Túrabeszámolók

Ha-Vas-Paripa teljesítménytúra 23-as táv.

GPS-el mért távolság: 24,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 510 m.

Hét óra elõtt néhány perccel érkeztem a rajthelyre. A készülõdés kissé elhúzódott, mivel befutottak Zsuskáék és Csuka Sanyiék. Zsuska Piroskának álcázta magát, jó kis szíverõsítõvel a kosárkájában. Volt még néhány érdekes jelmez. Bõ félórába telt, mire elindulhattam. Végül pont ezzel a félórával késtem le a vonatot. Jó hideg szél fújt. Nem mondhattam még csak élénknek sem, viszont mire kiértem a városból, s végre beválthattam az erdõbe, tisztára megdermedt az arcom, az ivó zacskó szelepje pedig befagyott. Jól jelzi a hideget, hogy csak bõ három kilométert és 130 m szintet követõen melegedett le rólam egy réteg ruha.

Jó darabig a zöld jelzésen ballagtam, majd rátértem, a zöld négyszögre, amin még nem jártam. Kellemes, de nem túl látványos az Akliig vezetõ szakasz, leszámítva az erdõirtásos részt, ahol cefet rossz az út. Még egy ilyen vacak rész volt Pálihálást követõen. Itt jól jött a nehezebb, de a bokát jobban tartó bakancs. A hideg miatt hamar otthagytam Csuka Sanyiékat, viszont Zsuskáékat csak Akliban értem utol. Kicsit elhúzódott a frissítésük. Végül csak a célban értek utol.

Aklit kerékpáros jelzésen hagytam el. Az út kerékpáros szemmel nem túl rossz, bár nem egy sztráda. A falu fölött láttam néhány igen szép sziklát. Elég sok helyen volt részem szép kilátásban. Jól haladtam, s hamarosan elértem Pálihálást, ahol dnvzoli pontõrködött. Elmondta, Rudolf Pisti két kört akar menni. Pálinkaházat viszont nem láttam. Pecsételés után aszfalton folytattam az utat, amit egy rövid murvás rész követett. Megelõztem Béli Laci bácsiék csoportját. Ezért a bácsi megszólításért valószínûleg megint csak megmorog, pedig ezt ki kell érdemelni. Érdekes, eddig csak gyõri csapatokkal találkoztam. Elég elkeserítõ látványban volt részünk. Rendesen összedöntötték az erdõt a tavalyi viharok. Tisztán látszott, amit már a Rendkõnél és a Kab-hegyen is láttam: zömmel tarvágások mellett tudott igazán nagy kárt okozni a szél. Mikor tiltják már be végre a tarvágást!? Jött egy igen rossz, szétbarmolt út a piros keresztjelzésen. Nem elég, hogy huplis, de elkezdett olvadni is. Csúszott rendesen. Szerencsére a piros négyzeten hamar magam mögött tudhattam, s elértem Szépalmapusztát.

Az ellenõrzõ ponton, ahogy beléptem, egy ifjú pontõr azonnal a kezembe nyomott egy almát. Pecsételés után gyerünk tovább. Kis kanyargás az arborétumban, majd kimentem a kapun. Tõlünk jobbra egy szürkemarha éppen ráfaragott. Beszorult a feje a szénás ketrecbe. Nem tudta kihúzni a szarvaitól. A jelzés hamarosan levezetett az aszfaltról, s két-háromszáz méteren át, az úttal párhuzamosan, úgy húsz méterre vitt. A lovak alaposan összevágták az ösvényt, már ahol a szederindák engedték. A jelzéssel együtt visszatértem az aszfaltra, s azon mentem egészen Borzavár fölöttig. A kiváló szalagozásnak köszönhetõen most nem tévesztettem el, hol tér le a kék jelzés az aszfaltról. Õsszel, a Regulyn simán elmentünk mellette, de végül ugyanide találtunk vissza. Meredek, az olvadás miatt csúszós ösvényen értem be a faluba. Ezúttal, a templom után, balra letértünk az OKT-ról. Itt kezdtem gyanítani, merre is vezet majd a szalagozás. Ha jobbra indulunk az OKT-n, lehetett volna a Csárda-völgyön át is menni, de az már túl szokványos. Az ellenõrzõ ponton megnéztem a vázlatot, s szinte biztosra vettem, a falu szélétõl a Gázló MTB túra útvonalán megyünk a célig. Így is lett. A Vén Diófa kocsma udvarán újabb pecsét, csoki, a kocsmában tûzforró tea. Zsuskáék már egész közel voltak, de itt megint csak hosszú frissítést csaphattak.

