LEPKE 40
Sokat nem kellett gondolkodni, hogy hova megyünk a hétvégén túrázni, mert ezen a szombati napon csak a Lepke teljesítménytúrát rendezték az országban. A szokásos péntek esti szervezkedés során lebeszélt forgatókönyv (plusz egy kis csúszás) szerint indultunk szombat reggel Vonyarcvashegyre. A viszonylag késõi indulás miatt nem rajtoltunk korán. 9 körül értünk fel és 9:15-ös rajtidõvel vágtunk neki a 40-es távnak 3-an; Évi, Csabi meg én. Két másik utastársunk, Ágota és Imre a 25-ös távot választották. Hogy ne kelljen sokat várniuk ránk a végén, megbeszéltük, hogy haladósra vesszük a figurát. Ez sikerült is J de erre késõbb visszatérek.
Szóval 9:15, rajt. Az elsõ pontig egy kisebb emelkedõt kellett leküzdeni a Berzsenyi-kilátóig. A 4,8 km-t le is tekertük egy 6,4-es átlaggal. Évire vártunk 2 percet, addig én kiláttam. Pecsételés után indultunk is tovább. A 2. pontra hamar odaértünk. Meg is lepõdtünk hogy már elment 11 kilométer. Itt kicsit rontottunk az átlagon, mert kajapont volt. Jól belaktunk zsíros kenyérbõl, meg isteni finom, meleg teából. A térképrõl látszott, hogy jövünk még ide vissza. A következõ pontra leereszkedve, nem húztuk az idõt, siettünk tovább. Ez a szakasz meglepõen száraz volt, ahhoz képest milyen lehetett volna. Reggel sokat töprengtem, hogy cipõt húzzak, vagy bakancsot. Végül cipõre esett a választás, érthetetlen módon, mert otthon szakadt az esõ. Viszont utólag, a túrán nagyon nem bántam meg, hogy cipõben jöttem, mert szinte egyáltalán nem volt sár. A pálya haladhatósága miatt kicsit le is szakítottam Csabiékat. Gondoltam a következõ ponton megvárom õket, de ott meg pécsi ismerõsöket értem utol, akik pont indultak tovább, így velük tartottam. A következõ, 6 ep. nem volt messze, de ez is egy kilátó volt. Ebbõl sejtettük, hogy lesz egy kis szint. Nem is volt hosszú, viszont elég meredek. Itt lemaradtak a Szilárdék is. Gondoltam, fent tényleg megvárom már a Csabiékat, de ez most sem sikerült, mert most engem értek utol. A szomszédból egy helyi ismerõs érkezett a pontra, R. István. Mivel már régen találkoztunk, úgy döntöttem, hogy velük megyek. Egy zalaegerszegi sráccal ment együtt. Kérdeztem, hogy-hogy ilyen késõn indultak. Erre õk: Reggel elõször lefutottuk a 25-ös távot! Hát ehhez csak gratulálni tudok! Rudit ismerve, sejtettem, hogy nem fogunk lassan menni. Egy picit bele is futottunk a lejtõkbe, de alapból is szedtük a lábunkat! Mivel Rudi helyi gyerek, nem is kellett néznem a térképet, ezért nem is maradt annyira meg az útvonal. Egyszer csak azon kaptam fel a fejem, hogy visszaértünk a reggeli kajapontra. Itt ugyanaz a finom tea és a zsíros deszka várt. Ez jó volt! Mivel eléggé fújt a szél nem ücsörögtünk sokat. Már csak 10 km és bent vagyunk. A táv valamivel rövidebb lett a kiírtnál, mert a végén levágtak egy szakaszt fakidõlések miatt. Volt még egy-két pont, az utolsó a Kitaibel-kilátónál volt. Itt kicsit gyönyörködtünk a ködös, de így is szép kilátásban. Innét már csak le kellett ereszkedni a célba.
Reggel Csabival beszéltük, hogy ha 5-re beérünk az egész jó, mert akkor mentünk egy 5-ös átlagot és akkor még idõben el tudunk indulni haza. Hát nekünk sikerült 3:20-ra beérni. Ezt akárhogy is számolom 6 feletti átlag. Hát nem csalódtam Rudiban! Évire és Csabira sem kellett többet várni 20 percnél. Így 4-kor már indítottuk is az autót. Néha kell egy haladósabb túra is.
Az ellátás kifogástalan volt. A hozott kajából a célban ettem elõször. A pálya meglepõen jó volt. Az idõ lehetett volna picit jobb is, de ez nem húzta le a túra hangulatát.
Az egyetlen dolog, amibe talán bele lehetett volna kötni, az a rajtoltatás volt. Lehetett volna külön sorban indítani két távot, mert rengetegen voltak és viszonylag sokat kellett várni. De ez eltörpült az egész túra rendezése mellett.
Köszönet mindenért a rendezõknek.
Dpeti |
