányozását. Utóbbit egy rövidke visszatekintéssel fejezzük be a mai elsõ domboldalról. Tinca ér utol még a faluban, majd lép is el, ahogy megérkeznek sétáLós bácsiék. Az emelkedõn ébredek rá, hogy nem a megfelelõ magasságú síbotot (!) hoztam el, így körülbelül még annyi hasznát sem látom, mint amúgy látnám. Néha zöld kereszt jelzéseket vizionálok magam elé, s valóban. Dombok vesznek körül mindenfelé, majd harsányzöld réten tárul elénk a Mátra nyugati gerince, a Hét vezér koporsója, a Muzsla, az Ágasvár oldalsó tornya. Elég azt mondani, hogy szép? Kizárt. Megelevenedett vindóz-háttér – zöld domb, kék ég – mellett ereszkedünk a völgy aljáig, használaton kívüli gémeskutat hagytak kétkarú mérlegként az út mellett. Aligforgalmú országútra kanyarodunk, elvezet Vanyarcig. Imaház, átellenben ellenõrzõpont, v63-152 és társai õriznek szekérderéknyi pogácsát. Étkezésünk révén megfogyatkozik a készlet, közben Bese öcsém kihasználja az alkalmat a hintázásra. Kék kút, tisza kút, utántöltjük megfogyatkozott tartalékainkat. Séta tovább, egy udvarból stilizált gázpalack vigyorog kajánul. Szirák felé vezetne a Transzcserháti Mûút, mi azonban elhagyjuk egy szimpatikus földúton, távvezetéksort célzunk meg és hagyunk el messzire. Rétek, szántók között baktatunk, vízfolyáson kelünk át. Kellõen régen jártam a Cserhátban ahhoz, hogy elragadtatva bambuljak minden irányba. Mélyúton ballagunk fel egy dombhátra, innét a Mátra kicsit közelebbrõl, kicsit élesebben rajzolódik ki elõttünk. Tágas rétet kerülünk elnyújtott íven, elõttünk a következõ célpont, a Nagy-hegy háta húzódik. Sûrûn szalagozott éles kanyar térít egynyomos, benõtt ösvénykére, feljebb érve kitisztul az út, még feljebb már üde tölgyerdõben követjük a régi szekérút nyomait.
Megérkezik a zöld háromszög, futók trappolnak el súlyos lélegzetvételekkel mellettünk. Bekanyargunk a fák közé, összetúrt talajon trappolunk, jelzéstõl jelzésig ütközve. Aztán hegygerinc, hegytetõ. Vándor Csillagék pontõrködnek és köszönõs sütivel kínálnak. Kikerülve az összes kankalint kilépünk a sziklapárkányra, leírhatatlan szép kilátást kapunk ajándékba észak felé. Nyugaton a Börzsöny, keleten a Mátra és mögötte, a távolban a Bükk, északon a Karancs kéklõ tömbjei láthatóak tisztán, élesen. Elnézegetjük egy darabig, aztán elindulunk. Rögtön vissza is kell lépnem, a síbot begyûjtése végett. Hiányozna a leltárból. Kidõlt fán egyensúlyozunk át, szakadék felett lavírozunk, andezitömlésre csodálkozunk rá. Kõtengerbõl kinõtt fák között óvatoskodunk le, jelzést követünk papírlap helyett és lendülettel rosszfelé kanyarodunk a zöld sávon. Amikor már kellõen sokat emelkedik az út, egy fenyves kezdeténél elõhalászom a Repkénytõl már korábban visszakért itinert, amelybõl hamarosan kiderül a helyes útirány. Vissza az egész. Utolérnek jónéhányan, egy túratárs nemigen akar elõzni, inkább beszélgetésbe fogunk, amelyet végigviszünk a Berceli-völgy oldalán. Bemutatkozunk egymásnak, kiderül, hogy Hobo Bobo topiktársat van szerencsém megismerni. Eltársalogjuk az ellenszélben hosszúra nyúló völgyi szakaszt. Patakot keresztez utunk, itt bevárom a Repkény-Patti-Bese triót, újdonsült ismerõsünk ellép. Némi evés-ivás után folytatjuk a barangolást az intenzív légmozgásban, a Szanda csúcsának a látványa vigasztal a hosszú egyenesért. Megérkezünk Ordaspusztára, meglepõen jó állapotú házak között jutunk a kis telep közepére, bodzaszörppel kínálnak a ponton.
