Kincsesbánya 20 TT
2011.01.29.
20 km 270 m
Már kéthéttel a túra elõtt elkezdtem figyelni az idõjárás elõrejelzéseket, a tavalyi évbõl kiindulva. Ahogy közeledett a nap, úgy javultak a kilátások is!
Reggel 7-kor indultunk a lellei MOL kútról különjáratú buszunkkal. Útközben összegyûjtöttük a tagtársakat, Kilenckor érkeztünk. Kissé vontatott regisztrálás és indítás után, fél 10-kor indultunk.(Utólag gondolkodtam rajta, hogy a rengeteg jelentkezõ miatt, a keveredést elkerülendõ, nem is mehetett gyorsabban.) Az iskolát elhagyva a mûútról szalagozott út vezetett be az erdõbe. Erõs emelkedõn kapaszkodtunk fel a P jelzésig. Itt szép kilátás nyílik a környezõ tájra. Egy éles kanyarral rátértünk a P jelzésre, ami egészen a tározó partjáig kísért minket. Kissé a jelzettnél elõbb, ahol a jelzés keresztezi a mûutat , értük el az elsõ ellenõrzõ pontot. Bélyegzõ helyett mindenkinek matricát ragasztottak, mandarint osztottak. Ica hátizsákjából elõkerült a ,,fagyálló” is! Az út hamar ereszkedõbe váltott a Vontató-hegy oldalában, majd így érkeztünk meg a tározó partjára. Itt letértünk az útról, és kis szünetet tartva kimentünk a tározó partjára. Elpusztítottuk Panni néni diós-mákos kiflijeit, könnyítendõ a hátizsákokon! A Gányást elhagyva, a Mácsonyás üdülõtelepen át a víztározót megkerülõ aszfaltútra mentünk. Az üdülõtelep téli álmát aludta, életnek - a túrázókon és két rotveileren kívül - semmi nyoma sem volt. A vadaspark bejárata elõtt, a 2. ponton elmaradt a matrica csak beírás, csoki és már indultunk is. - Sajnos az idei túrából a legszebb rész, a Gaja szurdok és a Pisztrángos-tó megkerülése kimaradt. Az áradó Gaja egyszerûen elmosta a hidat melyen az útvonal áthaladt volna. – Egy alternatív útvonalon a szervezõk elvezényeltek bennünket odáig, ahol a visszatérõ eredeti útvonal eléri a K jelzést. Innen a P háromszög jelzésen –átmászva a vadkerítésen- visszafelé jutottunk el a forráshoz. Felmásztunk a vautas pihenõhöz. (Egy vasutasnak miért kell ilyen magasan pihengetni? J ) Innen szép kilátás nyílik a Gaja völgyre. Leereszkedtünk a forráshoz. A pontot elhagyva a P jelzésen, hogy ne legyen unalmas , tértünk vissza a vadkerítéshez. Elérve az országos K jelzést, a víztározó fölötti, ugyancsak alvó pincefalu présházai között ereszkedtünk lefelé, elveszítve a csekély magasságot, amit az elõbb megszereztünk. Elértük a gátat, a Becsali-büféhez kis Varga-betûvel értünk, de a lényeg, hogy ott voltunk. A kis kocsmaépületbe csak azért mentünk be, mert ep. volt. A büfétõl már nem sok tennivalónk akadt, háromnegyed óra alatt begyalogolni Kincsesbányára. Rövid séta a víztározó partján vezetõ ösvényen, aztán a Vaskapu-hegy és a Vontató-hegy másik oldalán egy hosszú betonúton.. Rövid erdei szakasz után feltûntek Kincsesbánya szélsõ családi házai, majd pár méter megtétele után az iskolával álltunk szemben. Megkaptuk a jól megérdemelt oklevelet és kitûzõt (hisz keményen megharcoltunk érte). Sõt még a frissen megjelent 2011-es "túra-biblia" is kapható volt. Szinte folyamatosan érkeztek a túrázók. Kalóriapótlás, beszélgetés és teázás után hazafelé vettük az irányt.
Összefoglalva egy nagyon szép téli túrán vehettünk részt. Jó volt a szervezés, szép az útvonal, szerintem max 1-2 km betonnal. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Farkas József túravezetõ |
