Túrabeszámolók


Vándorbottal a Vasparipáért

ZETúra éve: 20112011.03.03 21:34:44

Ezt a hosszú nevû túrát év elején még nem terveztem, hiszen erre a napra a Zöld valamelyik távja volt nagyon esélyes, de aztán a Cartographia kupa, meg az, hogy a Z- a Tojás "mûsorán" is szerepel, az általam eddig keveset jár Bakonyba szólított :)

Facebook-on meg túratopicban hirdetve gyorsan összejött a telekocsi, bár az egyik utitárs jelezte, hogy a délután három körül visszainduló vonat neki lehet, hogy korai - nem lett az, de kezdjük az elején... Menetrend szerint 8:36-ra érkezett Bubu Zircre, így nekünk is ez volt a célunk - bõven sikerült szintidõn belül a rajtba érni.

A jelmezes rendezõknél gyorsan ment a nevezés, az itiner mellé került egy 10km-es vonatjegy is, a Porva-Csesznek-Zirc útvonalra. Persze mi tudtunk egy hosszabb utat az erdõn keresztül, így a vissza 10km az odafelé 24km lett :-)

Bakancsot húztam, mert riogattak mindenféle patakkal és egyebekkel - sajnos ebbõl nem sok jutott erre a napra, aszfaltból, kövesútból viszont bõven. A célbõl három után pár perccel indul vonat, kilenckor rajtolunk, azaz van hat óránk a 24km-es távra - ez nagyon laza sétával megoldható, így aztán a fotózás sem maradhatott ki. Zircen elõbb a Ciszterci Apátságról, majd pedig Reguly Antal emléktáblájáról készül dokumentálási céllal fotó. Sajnos az apátság, legalábbis kívülrõl nézve eléggé... szóval felújításra szorul - remélhetõleg azért az állagmegóváson túl is lesz javulás.

A várost elhagyva a Z- jelzéstõl jobbra egy kereszt áll a dombtetõn, mi maradunk a jelzésen, így csak távolról látjuk. Nem sokkal késõbb élesen jobbra fordul az utunk, majd egy nagyrészt frissen kitakarított, járhatóbbá tett bokros terület után azért az elsõ befagyott patakocskán is átkelünk. Az útviszonyokról annyit, hogy fagyos talaj, az erdõgazdaság jármûvei által eléggé "szépen" feltúrva - bár ha olvadna, akkor meg óriási sár lenne, úgyhogy lehet, hogy a göröngyökkel jobban jártunk...

Aklinál a pont a kocsmaboltban van, tea és mûzliszelet jár a bélyegzés mellé. Veszek négy ceruzaelemet, hogy legyen tartalék, aztán megkóstolom a teát, természetesen saját bögre terhére :-) Nagyon finomra sikerült, repetázok is belõle.

A faluból kifelé rövid oda-vissza szakasz, majd pici emelkedés, keresztül megyünk egy erdõsávon, aztán szántóföld...  A szántóföld közepén haladó földút a kirakott tábla szerint a zöld kerékpár jelzést (is) viseli :-)

Pálinkaháznál szép naaagy kutyák vigyáznak a szintén széép és naaagy épületre - a névadóból viszont egy szemernyit sem látunk, úgyhogy töretlenül törünk elõre. Egy érdekesen nõtt útmenti fa azért egy pillanatra megálljt parancsol.

Páliháláson érdekes kiállítást láthatunk a pontõr autó elején: túrák díjazásai a '70-es évekbõl osztrák módra... A pont után picit emelkedünk, persze csak szolidan, lankásan, aztán ismét erdõ - de milyen :-( Az út bal oldalán tarvágás, bár itt-ott a természet is kivette ebbõl a munkából a részét :( Persze, a fára, mint nyersanyagra szükség van, hisz elkísér minket egész életünkön át, de mégis, a tarvágást ez nem tudja megszépíteni... Az egyik elágazásban egy ilyen kivágott rönkre van felrakva a helyes irányt mutató A4-es lap - sokan sikeresen "benézték", és szembõl jöttek vissza, köztük pár ismerõs is, úgyhogy van idõ fotózni - például a fenyõfák gyûrûjében álló vadetetõt. No, ez tetszik :-)

Immáron a P+ jelzést követjük fölfelé - ez az emelkedõ erdei út nagyon szép, és ez a pici kaptató kell is, mielõtt teljesen berozsdásodnék :-) Picit sietõsebbre kéne venni a tempót, mert ha nem érjük el a megcélzott vonatot Zircre, akkor csak két órával késõbb lesz mivel visszautazni, úgyhogy visszafogom magam fotózás szempontjából a továbbiakban. Egy magaslesnél jobbra fordulunk, ahogy a kirakott nyíl is mutatja, majd picivel késõbb NyÉNy-i irányban feltûnik Kõris-hegy, tetején a radarállomással.

