Túrabeszámolók

A rajtként szolgáló Kõrózsa panzióba Diósjenõrõl a transzkemencei sztrádán sikerült eljutni; az „amennyire csak lehet, gyalog a rajtba”- vonalat erõsítvén. Említésre méltó a tizenegynéhány kilométerrõl, hogy Palóc Testvérrel alig hogy bevetettük magunkat a 3-400 méteres magaslatokba, máris egy „gyanús” lábnyomba botlottunk: macskaféle, házi cicának nagy, szabályos karomlenyomatokkal elöl.. talán hiúz? Nagyon úgy néz ki, viszont a helyszín nagyon nem vall rá..

A Nap megvilágította mellettünk a patakot, amin olyan jeges formációkat alakított ki az olvadás- fagyás- olvadás, hogy a szívem sajgott az otthon hagyott fényképezõgépért. .A Nap lassan lebukott, majd 18 elõtt néhány perccel érkeztünk a Kõrózsához, ahol népes csapat várta már az indulást. Idõben odaértünk, bár elõtte kikötöttem szigorúan hat feles átlag. Vagy 2-9 nagyfröccs:)  Ez nem jött össze, bár kettõ megvolt Diósjenõig. A jóval rutinosabb kolléga azért az 5 feles átlagot hozta:)

A rajthivatalban még elüldögélünk, jó nézni az indulókat, a készülõdõket, az izomlazítós illatáradatot szagolni.. A késõbbi busz turnusa is lecseng, majd 18:52-kor R. Istvánnal vágunk neki az éjszakának. Aki természetesen duplázni jött, elõtte egy 50-es Görgey-t letolt.

Aszfalt, zöld, óh de kár a godóvári emelkedõért! Az megadta a túra alap zamatát, a ráhangolódást a további bércekre.. Magosfánál csak egy pecsétnyomásnyi idõre állunk meg, majd a nemzetiszín jelzéseknél gyors váltás.

Tökéletes körülmények uralkodnak: nincs hó, nincs sár, nincs túl hideg, a szél is csak a kitett részeken érezhetõ. Öröm itt lenni..

Lejtõiskola, Nagy- Mána gerinc: szemközt pislákoló fények, a P3-gel küzdõk sora, nagyon tetszik, hogy vizuálisan is megjelenik az útvonal. A Tóth-emlékmûnél nem bírom ki, hogy ne szólaltassam meg a szélharangot, annyira kellemes hangja van!

Rakottyás- völgy, személyesen Csanyaék pecsételnek. Rakottyás- Rózsás patakátkelések, a kövek nincsenek lefagyva mindet sikerül száraz lábbal abszolválni. Tulajdonképpen semmi kihívás nincs a keresztezésekben, relatíve kevés víz van a patakmederben.

Bodosházi - kút, aztán hadd szóljon. Fogy a szint, nincs is hideg, jó passzban telik az égbemenetel. Pogányvári kaszálónál félhold-fény, csillagok világítják meg a vakondtúrásokat, tiszta, hûvös levegõ- imádok éjszaka túrázni, imádom a Börzsönyt. Nem gondolok semmire, nem érdekel se idõ, se táv, csak az , hogy nagyon jó éjjel mászkálni, s van benne nagy adag szabadság, hogy feldobva kihasználhatom az éjszakát, jobb mint egy álom az ágyban forgolódva, takaró alá lapulva.

Fenyves, jobbos jenei zöldre, az elsõ jeges foltok. A Csóvi közeledtével egyenes arányban nõ a  havas- jeges tájdekor. Fent Csiba- GpsZoli pontõrködik, s volt földim –Hajrá Romhány-Kétbodony!- emlegeti, miért csak most értem fel: ) Ha 90 körüli induló volt, utánunk 4en indultak és kb. 50 en lehettek elõttünk a Csóvin, akárhogy is nézem már a mezõny felénél vagyunk. Nem olyan szégyen az : ) A fiúk kézifûrésszel birkóznak egy méretes fával, viccelõdnek miért nem hoztunk gyújtóst. Na legközelebb.. mondom: ) Tovább a jelzésarzenálon, itt fázok leginkább. Próbálunk gyors mozgással javítani a hõérzeten, kevés sikerrel a kezem nem, de a körmeim még percekkel késõbb is fáznak. Síútra át, forrásra föl, nagyon jó talaj. Akár futhatnánk is! Amint kimondtam, szinte azonnal átváltott az út jármûvekkel szétgyúrtba. Megfagyott sár, hatalmas dagonyától óvott meg minket a mínusz pár fok.

Viszonylag sok túrázót hagyunk el a Spari- házig. A ház elõtt mécsesek világítanak, bent fejlámpák, elég szûkösen férünk el, mert egyszerre többen estünk be. Elemcsere és említésre méltó nagyon finom édes keksz: )  

