Bükki Kilátások 2011
A szilvásváradi vasútállomás a MÁV fénykorában talán fogadott már magába több embert, de a társaság összetétele a célt tekintve talán nem volt még homogénebb. A hely megtelt azokkal, akik a Bükk csúcsain keresztül készültek átkelni a másik oldalra Felsõtárkányba.
A túrára nevezés a stábnak köszönhetõen ripsz ropsz lezajlott. Jómagam viszonylag kései indulást terveztem, de amikor már túlságosan irigykedve pislogtam a különféle módokon melegedõ rendezõket, és az arcomra fagyott a mosoly, nekivágtam a távnak. A Bácsó-völgyet jól futhatóvá varázsolta a hideg én viszont a sapkát a fülemre, a ruhaujjat pedig a kezemre húztam. Ezt a trükköt Bear Gryllstõl lestem el. Õ akkor cselekedett így, amikor beszorult a hûtõszekrénybe (vagy hûtõházba?). Egy szó mint száz kutya hideg volt. Gondoltam, elkezdek, fényképezgetni, de a fotómasina digitális csigaként kezdett el viselkedni. Bekapcsoláskor kidugta az objektívjét, majd szembesülve a kinti világgal visszahúzta azt a jó meleg csigaházba. Berámoltam a cumót a gúnyám alá, remélve, hogy így talán magához tér a benne rejlõ delej. Az út szépen emelkedett és vagy a gravitációval vívott egyoldalú harcnak, vagy annak köszönhetõen, hogy közelebb kerültem a naphoz, már kevésbé fáztam- Ellenére annak, hogy az úton egyre több hó folt bukkant fel. A gerinc-utakról táruló látvány feltöltötte a lelket, de annyira azért nem hogy szabályos ollózással íveljek át a bedõlt fák fölött, mint az ironman cimboránk gondolta rólam (állítása szerint). A Kelemen széke után lejtõ, majd következett az egyik kedvenc emelkedõm a Katona síroktól felfelé. Itt szinte pár méteren belül beléptünk a Gyed Maróz földjére. Mínusz fokoktól tartósított kemény, vastag hóréteg, karácsonykor sem volt ilyen. A futás viszont jól esett rajta, az Õr-kõ réten még útba igazítottam egy srácot, aki a tuti itiner dacára épp az ellenkezõ irányba indult volna, majd fel az Õr-kõ csúcsára. Fenn találkoztam Balázzsal, aki éppen nagyon taktikusan a szénhidrát készletek feltöltésérõl gondoskodott. Majd nézelõdés után irány vissza. Ez nem volt éppen lassú folyamat, de eléggé kontrollálhatatlan. A második buhanás után már megfontoltabbá váltam. Reméltem, ezzel ki is pipálhatom az aznapi esés adagot, de kicsit késõbb még bemutattam a nagyérdemûnek egy Nap-üdvözletét. Mérsékelt sikerrel. Az út a kék jelzésen elég kalandos volt. Többnyire jó minõségû hóban kocoghattunk, de néhol voltak sunyi részek, ahol semmi akadály nem adódott eltekintve a jégfoltoktól, amelyek sehol máshol sem voltak csak az ösvényen. Ettõl eltekintve tényleg jól lehetett haladni. Vagy az ördögszántással történt valami, vagy én kezdek rutinossá válni ugróiskolában. A Cserepes-kõnél a pontõrökre bíztam a fényképezõmet. Eddigre már feladtam a próbálkozásokat, akkor pedig minek fityegjen az övemen. Vicces, hogy tavaly a no-name akkumulátorokkal semmi gondom nem volt, most betettem a tutikat, és tessék. Igaz tartósak, de a hideget nem szeretik. A Cserepes-kõ után ismét találkoztam a sráccal, akit az Õr-kõ rétnél útba igazítottam. Most is hajlott a szavamra és beállt mögém. A kilátó ponton pazar volt a panoráma a párás levegõ ellenére is. Ide vissza kell jönnöm jó idõben is. Ilyenkor mindig megfogadom aztán…. A terep egyébként nagyon változatos volt annak függvényében, hogy éppen északi(bb) vagy déli(bb) oldalon haladtunk. Az elõbbinél fagyos levegõ, hó és jég fogadott a másiknál langy lég és némi sár. Mindez kb. ötpercenkénti változásban. Így mentem át az Õserdõn, és így értem a Tar-kõhöz is boka fölötti hóban. Itt a pont áthelyezésre került, és bevallom a csúcsra már ki sem mentem, mert ránézésre