Mátrahegy 30
Kiírás szerinti táv: 32,44 km, szint: 1436 m.
Kevéssel 7 óra után érkeztünk a rajtba a Mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskolához Zsombor fiammal. Nagyon jól szervezett rajtprocedúra után 7:25 került rajtidõnek az elegáns itinerre. Az itiner rendkívül részletesesen tartalmazta a mai napra elrendelt útvonal adatait. Ismerve a Mátra kiválóan felfestett turista jelzéseit könnyûszerrel, kétségek nélkül lehetett tájékozódni.
Mire felértünk az elsõ ellenõrzõpontnak otthont adó Muzsla-tetõre teljesen átmelegedtem. A száraz, fagyos talajon nagyon jól esett a mozgás. A kristálytiszta, hideg levegõt szinte harapni lehetett. A tetõrõl pompás kilátás nyílt a Mátra nyugati hegyláncaira.
Továbbindulva nemsokára elértünk a bõvizû Rákóczi-forráshoz, ahol elvált a 40-es és a 30-as távon indulók útvonala. A kanyargós, keskeny turistaút egyenletesen emelkedett Mátraházáig. Útközben elhaladtunk a Hanák Kolos emlékoszlopa mellett. Az utat itt-ott jégpáncél borította. Amennyire az utat kísérõ cserjék megengedték az út szélén lépdeltünk, mert ott nem volt annyira csúszós. Emlegettük is a fiammal, hogy talán érdemes lett volna magunkkal hozni a túrabotokat. Mátraházán megkaptuk a második pecsétünket és szemünket a piros sávra hegyeztük ki, mely a továbbiakban sokáig útitársunk maradt.
A Vörösmarty turistaházig gyönyörû bükkösben haladhattunk, mely alatt összefüggõ fehér hótakaró járult hozzá, hogy jókedvünk teljes lehessen. A turistaháznál átváltottunk a 24-es mûút másik oldalára. A Mátra-nyeregnél elágazott a P- és a K- jel. Örültünk, hogy most nem kell megmásszuk a sok szép emléket adó Csór-hegyet, hanem a mûút szélén haladva követtük a P- jelet. Tudtam, hogy a második jobbos után figyelni kell, mert a turistaút bevált az erdõbe. Itt figyelmeztettünk is egy fiatal párt, akik simán túlmentek a letérõn. (Könnyû annak, aki tudja.)
A parádsasvárra vezetõ úton mozgó ellenõrzõpontot jelzett az itiner, melyet hamar elértünk és begyûjtöttük a 3. pecsétünket. Immár tavaszi hangulatú, enyhén lejtõs volt az utunk. Amikor megláttuk a Kastélyhotel lenyûgözõ épületét, már tudtuk, hogy pár lépés és pihenhetünk egyet a következõ ellenõrzõpontnak helyt adó Autós Büfében. Bent jó meleg és terülj-terülj asztalka várta a túratársakat. A bõséges választékból jómagam kolbászzsíros kenyeret, lila hagymát és csalamádét választottam. De lehetett választani fehér zsírral megkent kenyérbõl és hihetetlen sokféle ízû lekváros kenyerek közül is. E bõség láttán meg is jegyeztem, hogy érdekes módon, a teljesítménytúrákon még nem találkoztam azzal, hogy sovány tejbe szórt müzlivel kínálnák az erdei vándorokat. Állítólag erre nemigen van igény. (sic.)
A Büfébõl kilépve megindultunk a Sós-csei tetõ felé. A Rákóczi úton szemben már jöttek a 40-es távon indulók leggyorsabb lábú képviselõi. Köztük sok ismerõs arcot fedeztem fel. A tetõn zsírkrétával kellett igazolni magunknak, hogy ott jártunk. Fényespusztánál kereszteztük ismét a 24-es utat. A mûúton való átkelés után kicsit ijesztõnek tûnt az emelkedõ, de szerencsére csak az eleje volt húzós, utána nagyon jó tempót lehetett menni az egyenletesen emelkedõ, kanyargós úton egészen Parádóhutáig. Parádóhután ismét bélyegeztünk, feltöltöttük vízkészletünket (no nem a Clarissza-forrásból, hanem a közkútról. Persze, aki szereti ezt a különleges csevice-vizet az azt is megtehette).