Féltáv, 23:35. Újabb, Csóvi- csúcstámadásra indulunk. Ez az 500 szinte bónusz szint, abszolút kényelmesen adja magát. A K4-rõl ismét áttekintek a túloldalra, ahol a mögöttünk levõk rajzolják ki fénnyel a házig megtett útvonalat. Még mindig imádom a Börzsönyt mondom Istvánnak, egyben bíztatom , hogy majd a Hanák rét után kérdezze meg mennyire maradt ez a tényállás: ) Dózer, kilátópont s máris a Foltán- keresztnél vagyunk. Innentõl pedig a klasszikus kék a csúcsig, amin már annyiszor jártam, hogy gyakorlatilag olyan mintha haza mennék : ) Három-hársról brutál jó kilátás fényekkel, falvakkal, csillagokkal. Farakások oldalt, na vigyünk a srácoknak pár köbméter ölfát?:) Néhány nyárról megmaradt léccel és pár kisebb gallyal felszerelkezünk az Árva- kúti rét elõtt. Jönnek szembe sokan -késõbb kiderült feladók- azért néztek miféle faanyagot sétáltatunk az éjszaka közepén: ) Csóvi kettõ, a pontõrök még mindig fûrészelnek. Enyhe mosoly, hogy azóta mennyit haladtak: ) Pecsét, kb. 0:56-kor. Csokis- mézes tallér, csúcskörte másodszor is. Zoli meleg teával kínál, kakukkfûtõl kezdve van benne mindenféle. Még egyszer köszi, finom volt! Jól elüldögélünk, nem sietek, nem fázok: ) István rávágja, hogy jó nekem. Jó hát – amíg tovább nem indulunk. A nemzeti&két 3szögön épphogy nekivágunk lefelé, jönnek a hidegek. No, még nem a Hideg-hegyek, hanem a mínuszok. Jelentõsebb hófolt, jég. Sietõsre vesszük, majd tipegõsre a Kõkorsónál. A K3 útvonalát néhány bedõlt fa teszi izgalmasabbá a Fekete- rétig. Majd K+, Fekete-patak, néhány átlépéssel keresztezve olykor. Jégcsodák a patakon, egyszer majdnem orra is esek annyira nézem oldalt a látnivalókat: )  Volt Postás kh után hangulatos talpfa- hidakon kelünk át a Csarna – patak felett. A Hamuház környékén érzésre 1-2 fokkal hûvösebb van. Szegény pontõröket nagyon nem irigylem..Két csokit kapunk, pár percet töltünk csak itt a „fagykatlanban”. A börzsönyi kék kanyarjában lenézek az alattunk jövõkre, látszatra sokat emelkedtünk már. Szimandlira felérve egész jó a fûtés, nem is értem mi volt az a fázás lent.. Utolérünk néhány túrázót, majd áttérünk a P+ örömeire. A fiúk nem akarnak elõzni, így a Pintér-hegyesre 5-6 férfi követ, igyekszek hát nem feltartani a sort: ) Innen relaxálós szakasz, mérsékelten összetúrt úton,majd a pokoli 666os csúcs mellett Kis-hideg hegy. Elõttünk a nagytesója tekintélyt parancsolóan. A Hanák rét szokás szerint szétnyomvályúzva. Sárga fényvisszaverõkkel körbedekorálva. Egyébként, sok helyen voltak fényvisszaverõk, hogy ez milyen rendezvény dekorációját képezi, nem tudom,de olyan az erdõ néhol mint a karácsonyfa..

Kedvenc rész, természetesen hatos átlaggal. Nulla egész hatossal. Itt is rosszabbra számítottam, különösebb probléma nélkül kanyar jobbra. Apropó, igen még most is imádom.. : )  Dózer, ez is megvolt, mégse virradt és hamarosan a NHH th ablakain kiszûrõdõ fényben gyönyörködhetünk. Bent meleg, 20 foknál is magasabb lehet a hõmérséklet. Maradék körte, mint csúcspálinka harmadszor. Jó a melegben ülni azzal a gondolattal, hogy tudom mennyire fogok fázni ha kimegyek. Ezért nem is nagyon kapkodok: ) Cirka 25 fok különbség a kettõ között elég intenzíven érezhetõ lefelé ereszkedve.

Mindjárt vége a túrának, rövidnek érzem. Persze, én zselé-szekciót erõsítve nem dupláztam biztos az volt a baj. Lefelé a nyílt terepet kihasználva Lámpa Leó, félhomályban égi világítással. Sokkal másabb és tudatosabb így- az ember akaratlanul is jobban figyel, több érzékszervét használja. A néha hallható bagolyhuhogás igen sokat hozzátesz.

Királyrét, messzirõl hívogat az új cél épületébõl kiszivárgó fény. Hajnal 5 elmúlt, zombi fejek a célban, fáradt, félig alvó emberek. Talán kilógok a sorból, hogy el se fáradtam az éjszakai sétában, igaz nem is rohantunk veszettül.

Megkapom az idén is szép oklevelet, eszek néhány pogácsát, majd nekivágok a következõ nullapontos, ám annál jobb etapnak: Királyrét- Nógrád. A Vár- nyereg alatt elpártolok a jelzésektõl és a Börzsöny jelzetlen földútjain mozgalom keretén belül átvágok Nógrádra. Csak a Hold világít, majd a falu felé közeledve gyönyörûen látható a pirkadat összes váltakozó színátmenete. Nem csúnya látvány beérni a napfelkeltés hátterû várat nézve.. Igen, így kerek a Börzsöny éjszakai: Diósjenõrõl napsütéstõl naplementéig a rajtba, éjszaka, majd a felkelõ nap Nógrádon. Szuper kör volt a vasárnapi Cserhát nappali elõtt: )

Köszönet a szervezõknek, az ideális körülményeknek, a félig megfagyott pontõröknek, a túratársaknak s természetesen a Börzsönynek!: )