Ezen a ponton csatlakozott be a rövid táv. Eddig nagyrészt egyedül ballagtam, ettõl kezdve viszont elõttem és mögöttem is sokan gyalogoltak. Mire a falu szélére értem, meghûlt a tea a bögrémben, s megihattam. Ezt nem volt türelmem a kocsma udvarán megvárni. Kényelmes, kellemes menet következett a célig, helyenként szép kilátással. A fák ágai már kezdenek vörösödni, tehát csak közeledik már az a fránya tavasz! Ami azt illeti, egy csöppet sem bánnám, ha a tél nevezetû évszak, az érdeklõdés hiánya miatt elmaradna. Eredetileg úgy terveztem, ha túl sokat kéne várnom a vonatra, akkor a Cuha jobb partján elindulok vissza Zircre. Itt viszont eszembe jutott, meg kellene nézni, van-e a murvás út Éles-hegyi végétõl, biciklivel járható út a Cuha völgyébe.

Fél egy elõtt pár perccel beértem a célba. Eddigre az idõ is kellemessé vált. Átvettem az oklevelet, kitûzõt, térképet és bögrét, beszélgettünk egy kicsit, Anita átírta a saját papírjára, milyen távolság és szintadatokat mértem, az EP-ken, mivel õk csak térképi adatokra támaszkodhattak. Mivel Akliig 55 méterrel több szintet mértem, így kezdtem el írni az adatokat, meg hát az elõzõ túrán is szívesen vették.

Ettem két szelet zsíros kenyeret, mivel nagyon delet korgott a gyomrom. A sült hús zsír nagyon finom volt.

Több mint két órát kellett volna várnom a vonatra, így elindultam gyalog. Kiderült, a térképnek megfelelõen nincs lejárat az Éles-hegyrõl, bár a Csárda-völgyi-patak torkolatához lehetne, mert létezik egy régi út, csak el kellene gléderezni. Jelen állapotában nem járható. Azért csak lejutottam a völgybe, ahol egy túrázóval találkoztam, aki szintén a gyaloglást választotta a vonatra várakozás helyett. A Cuha-völgyben, a szokásos dagonya fogadott. A vonat elõtt nem sokkal értünk be Zircre. Elindultam haza, illetve egy farsangi buliba. Ezzel az úttal, 10,8 km-t és 175 m szintet tettem hozzá a távhoz.

A nagyon feltúrt részeket leszámítva, kellemes, jól járható, könnyû a túra, több helyen is szép kilátással, kiváló útvonal jelöléssel.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 900/800 Ft-ért fekete-fehér térképvázlatos igazolólapot és kiváló útvonal jelölést kaptunk (Saját térképet csak egyszer vettem elõ. Akkor sem azért, mert nem volt egyértelmû merre kell menni, hanem mert kíváncsi voltam, merre visz az aszfalt út másik ága. Igaz, csak két szakasz volt, ahol még nem jártam.). Minden ponton volt valami, Akliban csoki és forró tea; Pálihálásnál cukorka; Szépalmánál alma és chips; Borzaváron csoki és forró tea; a célban pedig oklevél, kitûzõ, kétféle zsíros kenyér, hagymával és piros arannyal; Magyarország vasútbaráti térképe, és választhatóan bögre, vagy valami, de hogy mi, azt már egy bizonyos herr  Alzheimer elpakolta. Igaz, munkatársam azt mesélte, a 15.06-os vonat indulás elõtt vagy kétszázan estek be a célba nagyon rövid idõ alatt, s sokaknak nem jutott zsíros kenyér.