Elhagyunk egy tanyát, lovak legelésznek unottan, egy csõdör az oldalára dõlve fekszik, a légzésen kívül mással nincs elfoglalva. Szegény. Átbújunk néhány lengedezõ mûanyag szalag alatt, árnyas földút vezet a talányos nevû Nelásdpusztára. Két házból áll az egész, az egyiken helyrajzi számmal bõvített házszámot is látni, Nelásdpuszta egy. Akkurátus. Emelkedõre térünk, rét szélén indul élesen balra egy vastag nejlondarabbal jelzett csapás, a túra szalagozása diszkrétebben, de egyértelmûen célozza meg egyenesen a dombhátat. Széles földútra érkezünk, elméletileg becsatlakozunk valahol a zöld sávba, a gyakorlatban nem feltûnõsködnek a jelek, csak a megszokott szalagok lengedeznek a szélben. Délnyugaton a közeli távolban a Naszály háta vehetõ ki a szembefényben, addig bambulok, amíg bele nem sikerül gyalogolnom az úton húzódó, kimosott árokba és rá nem cseklek a gyanútlan Repkényre. Elérjük a Kéktúrát, meredek kaptatón követjük a vár felé. Visszanézve egy hegytetõn érdekes objektum emelkedik a lombkoronaszint fölé. Gyorsvonatként érkeznek Animanó42-ék, majd trappolnak el hegymenetben. Egyre meredekebbé, sziklásabbá válik a kaptató. Lusta vagyok levenni a kabátot, pedig itt – és a túrán egyedül itt – egy kicsit melegem kezd lenni. Inkább lassabban sétálok fölfelé, közben nézegetve az egyre jobban kitáruló panorámát a Berceli-hegy kõbányájával és a távolban húzódó hegyekkel, dombokkal. Repkény kérdez az egyik kéklõ háton lévõ adótorony felõl, az már a Széchenyi-hegy a Budai-hegységben. Ritka tiszta az égbolt ma. Szanda váránál Krieger Istvánék látnak el bélyegzéssel és tetszés szerinti mennyiségû szaloncukorral. Nem utasítom vissza az invitálást. Falatozás közben nézelõdünk: szinte az egész Cserháton körbe lehet innen tekinteni, keleten ismét a Mátra és a Bükk hívogat, de északra már ellátunk az Alacsony-Tátráig, sõt, nagyon távol, nagyon halványan a Magas-Tátra havas csúcsai zárják a tiszta láthatárt. A rövidesen elsuhanó Tibettel és VadMalacékkal váltjuk egymást a tetõn, ideje rákanyarodni a befejezõ szakaszra. Kinézünk a szandai andezitömlés felé, kerítés véd a zuhanástól, tereplépcsõ vezet a susnyán át a megszilárdult lávafolyam aljára.
Visszatérünk az erdõbe, nyiladékokat keresztez az ösvény és egyre csak lejjebb ereszkedünk, közben szorgalmasan falom a zsebre vágott negyed kilónyi szaloncukrot. Darabos állagú mûutat találunk, tábla tiltja a belépést gyalogosan és jármûvel, mellette szerényen virít a kék sáv. Nem is maradunk sokáig a csoffadt aszfalton, völgybe trappolunk le, virágzó fánál érjük el Szõlõkaljapuszta szélét. Átvágunk egy kiserdõn, megérkezünk Becskére, traktort javító helybéliek sandítanak ránk kíváncsian. Megérkezünk a Vadász Presszóba, helyben nyomtatott oklevél és híresen szép fémjelvény a díjazás, továbbá kapunk egy-egy ideiglenes BTHE rendezvénykártyát. Kávézunk, teszteljük a kocsma mögötti fagyizóban mind a kettõ fagyitípust. Induláskor még éppen sikerül találkozni a Gyõri Péterékkel együtt érkezõ Bubuval, de sokáig nem maradunk, el kell érni a vonatot. Elválunk a Kéktúrától, tábla igazít útba, miszerint Írottkõ már csak 712 km. Jó tudni. Elhosszantolunk a forgalmas mûút szélén, biztatom a tesókat, hogy valóban létezõ megállóhelyre megyünk. Inkább utóbb, mint elõbb, de még idõben meg is érkezünk. Meglepõen nagy tömeggel találkozunk a világvégi Becske alsó megállóhelyen, a papírforma szerinti kék négyzet helyett egy fán õsréginek tûnõ kék keresztet találok. Tincáék nosztalgikusan mutatják éjszakai szálláshelyüket, aztán megérkezik a 297-es Bzmot és mellékkocsija, a szerelvényt egészen a távoli Galgagutáig vesszük igénybe. Megígértem sétáLós bácsinak, hogy eltussolom a vasútszakmai hûtlenségemet, ezért itt be is fejezném: köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és a túrázás iránt késõn, de egyre lelkesebben érdeklõdõ testvéreimnek. Köszönöm Matécz Péternek és a BTHE-nek a rendezést és természetesen a Nyájas Olvasónak a beszámoló elolvasását!
-Kékdroid-
Képek |