Innen csak egy macskaugrás, és leérkezünk Szépalmapusztához, ahol rövid kitérõvel a GCSZEA ládát is levadásszuk. A befagyott tó öble fölötti hídon visszasétálunk az aszfaltra. Jobbra a Szépalma hotel visszafogott eleganciájú épülete, balra az arborétum - mi erre indulunk, hiszen a következõ EP itt van. Ezen a ponton mi is lenne más az ellátmány, mint egy-egy szép alma :-) Az almát rágcsálva sétálok keresztül a parkon, és olvasgatom a növények nevét tartalmazó táblákat.

Szép, nyugalmas környék - lehet, hogy családdal is vissza kéne ide jönni? Végülis miért ne, a nagyobbik lányom amúgy is imádja a lovakat :-)Persze nem csak ló akad errefelé, hanem szürkemarha is - idén vajon eljutok-e a Kincsem túrára, amin tavaly olyan fincsi marhapörköltöt lehetett fogyasztani?

A változatosság kedvéért egy darabig aszfalton haladunk, majd a K-S- jelzés (kék-sárga? az a Cartographia szine...) balra bevág az erdõbe, hogy az úttal párhuzamosan haladjon... Mindegy, arra van a jelzés, akkor arra megyünk :-) Késõbb a S- balra, a K- meg jobbra fordul, mi ez utóbbit követjük, keresztül egy nem túl nagy dombon, aminek a tetején egy fából készült antennatorony vonja magára a figyelmet -elõttünk meg a völgyben található Borzavár templomtornyának a teteje - amivel nagyjából egyszintben haladunk :-)

Borzavárra beérve szalag, majd aszfalt, a templom elõtt egy emlékmû, majd ismét aszfalt, egészen egy kertes ház alsó szintjén lévõ aprócska kocsmáig.

Itt már a rövid távval azonos az útvonal, úgyhogy igencsak jelentõs a tömeg, ezért egy rövid tartózkodás után, fél kettõ tájban a túra utolsó szakaszának is nekivágtunk. A faluból kiérve, a dombtetõn a Gyermekvasút nyomában jut az eszembe... No nem azért, mert vasút az is, meg ez is... Rakéták begyújt, és sok-sok elõzéssel robogunk a cél felé - ennyi embernek ugyanis idõ kell, míg érkeztetik, és a vonat az nem vár... A szántóföld után meredeken lejtõ, majd a völgyben szelíden kanyargó erdei úton trappolunk - a völgy még így, a télbõl kifelé, de még tavaszba nem fordulva is nagyon szép, a levegõ friss, tiszta - pláne, ha a dohányzó túrázót sikerül magunk mögött hagyni... Sohasem értettem, hogy miért kell a friss, erdei levegõbe belerondítani...? No mindegy.

A célban beállunk az ekkor még rövid sor végére, megkapjuk a díjazást (oklevél, kitûzõ), valamint egy vasútbarát térképet. Mire idáig jutok, a sor igencsak megnõ - érdemes volt kocogni egyet így, a végén :-)) Pláne, hogy a 25kg kenyér is a végét járta már... Azért egy szeletet elfogadok, a teát viszont nem kívánom, örülök, hogy kint, a napsütésben ücsöröghetek. Menetrend szerint érkezik a vonat  - felszállunk, és rövid vonatozás után Zircre érünk, ahonnan autóval indulunk hazafelé.

Picit furcsán hatott, hogy a Cartographia-kupa egyik túráján, olyan tájegységben, ahol van jó túristatérkép az itiner csak egy kézzel rajzolt útvonalvázlatot tartalmaz...


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)