Szuadó – Túra a medvehagymák országába
Örömmel tölt el, hogy ismét túrabeszámolót írhatok. Ez évben elõször voltam túrázni a hétvégén.
Lélekben belülrõl nagyon is vártam, készültem, hogy ismét a hegyek közt legyek. Érezzem a szellõt az arcomon. Az erõt a lábamban miközben a hegynek fel és lemegyek.
Tavaly már voltam a Szuadón. Így ismerõs volt a rajt és talán az útvonal is.
Sikerült az idén korán elindulni. A táv kezdõ túrának kiváló, mert csak 44 km. Nem is mertem gondolni rá, hogy nem tanácsos megfázva minden alapozás nélkül neki vágnom. Így már az elsõ lépéseknél mikor a jobb térdembe nyilallt a fájdalom csak arra tudtam gondolni, nem szabad, hogy fájjon.
Még kopár erdõ fogadott. A halas tavat egyre vékonyodó jég burok feddte. Kissé hûvös volt még a reggel, de ahogy jöttek az emelkedõk és a kilométerek úgy vettem lefelé széldzsekit, a pulóvereket.
A Mohosi-kis kútnál volt az elsõ EP. Már vártam következõ szakaszt. Szeretem ezt a részt. A Panoráma úton haladt az út. Balról szép rálátás van Cserkútra és Kõvágószõlõsre. Hol napsütötte hegyoldalban ment az út hol árnyék fedte az oldalt. Hol kis fenyõerdõn keresztül hol cser-tölgyes erdõn kanyargott. Van, hogy fenyõ tûlevelein vagy moha zöld pázsitján lépkedtünk. Ahogy közeledtünk a Babás szerkövekhez egyre jobban lehetett érezni a szelet. A pontnál már legszívesebben sapkát vettem volna. Nem lehetett ellenállni az óriás szikláknak hogy ne másszak fel rájuk. Azért nem vagyok még oly bátor, hogy kiálljak a szélére, de kezdetnek ez is jó volt.
Sasfészek felé vettük az irányt. Úgy emlékeztem, hogy egy kemény hegymenet, de most kellemesen csalódtam. Most is lenyûgözött a szinte függõleges a 20-23 méteres homok sziklafal látványa. Igen, itt is volt egy kis sziklamászás csak nem nekem.
Az EP a Zsongor-kõ elején volt. Még csak távolról csodáltam a szép panorámát. De most megéreztem milyen kiállni a vaskorláthoz. Nem is tudom mitõl tartottam eddig. Csodás érzés volt és nem is volt veszélyes.
A megfázásom ellenére éreztem a levegõbe a medvehagyma illatát. Nem is számítottam rá hogy már tudok szedni is. Hiszen most egy kicsit tovább is húzódott a tél. Óvatosan szedtem, hogy ne sérüljön a kis tavaszi méregtelenítõ.
Még hó foltok voltak az ösvények mentén. De a tavasz elsõ hírnöke még virágzott. Egyre több rövidszárú kankalin bújt elõ a levelek közül. Igen szép hosszú út vezetett a forrásig Egyre több medvehagyma volt szinte szabályosan elrendezve. Az EP után kissé meredek oldalban haladtunk így meg-megcsúszott a csapat a sáros úton. Arra jó volt, hogy nem lehetett elmenni észrevétlenül az illatos hunyor mellett. Gyorsan leértünk az Orfüi tóhoz.
Sok embert kicsalt a szép napos idõ. A malomnál még fából készült lábbal hajtott esztergagépet is láttam. Talán nem kellett volna annyit idõzgetni, mert így nem volt idõ a korábban betervezett Pécsi-tó körbe kocogásához. No, majd egy másik alkalommal.
A Lóri kulcsosháznál volt a 30-as és 40-es táv szétválasztója. Zsíros kenyér és tea után most már számomra ismeretlen utakon haladtam tovább. Egyre nagyobb lett a sár. Pedig késõbb még több lett.
Egészen szép a sikondai rész. Nagyon szépen ki van építve. Hangulatos a kis tó. A felfelé vezetõ sáros meredek meg egy kis kihívás volt. Igen, oda kellett figyelni hová lépünk, mert a nap ereje nem tudta még felszárítani az utakat.
Korábban már voltam egyéni akcióban a Melegmány-völgyben a mésztufa lépcsõknél mely hasonlóan szép, mint a Szalajka-völgyi vízesés, de a Mánfai kõlyuknál még nem jártam.
Így a Zsidó völgy bejáratánál, a barlangnál ismét elidõztünk egy kicsit. Az itiner úgy írja impozáns látvány. Tényleg jó kifejezés rá. Már érezni lehetett a barlang hûvösségét távolról. A természet egy folyosót alakított ki a bejárathoz. Egy kicsit felfedeztük a „talált kincset”.
Jó volt egy kis töltõdés élményekben, így könnyebb volt a saras dagonyázós úttal megküzdeni.
Lápistõl már ismerõs volt az út. Így kellemesen néha kocogva érintettük az utolsó pár EP-t. Még szintidõn belül beértünk a célba. Kellemes hangulat volt a Teca mama vendéglõjében.
Nagyon örülök, hogy ismét túrázhattam. Egy érdekes érzést vált ki ez a fáradság. Másnap egy kicsit szaggatottan jártam. A csípõm megérezte. De mégis az jár a fejembe a következõ túrára már készülni, kell. Nemcsak lélekben. No, megyek kocogok egyet ebben a jó idõben.
| 