2011. 04. 10.
Üdv Mindenkinek!
Régóta vágytam egy, a Ság-hegyet és környékét felölelõ túrára, és lõn!
Fejér megyei lévén,a túra elõtt megaludtam Szombathelyen,hogy fitten-frissen érkezzek reggel 7-re Nagysimonyiba.Másnaposan sikerült...Sportszerû nehezítés...
Már induláskor összebarátkoztam egy kedves túratárssal, akivel végig beszélgetve tettük meg az utat. Köszönöm neki a jó társaságot, remélem, még összefutunk!
A Kemeneshát gyönyörû így tavasszal, a Nagysimonyi feletti szõlõs-gyümölcsös a japán cseresznyevirágzás-ünnep hangulatát árasztotta. Az öreg présházak hangulatosak, a terep könnyû. Aztán eltévedtünk. Az arany-hegyi bányánál nem figyeltük a jelzést, de visszamentünk és meglett. Igazi vaddisznó-paradicsom ez a rész, amit a jÄgerek is tudnak, volt vagy tíz vadles. A földalatti gázvezetéknél az itiner pontosabb volt, mint a térkép, betudható ez az 1:60000-ers léptéknek is.
Kemenesmihályfára érve két gyönyörû, továbbá jó állapotban lévõ kastélynál vezetett el utunk, a Vidos-kastély és az Ó-Vidos kúria mellett. Maguk a települések rendezettek és tiszták, hangulatosak.
Kemenessömjén: a kocsmánál egy kenelben két elnyûtt kutya, egy kuvasz és egy nénetjuhász-keverék "üdvözölt" minket, majd egy kicsit továbbmentünk, de a majornál visszakevertünk a Berzsenyi-présházhoz. Sajnos, nem volt nyitva, de a bejáratnál személyesen Berzsenyi úr várt minket:-) Aztán kiderült, õ a szervezõ, és Milka-csokival kedveskedett. Mesélte, már Thirring Gusztávnak is nézték. "Szólíthatom Gusztinak?"
Másnaposságomra tekintettel nem látogattuk meg a söntést, inkább átgyalogoltunk a Sárgán Cellbe. Itt inkább a Ság-hegy látványa az érdekes, eléggé monoton a tehénút. Cellben megtekintettük a Pálos romokat, aztán a betonút szélén irány a Ság.
Itt éreztem, hogy kellemes vízhólyag képzõdik a jobb talpamon, a betonon gyaloglás miatt. Meg a szél is rendesen dobált minket. A Krisztina-csárda, és tulajdonosának kedvessége aztán kárpótolt mindenért:-) Bõ fél órát idõzünk ott, de kellett.
A Ság-hegyrõl csak nimbuszokban lehet beszélni. Elég annyi, hogy egy nap se elég rá. Az ep-nál kaptunk almát, öreg, ráncos és édes volt, mint egy nagymama. Aztán le, irány nyugat, a Belsõ-hegy! Visszatekintve a Ság csúcsa olyan, mint egy zöld mini-vulkán, még sosem láttam errõl az oldalról. A hegy uralja a környezõ tájat, és egyike azon emberek által átformált tereptárgyaknak, ami mégis jól sikerült. Minden arca más, körbe kell járni!
Mesteri: kedves kis falu, bár épp a Monta Rosá-ról beszélgettünk áthaladás közben. A földút közepén hevert egy döglött kandúr, feltehetõen nem természetes halállal halt.
Újra földút, aztán a kápolnánál egy kedves szervezõ várt, finom hûsítõ nedûvel és cukorkával. A Belsõ-hegy szintén vulkáni eredetû, észak felé nyitott kaldera, középen szántófölddel és gémeskút-rommal. Tehán anno legelõ volt a közepén, most meg ehetjük az ír marhahúst. Nagyon hangulatos hegykoszorú, egy száraz Tihanyi-félsziget. Körben kis pincék, harsogó zöld vetés, és egy rózsaszín présház, hatalmas cseresznyefával, a háttérben rózasaszínen virágzó barackfával. Számomra ez volt a nap fénypontja.
A túra vége sajnos monoton, Sitkén nem találtuk meg a csapot, egy kedves helybéli viszont megtalált minket falatozás közben, de ittasságához mérten igen kedves és kultúrált volt. Ez amúgy jellemzõ mindenkire ezen a vidéken!
Nagyjából Sitkén ébredtem rá, hogy rakétával kilõve sincs meg a vonatelérés részemrõl, úgyhogy inkább csak a vége-beton leküzdése miatt szaporáztuk lépteinket. Nagysimonyiban aztán hatalmas ivászat következett -az utcai kék csapból! Hideg, friss víz, ennél jobb nincs!
A célban a kedves szervezõk málnaszörppel és zsírosdeszkával kedveskedtek, emléknapot és jelvényt is kaptunk. Végül is 3-ikként értünk be holtversenyben:-).
Még a hazautan is kalandos volt: az erõs szélben leszakadt a vezeték a GySEV-vonalon, ezért kerülõ útirányon, Cell felé jött az ícé,tehát egy nap alatt háromszor voltam Nagysimonyiban, és gyönyörködtem a Ság-hegy és a környezete látványában. Megérte! Viszlát jövõre!
u.i.:a szervezõk csalódottak voltak a kevés induló miatt, mindössze 24-en neveztek a 35-ös távra. Pedig érdekes túra, ne hagyjátok ki legközelebb!
D.Á. |