Innen kezdõdött a mai nap legemberesebb szakasza a Kékes meghódítása. Lehetett tudni, hogy a következõ pár km nem lesz könnyû, már csak azért is, mert 700 m szintkülönbség rejtõzik benne.
A Pisztrángos-tóig viszonylag egyenletesen, de határozottan emelkedett. Viszonylag könnyen leküzdhetõ volt, de azért jól fogyasztotta az erõnket. A Pisztrángos-tónál egész jó piknik hangulat uralkodott. Itt csatlakoztak hozzánk a 20-as távon indulók is. Ez a hely alkalmas volt az erõgyûjtésre a ránk váró nagy emelkedõ elõtt. Amikor aztán megindultunk, a filmekbõl ismert alaszkai aranyláz hangulatát élvezhettük, ahol egyes sorban, az egyre vastagodó hóban küzdött elõre fiatal és idõs, férfi és nõ. A szikrázó napsütés tette még hangulatosabbá a szakaszt. A Gabi halála emlékhelynél kevesebben, a Sötét-lápa-nyeregnél többen újra megpihentek. Tudtam, már csak karnyújtásnyira van a csúcs, ezért további haladásra ösztönöztem magam és fiam. A gerincen haladva a napsugarak csodálatos fényjátékot játszottak, sõt már némi melegséget is lehetett érezni.
A csúcson lévõ étteremben nagy volt az élet. A pecsételés után, kényelmesen ülve megettük a kapott szolgáltatást, az almát és az életmentõ forró teát. Gyakorlatilag hátradõlhettünk, mivel majdnem három óra volt még a szintidõnkbõl és már csak 8 km-ünk volt hátra. Jót pihentünk és elindultunk az utolsó szakaszra. Kb. 700 méteres tengerszint feletti magasságig, hó borította a tájat, majd lejjebb már igazi tavaszi hangulat fogadott bennünket. Gyorsan ereszkedve értünk be Mátrafüredre. Az olvadásnak köszönhetõen a végén volt egy elhanyagolható mértékû saras szakasz. Az utolsó métereket aszfalton tettük meg az iskoláig, a reggelrõl már megismert útvonalon.
Igazán jól jártunk mi túrázók, mert egyetlen nevezési díjért kettõ túrát is kaptunk. Egy hamisítatlan téli túra után az utolsó 5-6 km-en napsütéses, madárcsicsergõs, tavaszi élményekkel gazdagodhattunk.
A túra végén kicsit felkaptam a vizet, ugyanis a célba érkezés után majd fél órát kellett várni a díjazás átvételére. Fáradtan, átizzadt ruhában nyomakodni a sorban nem egy fényûzõ dolog. Aztán hazafelé lehiggadtam, s belegondoltam, hogy egy ilyen technikai malõr mindenkivel elõfordulhat, s a rendezõk a problémát a lehetõségekhez képest a legjobban orvosolták, beleértve a honlapjukon még aznap megjelent közleményt. Utólag is elnézést kérek a Kékes Turista Egyesület célban helyt álló tagjaitól, oda nem illõ megjegyzésemért. Sajnálom.
Ettõl függetlenül nem mulasztottam el megkóstolni a cél virslit és a cél teát is, mely igazán fenséges volt. Jövõre a 40-es távon szeretném kipróbálni magam.
A suliból kifelé haladva egy fiatal lányra lettem figyelmes, aki néhány perccel túllépte a szintidõt, s emiatt nem kapott kitûzõt. Ebbéli bánatában eltörött a mécses, barátja hiába vigasztalta, rajta az ott nem segített. Ha olvasod a beszámolómat, azt üzenem neked, hogy ne búsulj, a túra közben szerzett élményeidet senki nem veheti el tõled. Menj el máskor is túrázni, s mutasd meg a világnak, hogy igenis kemény magyar leány vagy! Gyere el jövõre is, meglátod az a kitûzõ kétszer olyan fényesen fog majd csillogni. |