teltházasnak látszott a kilátópont. Tovább haladva folytatódott a hol hó, hol nem hó játék (bár inkább a hó volt a mérvadó), de a Bükköt átszelõ mûútra kiérve leesett az állam. Az utat 10-15 cm-es hó fedte, a fák roskadoztak a fehérségtõl. Legutóbb karácsony tájékán láttam hasonlót, lelki füleimben már csilingeltek is a száncsengõk. Ünnepi hangulatban kocorásztam tovább, míg a fennsíkra érve pár méteren belül eltûnt a varázs. Igaz csak azért, hogy egy másiknak adja át a helyét. Itt verõfény, kék ég és zöldellõ rét volt a látvány. A hõfok tavaszias, illetve a thermo ruhában már közel nyárias. Váltottam pár szót Kerékgyártó Petivel, aki szintén feldobottan rótta a kilométereket. A következõ pont elõtt egy debreceni sporttárs, majd személyesen Tiberius jött szembe velem, mosolyogva, mint mindig. A ponton meleg tea és terülj asztal várt az elõbbivel éltem is. Továbbhaladva egy darabig még csodálhattam a napfürdõzõ Bükk fennsíkot. Majd egyre ritkábban havon taposva értem utol a korábban látott túratársaimat és érintettem a Keskeny bükki pontot. Itt érdemes volt megnézni a mûút kanyargó szalagját, a kedvenc bringás helyemet. A Pazsag felé haladva elkönyveltem, hogy végképp kiszakadtam a télbõl, de azért akadtak még tötyörgésre késztetõ jégfoltok bõven. Tovább haladva a frissen festett jelzéseken ismét át- és visszamászhattunk a kerítésen. A kettõ közt félúton még mindig ott fityegett a kabát, amit pár éve valaki a kerítésre akasztott. Úgy emlékszem anno sötétkék volt, most már egyenruhát készíthetnének belõle a lila sasok. Az út továbbra is jó tempót tett lehetõvé, a Füzér sziklák tövében vettem észre, hogy egy óra alatt értem le a fennsíkon lévõ turistaháztól. Jó dolog a downhill futás, de ennyi már a jóból is sok. Némileg a változásra vágyva értem az Ódor mászás aljához és kezdtem neki a felfelé icikézésnek. Most sem ment túl könnyen majd 20 percbe tellett mire az Ódor csúcsára tébláboltam. Hol van már a karácsonyi hangulat. Az emelkedõt mászva kutya melegem lett, miután kizippzároztam minden lehetségest lekaptam a búrámról a thermósapit. Az Ódornál telített asztal várt, elõször azt hittem meglepetés a rendezõk részérõl, de hamarosan a kínálatból rájöttem, hogy barlangászok barlangászkodnak õk pedig „tudnak élni”. A Völgyfõ-ház felé haladva friss erdõirtáson keresztül visz a nyom. Sajnos az ott ügyködõket eléggé hidegen hagyja a turizmus, vagy legalábbis a keskeny kitaposott nyomra húzott gallytömeg ezt sugallja. Biccentettem a srácoknak, hadd lássák az amatõrök mi is az igazi tarvágás. A rendezõket dicséri, hogy ideiglenes jelzések kihelyezésével segítették az áthaladást ezen a kritikus ponton. A Völgyfõ-háznál Viktor cimboránk ismét terülj asztalt rittyentett az utolsó szakasz tiszteletére. Itt értem utol Gyurit, aki nem tudott ellenállni a kísértésnek. A következõ szakasz a Török út. Jól futható lankás rész, amelyet a tavaszias légkör remekül alkalmassá tesz az addig kb. tiszta cipõk összekoszolására. A Vasbányánál új ellenõrzõ pont, majd 2 km hosszú lejtõ futás egészen a tárkányi tóig, és ott a cél. A sürgõdõ rendezõk mellett a célban vár a párom és Bócika. A bogrács felõl gomolygó illatok beindították a pavlovi reflexeket. Személy szerint nekem ez a hely jobban tetszik, mint a tradicionális Várkút. Bár ahhoz is kellemes emlékek fûznek, a tópart spirituális jelentõséggel bír számomra. Pazar túrában volt részünk, az idõjárás a sokszor változó szélsõségek ellenére nagyon kegyes volt hozzánk. A kilátó pontokon ezúttal valóban igazi panoráma tárult elénk ellenben néhány korábbi alkalommal. Ismét rendkívüli túra volt a Bükki Kilátások itt a helyem jövõre is. |
