Túrabeszámolók


Téry Ödön emléktúra 50/25/20

ZETúra éve: 20112011.04.02 20:58:34

Téry 20, avagy egy rövid délelõtti séta


Negyed nyolc körül szállok le a villamosról a hûvösvölgyi végállomáson, jónéhány ismerõs túratárssal együtt. A nevezés gyorsan megy - két A6 méretû cetli összetûzve: az egyik a nevezési lap, a másik egy "õs Kinizsis stílusú"  pecsételõlap - az elõbbit leadva megkapom az "itinert" - végülis a K- majd némi piliscsabai séta Klotildligetig a túra elsõ fele, úgyhogy tényleg fölösleges lett volna kettõ mondatnál többet írni errõl a szakaszról :-)

Indulási idõnek fél nyolcat írok a lapra, van pár percem, ismerõsökkel váltok pár szót, aztán nekilódulok, keresztül a vasút alatt, majd a sétányt követõen hooooosszan aszfalton. Laci indulás elõtt invitált, hogy tartsak vele - itt egy darabig együtt megyünk. A templomnál most nincs esküvõ - na ja, kora reggel van :-)) Van viszont nagyon kellemes idõ - remélem, az idei évre ez lesz a jellemzõ....

A Remete-szurdok elõtt a pont pont ott van, ahol két évvel ezelõtt is volt, úgyhogy már rutinosan szólok egy futó után, hogy ha bélyegzést szeretne, akkor ne menjen tovább :-)

A szurdokban érezhetõen hûvösebb van, mint úgy általában mindig, a patak pedig ha nem is nagyon erõteljesen, de azért illendõen szép vízhozammal folyik - persze a tavalyi Meteorhoz képest sehol sincs, úgyhogy száraz lábbal át lehet rajta kelni... A bicajosok persze nehezebb helyzetben vannak, de úgy nézett ki, hogy õk is sikeresen veszik ezt az akadályt. Elindulok tempósab fölfelé, Lacitól is elköszönve, hiszen õ egy órával késõbbi vonatot célzott meg.

Felérek, szuszogós, persze, de azért simán megy egyben a kikapaszkodás, meg után a "levezetõ" normál emelkedés :-)

Nagykovácsi elõtt a természet hívó szavának engedve teszek egy rövid kitérõt, úgyhogy mire visszaérek a jelzésre, Laci utól is ér. Rövidesen érkezik a S- jelzés jobbról, majd jön a két, jól ismert sáros-kerülgetõs rész, ahol teljesen korrekt doronghidacskák készültek, úgyhogy "menetbõl" simán vehettük ezeket az akadályokat is.

A Muflon zárva, Laci azért megáll faltozni - én másodszor is elköszönök tõle, és szaporázom a lépéseimet - jó lenne 4 órán belül beérni, hogy a vonat elõtt legyen pár percnyi idõm.

A szénásokra fölfelé jó dolog gyalogolni, pláne, ha nincs tikkasztó hõség - szerencsére még nincs, úgyhogy igen rendes tempóban haladok. Itt-ott ibolya nyílik, majd a sorompó után nem sokkal szólok az erre tévedt bicajosoknak, hogy nem biztos, hogy jó helyen járnak... Megköszönik, és elindulnak visszafelé - így is lehet kerékpárral túrázni...

A levegõ friss, a táj még így, tavaszelõn is lenyûgözõ, a pont a szokott helyen, bélyegzés, aztán a majdnem utolsó emelkedõn csúcstámadás :-)

Mennyire más körülmények fogadtak itt Budai trapp idején, vagy akár a Piros-on... A szél picit fújdogál, de ez már az a tavaszi verzió :-)

A Kõris-völgy is egészen más arcát mutatja -szerencsére- mint bõ egy hónapja - bõven van már hóvirág, az út mentén pedig a szorgos favágók munkája nyomán nem túl régen darabolt rönkök pihennek, és árasztanak nagyszerû illatot.

Már majdnem elkezdtem magamban a favágókat is dicsérni, hogy az utat szabadon hagyták, amikor a K+ csatlakozásánál balra tartó utunkat bizony-bizony a földön fekvõ rönkök keresztezték - mindegy, óvatosan átlépkedek rajtuk, aztán a meredekebbé váló lejtõs részen picit kocogósra fogom. Egy érdekesen nõtt fa azért megállásra késztet - jó lenne tudni, hogy a természet hogyan alkot ilyeneket? Piliscsabáig kocogósan haladok, aztán aszfalt, fõút... Az itinert meg az órát nézve esélyes a 4 órán belüli teljesítés és ezzel a korábbi vonat elérése - a felüljárón megállok egy picit, lentrõl túratársak érdeklõdnek, hogy van-e itt pont - tudtommal nincs, mondom, aztán tovább indulok lefelé a lépcsõn, aminek az aljánál egy nagyományos vödör van felakasztva szemetes gyanánt - nem hagyom ki a "lehetõséget", és az út közben itt-ott felszedett, vélhetõen túratársak által véletlenül elveszített csokipapíroktól megszabadulok.

Innen egy szép fasorral szegélyezett utca következik, picit emelkedik, és nem, nem az elsõ, hanem a második utcán fordulok jobbra, ott, ahol kell, majd kocogósra fogom... Aztán a távolban feltûnik a vasút - jól állok, bõven lesz idõm az elvileg 11:48-as vonatig.

A célban a díjazás mellé egy üdítõre vagy teára beváltható bón jár a kitûzõ és oklevél mellé - tea helyett inkább buborékos üdítõt választok, majd kényelmesen kisétálok a vonathoz.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)